Ajanlanám az egyháznak a juno szállót, a húsz emeletest, a vajda zálogot, meg a búza téri aluljarót! Csak vigyék ! A nap

„De vajon mi is lehet ez az üzenet az európai keresztény fehér ember számára? Még mielőtt ennek végiggondolásába belekezdenénk, lássunk egy nagyon jellegzetes idézetet az uralkodó médiából. Egy olyan elemzésből, amely, jellegzetes módon a Notre-Dame pusztulása nyomán arról elmélkedik, hogy »improduktív« dolog is templomot építeni, hisz ennek »semmi értelme«. Idéz egy tudományos igényű dolgozatból, amely kimutatta, hogy a Notre-Dame felépítése csaknem 150 milliárd mai forintnak megfelelő összegbe került, majd így folytatja: Ez önmagában nem mond túl sokat ahhoz, hogy lássuk, mekkora társadalmi ráfordítást igényelt ezeknek az építményeknek a felhúzása, az egészet hozzá kell mérni a korabeli becsült GDP-hez. Ezekből az adatokból viszont az következik, hogy a munkába állítható erőforrások több mint ötödét olyan terület szívta el, amelynek nincs semmiféle gyakorlati haszna. A tanulmány meg is jegyzi, hogy ez a mai szemmel ésszerűtlen erőforrás-felhasználás valószínűleg pár száz évvel elnyújtotta a sötét középkorként ismert időszakot.

A gigantikus ráfordítás a maga korában nyilván esélytelen volt, hogy bármilyen formában megtérüljön – hacsak nem a katolikus egyház monopolérdekeinek szemszögéből –, de az elmúlt száz évben a turizmus felívelésének köszönhetően a katedrálisok elkezdtek gazdasági értéket termelni a városaiknak. Nem is csoda: a minden tevékenységet eluraló gazdasági racionalitás korszakában elképesztő érzés belépni egy olyan épületbe, amelynek kivitelezésében semmilyen szinten nem játszott szerepet a praktikus funkció, és mégis időt, pénzt, energiát nem kímélve, évszázadokig tökéletesítették őket emberek pusztán azért, mert hittek valamiben. Eddig a hosszúra nyúlt idézet, és talán ezek után nem is olyan nehéz »összeraknunk« magunkban a nagyhét tragédiájának legfőbb tanulságait. Való igaz, a Notre-Dame, akárcsak az összes többi európai katedrális, a »sötét középkorban« épült. Amint azt az írás is megjegyzi, valóban különös ellentmondás, hogy az Európába érkező turisták döntő többsége kizárólag azokért a csodákért jön ide, amelyek ebben a »sötét középkorban« jöttek létre. (Ennek kapcsán arról is érdemes lenne eltöprengenünk, hogy vajon a mai építészeti csodák hol lesznek ezer év múlva.)”