Ahol az ellentámadás elindul – itt kezdheti meg Ukrajna a területei felszabadítását

Hónapok óta foglalkoztatja a magyar és a nemzetközi közvéleményt, hol kezdheti meg az ukrán hadsereg az Oroszország által megszállt területek felszabadítását. Cikkünkben összeszedtük az összes lehetséges irányt, ahol az ukránok elindíthatják hadjáratukat.

Az ukrán ellentámadás nem harckocsi-oszlopok lánctalpainak dübörgésével, hanem a logisztikai utánpótlás kilövésével kezdődik. Minden jel arra mutat, hogy a tavaszi ukrán ellentámadás úgynevezett előkészítő szakaszába érkeztünk. Napok óta azt látjuk, hogy az ukrán hadsereg pontos lövéseket ad le beazonosított orosz célpontokra. Ukrajna ma már rendelkezik olyan nagy hatótávolságú fegyverekkel, amelyekkel mélyen be tudnak lőni az oroszok által ellenőrzött ukrán területekre is. Ezek az eszközök lehetnek drónok, saját fejlesztésű rakéták, vagy olyan eszközök is, amelyekről nyilvánosan nincs tudomásunk.

Tudják, mit lőnek és nagy találati pontossággal hajtják végre ezeket az akciókat. Az elmúlt időszakban Dél-Ukrajnában vasúti állomást (Tokmak, május 1.), repülőteret (Berdjanszk, április 30.), katonai központot (Melitopol, április 30.), katonai, logisztikai berendezéseket és olajraktárat (Szevasztopol, április 30.) vettek célba. Oroszország területén is történtek olyan szabotázsakciók, amelyeket akár ukrán különleges egységek is végrehajthattak: az oroszországi Brjanszki régióban május 1-én és május 2-án vasúti olajszállítmányok siklottak ki. Az olajkészletek kilövése után orosz irányító- és kommunikációs központok, légvédelmi berendezések kerülhetnek a rakéták és a drónok célkeresztjébe.

Május elő hetének végén már arról szólnak a helyszíni jelentések, hogy az orosz megszállók rokonaik, munkatársaik és a civil lakosság egy részét evakuálják a Zaporozsje megyei Molocsanszk, Berdjanszk, Melitopol városokból és a jelenlegi zaporozsjei frontvonal oroszok által megszállt területén 18 településről. Az evakuáció mintegy 70 ezer embert érint. Az orosz megszálló erők evakuációs előkészületre szólították fel a Luhanszk megyei Szievierodonyeck város megszálló közigazgatásának vezetőségét is. De az orosz hatóságok felkészültek a Zaporozsjei atomerőművet irányító mintegy 3100 alkalmazott evakuálására is.

Az Evocation elnevezésű ukrán weboldal célja, hogy Ukrajna megszállt keleti és déli területein azonosítsa az orosz propagandistákat és a megszálló hadsereggel kollaboráló ukrán állampolgárokat. Az oldal, fő profilján kívül, május 6-án egy térképet hozott nyilvánosságra, amelyen azokat a településeket tüntették fel, ahol a megszállók evakuációs tervekről tájékoztatják a helyi lakosságot (1-es ábra).

A hadszíntérről nyugtalanító hírek érkeztek az orosz oldalról. Május 8-án Oroszország a háború egyik legerőteljesebb rakétatámadását hajtotta végre elsősorban Közép-Ukrajna ellen. Az oroszok egyetlen irányban tudnak mérsékelten előrenyomulni: ez Bakhmut városa, amit a harmadik kitűzött dátum idejére, május 9-re. sem sikerült teljesen az ellenőrzésük alá vonni. A még ukrán fennhatóság alatt álló városrészen az oroszok május 5-én és május 6-án foszforbombát vetettek be.

Moszkva a kommunikációs térben is mindent megpróbál bevetni, hogy elrettentő vagy zavaró hatást okozzon.

Ellentámadás mint pszichológiai fegyver

Tovább rontja az Ukrajnában állomásozó orosz hadsereg helyzetét, hogy egy ukrán ellentámadás fenyeget már hónapok óta. Az a stressz, hogy megpróbálják előre látni, hol, mikor és hogyan kezdődik Ukrajna területfelszabadító akciója, fizikailag és pszichológiailag is kimerítő.

Március 29-én Olekszij Reznyikov védelmi miniszter azt jelentette be, hogy az ukrán ellentámadás a nyugati harckocsik bevonásával áprilisban vagy májusban kezdődhet. Április 12-én Denisz Smihal ukrán miniszterelnök egy interjúban elképzelhetőnek nevezte, hogy az ellentámadás tavasz helyett csak a nyáron kezdődik, ha több felkészülési idő szükséges. Április 14-én Olekszij Danilov, Ukrajna Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsának titkára már arról beszélt, hogy Kijev a következő hetekben vagy hónapokban lendül ellentámadásba, amelynek célja az oroszok által elfoglalt déli és keleti területek visszafoglalása. A Pentagonból állítólagosan kiszivárgott iratok  április 30-át nevezték meg az offenzíva kezdeteként.

Bár az ukrán hadvezetés egyik célja, hogy orosz ellenfelét minél nagyobb információs káoszba taszítsa,  ukrán szemszögből nem az a kérdés, hogy mikor kerül rá sor, hanem az, hogy milyen merész és meglepő lesz az ellentámadás iránya.

Az alábbiakban olyan lehetséges helyszíneket és irányokat mutatok be, ahol az ukrán ellentámadás kezdetét veheti. A frontszakasz hosszából ítélve nem nehéz belátni, hogy a tavaszi ukrán ellentámadásra valóban több lehetőség is kínálkozik. Ezek között vannak olyanok, amelyek valószínűbbek, mások kevésbé. Ráadásul azt sem zárhatjuk ki, hogy az ukrán katonák a teljes frontszakasz több pontján egyszerre indulnak meg.

Keleti front

I. Sztarobilszk és Luhanszk felé

Emlékezetes, hogy a front északi része a tavaly őszi, északi (harkivi) ellentámadás lelassulása és megrekedése után alakult ki. Az ukrán hadsereg „könnyűlovasságával”, vagyis gyors mozgású, géppuskával felszerelt pick up autós egységeivel valósággal rohamból szabadította fel Izjum, Liman és Kupjanszk városait, átkeltek az Oszkil folyón és a Kraszna folyókig jutottak előre Szvatove-Kremina városok vonaláig. Az oroszok Sztarobilszk városban állították fel új központjukat és a Kraszna folyónál védvonalat építettek ki. Az ukrán továbbhaladáshoz első lépésként ezen a folyón kellene átkelni.

Ez a terület stratégiai jelentőségű, amennyiben az oroszok meg akarják tartani Luhanszk megyét, beleértve a 2014-ben megszállt területeket is, mivel az orosz ellátás 100 százaléka Sztarobilszk városán megy keresztül. Ukrán szemszögből ez rendkívül megnehezített előrehaladást jelenthet. Nemcsak azért, mert a tavaly őszi harkivi ellentámadás után a megszállók alaposan megerősítették a Szavtove-Kremina frontszakaszt, de az oroszok jól kiépített védvonalakkal rendelkeznek a 2014-től Kijevtől különálló „szeparatista” luhanszki régióban is.

Ugyanakkor ha Sztarobilszk felszabadul, az egyben az orosz ellenőrzés végét is jelentené Luhanszk megyében, mert a hátországot képtelenek lennének utánpótlással ellátni (2-es ábra).

II. Támadás Sziverszkből

Egy Luhanszk megye felé elképzelt ukrán ellentámadás északon többirányú támadási lehetőséget is magában rejthet. Egy ilyen lehetséges ellentámadási irányról orosz katonai bloggerek beszélgettek a Telegramon április közepén. Az elmélet szerint az ukránok Sziverszk városból több irányban indulnának meg egyidejűleg Bakhmut és Liszicsanszk városok irányába (3-as ábra).

A beszámolók szerint az ukránok Liszicsanszk előtt és Kupjanszk városa mellett csoportosulnak nagyobb számban. Utóbbi a Kreminna-Szvatove vonal áttörését próbálhatja meg. A Liszicsanszk-Szievierodonyeck ikervárosokat támadó erőkhöz pedig becsatlakozik a Bakhmut és Sziverszk térségéből érkező ukrán erősítés. Egy esetleges sikeres továbbhaladás esetén a két csapásirány egyesülne, és úgy fordulnának az egyébként alaposan megerősített Sztarobilszk majd Luhanszk megyeközpont felé.

III. Ellentámadás Bakhmutnál

A front ezen szakaszán zajló, a nemzetközi médiában részletesen bemutatott hadiesemények talán a legismertebbek. Bakhmut városa a ukrán ellenállás szimbólumává vált, az oroszok közel egy éve próbálják elfoglalni az 54. legnagyobb ukrán várost. Az egykor gyönyörű települést mára szinte teljesen szétlőtték, és alapvetően csak földrajzi jelentősége van. Az oroszok számára Bakhmut elfoglalása politikai pluszpontokat jelentene.

Ellenben az ukrán hadvezetés pedig azért védi az utolsó házig Bakhmutot, mert hónapok óta ezen a ponton tudja leghatékonyabban lekötni és pusztítani az orosz hadsereg ember- és hadieszköz-állományát. Ezt a elméletet Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetőjének napokban tett, Moszkva felé május 5-én és május 6-án megfogalmazott kritikája is alátámasztja.

Egy itteni ellentámadás azért lehet nyerő, mert az orosz hadsereg támadóállásban helyezkedik el, hónapok óta harcban állnak, csapataik kimerültek, és a felhasználható muníció sem áll elegendő mennyiségben a Wagner-csoport katonái rendelkezésére.

A nehézséget az 1991-es orosz-ukrán határ felé a terület viszonylag beépített jellege adhatja. Több városon és ipari területen kellene haladni. Ráadásul útba esik a második szeparatista orosz bábállam, a „Luhanszki Népköztársaság”  fővárosa, Luhanszk megyeközpont, ami egyben fontos közlekedési csomópont is. Bakhmut felszabadítása után az ukrán hadsereg Liszicsanszk-Szievierodonyeck ikervárosok és Popasna felé is folytathatja hadműveletét.

Jack Margolin, az amerikai Külpolitikai Kutatóintézet nemzetbiztonsági kutatója egy Bakhmutnál történő ukrán ellentámadás esetén a Wagner helyzetéről spekulált. Szerinte elképzelhető, hogy Prigozsin zsoldos serege még legalább egy ideig marad, és végül a bűnbak szerepét osztja rá a Kreml. Úgy számolhatnak, hogy a kimerült orosz haderő itt nem tudná feltartóztatni az ukrán előretörést, ezért az orosz belpolitikai konfliktusokkal terhelt Wagner bukása jelentheti Putyinnak azt, hogy Prigozsint teszi meg a kudarc fő felelősévé. Ráadásul, az orosz hadseregben nem rendelkeznek általában olyan utánpótlással a felszerelés, a haderő és a tisztikar területén, amivel azonnal át tudnák venni a Wagner-csoport helyét Bakhmutnál.

Persze, nem valószínű, hogy Prigozsin az amerikai elemzőt olvassa, de lehetséges, hogy hasonló következtetést vont le ő is az elmúlt hét hadi eseményeiből, mint Margolin. Május 6-án a Wagner-csoport vezetője váratlan bejelentést tett, miszerint május 10-től Ramzan Kadirov csecsen hadúr katonái váltják fel a Wagner zsoldosait Bakhmut városában. A 141-es számú gépesített hadosztály már önként jelentkezett, hogy megkezdhesse harci tevékenységét Bakhmut környékén, és lehetővé váljon a Wagner-csoport pihenése és regenerálódása.

Phillips P. O’Brien történész, a stratégiai tanulmányok professzora a hírt úgy kommentálta a Twitteren, hogy amennyiben az orosz hadvezetés valóban „Kadirov tiktok brigádját” helyezi az első vonalba Bakhmutnál, akkor az valószínűleg ideális hely lehet egy ellentámadásra.

IV. Horlivka irányában

A keleti front legstabilabb szakaszát az Avgyijivka, Donyeck és Horlivka vonalon találjuk. Ezek közül is utóbbi város környéke az, ahol a front semmit nem mozdult 2014 óta. Észak felé nem messze fekszik a régió központjától, Donyeck metropolisztól, de ha az ukránok itt próbálnak meg áttörni, akkor lehetséges, hogy Horlivka városát választják. Donyeck túl nagy, Horlivka északról kevésbé védett, ráadásul közelebb van Debalcevéhez, a szűkebb régió nagy vasúti csomópontjához.

Debalceve és Ilovajszk a teljes Donyeck megye kulcsa, elvesztésük esetén a Donbasz középső logisztikai támogatottsága jelentősen leromlana. E támadási irány kevésbé valószínű, de tekintettel az orosz hadsereg jelenlegi állapotára, egy ilyen irányú ellentámadás komoly csapást jelentene az orosz hadsereg moráljára.

V. Támadás Donyeck város mellett

Donyeck megye azonos nevű fővárosa 2014 óta már egy orosz bábállam ellenőrzése alatt áll, de lényegében közvetlenül a frontvonalon fekszik. A tavalyi őszi sikeres ukrán ellentámadások idején, 2022. szeptember 10-én jelent meg a háború második szakasza során először, hogy az ukránok támadást indítottak az akkor még csak félig orosz ellenőrzés alatt álló Donyecki Nemzetközi Repülőtér felszabadításáért. Később kiderült, ha volt is ukrán támadás, az nagyon korlátozott volt, és a hír a harkivi és a herszoni ellentámadások idején elsősorban figyelemelterelő célt szolgált.

A város külső negyedein haladt át a 2014-es minszki fegyverszünet demarkációs vonala. Ettől a vonaltól tavaly óta minimálisan mozdult csak el a front. Az elmúlt hónapokban a város neve többször felmerült mint az ukrán ellentámadás egyik lehetséges célpontja. Ennek oka, hogy a tágabb értelemben vett kelet-ukrajnai terület központja nemcsak stratégiailag, hanem szimbolikusan is fontos.

A Wagner-csoport vezetője, Jevgenyij Prigozsin március 24-én azt állította, hogy Szlavjanszk térségében a kijivi hadvezetés 80 ezer ukrán katonát csoportosított és ez az erő a jelenleg Bakhmutnál küzdő orosz katonákat északon Sziverszk, délen Horlivka térségéből induló átkaroló ellentámadással katlanba zárhatja, körbeveheti. Prigozsin szerint ha az ukrán ellentámadás első szakasza sikerrel jár, akkor utána Donyeck város felé fordulhatnak, vagy megindulnak az 1991-es orosz-ukrán határ felé.

Az ukránok számára Donyeck metropolisz visszafoglalása áttörést jelentene a régió felszabadítása és az 1991-es orosz-ukrán nemzetközi határ helyreállítása irányában. Ugyanakkor a város és az egykori határ közötti területet erősen védik, és a terep is bonyolult.

Május első napjaiban az ukrán tüzérség ebben az irányban is aktív volt. Május 3-án kilőttek egy lőszerraktárat Moszpinye falu mellett Donyeck várostól délkeletre a 2014 óta Oroszország ellenőrzése alatt álló területen. Az 1991-es orosz-ukrán határon, ma a „Donyecki Népköztársaság” területén található Marinovka határátkelőnél szokatlanul nagy forgalomról számolt be nyílt forráskódú hírszerzői szolgálat április 29-én, majd egy héttel később, május 6-án is, Nyugat-Oroszország felé. Hasonló jelenetet filmeztek Marinovkától délre, Ulianivske határfalunál, május 7-én.

Összességében, ha az ukránok úgy döntenek, hogy a Donbaszban vagy a tágabb értelemben vett kelet-ukrajnai fronton indítják el az ellentámadást, ahhoz rengeteg masszív, páncélozott technikát kell bevetni, hogy legyen kellő erejük a frontvonal áttöréséhez Luhanszk megyeközpont irányába, az orosz-ukrán határig.Egy ilyen támadással kettévágják a donbaszi orosz blokkot és külön-külön számolhatják fel a donyecki és luhanszki katlanokat. Itt azonban azt is kell látni, hogy az agresszor a 2014 óta orosz megszállás alatt álló Donyecki és Luhanszki „Népköztársaságok” (DNR és LNR) területén kiterjedt és mély védelmi állásokat épített ki, ezek bevétele jelentős katonai és eszköz-igénybevételt követel meg.

Déli front

VI. A szárazföldi híd áttörése

Egy ukrán tavaszi ellentámadás kapcsán a legtöbb ukrán politikus vagy nyugati elemző a déli irányt említi. Az amerikai New York Times tavaly novemberben és idén februárban is azt írta, hogy az ukrán hadsereg Melitopol irányában, délen indíthat ellentámadást. Ez a fél magyarországnyi terület és közepén Melitopol városa az a „kapu” és „híd”, amely összeköti az orosz csapatokat Kelet-Ukrajna és a Krím-félsziget között.

A déli front sikeres áttörése alapvető fordulatot hozhat a háború menetében. Amennyiben az ukrán hadseregnek sikerülne katonailag elvágni a Krím és Kelet-Ukrajna közötti szárazföldi összeköttetést, az nagyon nehéz helyzetbe hozhatná a maradék Dnyipró folyó keleti partján és a Krím-félszigeten állomásozó orosz csapatok  ellátását.

Egy másik indoklás szerint azért elkerülhetetlen a déli front megnyitása ukrán részről, mert a kijivi katonai és politikai vezetés többször jelezte, hogy a tervekben Ukrajna 1991-es nemzetközi határainak teljes visszaállítása, így a Krím-félsziget felszabadítása is szerepel. Csakhogy addig nincs értelme megtámadni a Krímet, amíg nem szabadítják fel teljesen Herszon és Zaporozsje megyék megszállt területeit.

Ismert, hogy az oroszok ezen a frontszakaszon már tavaly óta megkezdték a védvonalak kiépítését harckocsik ellen, lövészárok-rendszereket ástak ki és nagy területet elaknásítottak. Idén áprilisban az orosz hadsereg már három fokozatban, 120 kilométer hosszan alakított ki Zaporozsje megyében.

Ukrajna az orosz védekező munkálatokat pontosan követi az amerikai műholdak által készített felvételek segítségével. A Geoconfirmed.org oldalon több mint háromezer orosz műholdfelvétellel beazonosított védvonalat tüntetnek fel egy térképen.

Egy nyílt források alapján készült fantasztikusan részletes elemzés a Zaporozsje megye területén található frontvonal Kopanyi-Robotinye-Tokmak települések által határolt szektorában található orosz védvonalak és mezei erődítmények elhelyezkedését és felépítését mutatja be.

Az elemzéshez az ingyenes műholdas adatforráshoz hozzáférést biztosító EO Browser Sentinel Hub vizualizációs és böngésző eszközt és a Airbus DS Pléiades Neo műhold felvételeit használták fel.

Ami az elemzés alapján elmondható, hogy az orosz védvonal masszívabb, mint amire előzetesen számítani lehetett. Ha a teljes déli frontvonalon így néz ki az orosz védelem, az ukrán hadseregnek nagyon nehéz dolga lesz ebben az irányban.

Nem az a kérdés, hogy a zaporozsjei (déli) fronton indul el majd az ukrán hadsereg ellentámadása, hanem az, hogy a támadás Mariupol vagy Melitopol felé irányul. Ezt már Ian Matveev, az Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus által létrehozott Korrupcióellenes Alapítvány biztonságpolitikai elemzője írja elemzésében (itt és itt). Matveev e két irány előnyeit és hátrányait latolgatta írásában, és megnevezte a valószínűbb lehetőséget.

Matveev szerint egy elsöprő déli támadás nemcsak területek felszabadítását jelentené az ukránok számára, de lerombolná a déli területen az orosz front integritását, és a megszállt városok és a megszálló katonai egységek utánpótlásvonalainak megszakításával káoszt eredményezne. Emellett a sikeres áttörés dél felé két új ablakot is megnyit az ukrán hadseregnek (4-es ábra). Az egyik kelet, a 2014 óta megszállt Donyeck megye felé, a másik dél, az elcsatolt Krím-félsziget felé.

A déli offenzíva továbbá azonnal hatalmas területek felszabadítását eredményezné a Dnyipro folyó jobb partján, valamint Enerhodar városa és atomerőműve felé is. A még orosz megszállás alatt álló Herszon megyében állomásozó orosz csapatok a Krím felé vonulnának vissza, amit viszont a teljes bekerítés és elszigetelés fog fenyegetni. A Krímet ekkor a felszabadított déli területekről az ukrán hadsereg teljes tűzerejével célba tudja venni.

Az ellenzéki orosz elemző nem látott arra kellő bizonyítékot arra, hogy az orosz hadsereg nagy erőket és tartalékokat koncentrálna a zaporozsjei fronton. Szerinte az orosz tábornokok figyelme a front donbaszi szakaszára fog összpontosul, ezért is tart egy déli irányú ellentámadást nemcsak valószínűnek, de ígéretesnek is.

VII. Partraszállás a Krím-félszigeten

A Krím-félsziget nem csak stratégiailag fontos, hanem szimbolikusan is. A félszigetet északon egy vékony, a Perekop földszoros és a Szivas mocsárvidék területeit is magában foglaló, mindössze tíz kilométer széles földszakasz köti össze Herszon és Zaporozsje megyével. A Krímet Oroszországgal közvetlenül a Kercsi-híd köti össze. A félsziget legjelentősebb városa Szevasztopol, ahol egy katonai kikötő is található. Aki ezt a gazdaságilag, de geopolitikailag is fontos kiszögellést ellenőrzi, az a Fekete-tengert is uralja.

Az ukránok többször egyértelművé tették, hogy nem adják fel a Krímet, ezért az ukrán ellentámadás felépítését a félsziget elleni támadás is meghatározza. A félsziget felszabadítását elvileg egy nagyobb partraszállással is el lehetne indítani, de az ukránoknak, állítólag, nincs eszközük egy ilyen művelet végrehajtására. Egy ilyen partraszálláshoz kiváló minőségű haditengerészetre, kétéltű hajókra, a partraszállást támogató hajókra és légitámogatásra is szükség lenne.

Sokáig ezért uralkodó nézet volt, hogy egy Krím elleni közvetlen katonai támadásnak nem lenne sok értelme. Mivel azonban Ukrajna nyugati partnerei támogatják a 2014 előtti határok visszaállítását, beleértve a Krím-félsziget visszaszerzését is, nem tudjuk biztosan kizárni, hogy a Nyugat nem bocsát rendelkezésre egy partraszálláshoz szükséges hadifelszerelést.

Azt, hogy egy ilyen fejleménnyel már az oroszok is komolyan számolnak, mutatta egy a 2023 márciusi műholdfelvétel is. Ukrán becslések szerint az oroszok mintegy 200 kilométer hosszú védvonalat alakítottak ki a félsziget partszakaszán az esetleges ukrán partraszálló hadműveletek, kétéltű járművek, helikopterek ellen. A Washington Post a Maxar műholdfelvétele alapján újabb lövészárkok és páncéltörő akadályok kiépítéséről számolt be áprilisban.

De egy Krím felszabadítására irányuló hadjárat csak akkor kezdődhet el, amikor a déli orosz erőket leverték, írta Thomas Theiner, az olasz hadsereg egykori tagja, és a NATO hidegháborús védelmi stratégiájának szakértője, jelenleg Kijivben élő kommentátor elemzésében. Egy általa elképzelt tökéletes ukrán déli hadjárat végén az ukránok a Perekop földszoros felé sietnének, hogy elvágják az oroszok visszavonulási útvonalát a Krím felé, ez a forgatókönyv azonban kevésbé valószínű.

Nagyobb az esélye, hogy az orosz egységek biztosítani fogják a Perekop földszorost és az Szivas-mocsárvidéken haladó hidakat és gátakat lövészárkok és erődítmények kiépítésével. Ez a két hadsereg frontális összeütközése esetén kétoldalú mészárláshoz vezetne. Theiner szerint az oroszok számára rossz hír, hogy a déli front összeomlásával a Krím „bejáratában” minden orosz pozíció az ukrán tüzérség tartományába kerülhet.

És ami még rosszabb: az oroszok három légibázisa közül kettő a GLSDB (amerikai rakétarendszer, ami február óta áll az ukránok rendelkezésére) lőtávjában található – akárcsak a szimferopoli közigazgatási főhadiszállásuk. Ha pedig a Kercsi híd felől érkezik utánpótlás, a jövőben ezzel az útvonallal sem lehet biztosan számolni, mivel a 2022 őszén egyszer már eltalált híd is GLSDB tartományban van a Naberezsnye tengerparttól, Melitopol és Berdjanszk között.

Az olasz elemző szerint az orosz hadsereg demoralizált maradványai a Krím-félszigeten az ukrán drónoknak köszönhetően nem fognak tudni elbújni, ezért az ukrán hadsereg szárazföldi offenzívát is képes lesz indítani Ishun felé. Az olasz elemző historikus érvekkel támasztja alá, hogy az ukrán hadsereg képes lehet erre: 1941-ben a németek 20 000 katonával és sokkal rosszabb felszereléssel hajtottak végre hasonló és sikeres betörést a második világháború egyik legvéresebb hadjáratában.

VIII. Átkelés a Dnyipro keleti partján

A Krím-félsziget és Kelet-Ukrajna közötti szárazföldi összeköttetés megszakítása, Melitopol város felszabadítása és a Krím elszigetelése, blokád alá vonása szorosan összefügg egy újabb déli frontszakasz sorsával. A tavaly novemberben felszabadított Herszon megyeközponttól nem messze található Nova Kakhovka melletti vízvezetékrendszer elzárása azt is jelentené, hogy a Krím ivóvíz nélkül maradna. Ha az ukrán ellentámadás egyszerre több helyen indul meg, nem elképzelhetetlen, hogy a Dnyipro folyón átkelve is megindulnak az ukránok.

Tudjuk, hogy az ukrán hadsereg különleges alakulatai folyamatosan tesztelik a túloldalon elhelyezkedő orosz tüzérséget. Tavaly novemberben a Kinburn-félsziget felé próbálkoztak csónakokkal, idén januárban és áprilisban Herszon közelében keltek át a Dnyipro folyón és hídfőállások létrehozásával próbálkoztak.

A korlátozott létszámú ukrán felderítők megjelenése a Dnyipro folyó keleti partján azonban nem jelenti feltétlenül a régóta várt ukrán ellentámadás fő irányát. Ugyanakkor elméletileg egy sikeres átkelés ukrán szemszögből lehetőséget adna a Zaporozsje – Melitopol irányú előrenyomulás tehermentesítésére vagy a Krím felől érkező orosz erősítés semlegesítésére. Ezt az elképzelést azonban, jelen ismereteink alapján, a Dnyipro folyó természeti adottságai és az ukrán hadsereg eszközhiánya nem támogatják.

Összességében egy több irányból meginduló déli irányú ellentámadás, relatív „kisebb” veszteségekkel számolva, jelentős területek felszabadítását és stratégiai győzelmet hozhat az ukránoknak. A Kercsi-híd lerombolásával és a szárazföldi híd megszakításával a Krím-félszigetet teljesen el lehet vágni a külvilágtól, amely ukrán számítások szerint végül orosz katonai kivonuláshoz vezethet el. Az ukrán optimista forgatókönyv alapján Dél-Ukrajna és a Krím elvesztése után a kelet-ukrajnai megszállt terület is megtarthatatlan lesz Oroszország számára, és ez a fejlemény Moszkvát tárgyalóasztalhoz kényszerítheti.

Délen több a fontos célpont

Segítheti megtippelni az ellentámadás valószínű irányát, ha ránézünk Ukrajna oroszok által megszállt területeire az 6-os ábrán. Öt olyan nagyobb (Donyeck, Luhanszk, Mariupol, Melitopol, Szimferopol) és öt kisebb (Berdjanszk, Enerhodar, Perekop, Kercs, Sztarobilszk) célpontot jelöl a térkép, amelyet az oroszoknak elvileg meg kellene tartani, az ukránoknak pedig felszabadítani. Az öt nagyobb célpontból három, az öt kisebb célpontból négy Dél-Ukrajnában és a Krím-félszigeten található.

Látható: délen nemcsak meghatározóbb célpontokat mutat a térkép, de a terep is gyorsabb mozgást tesz lehetővé. Nem utolsósorban a térképen az is látható, hogy a déli hadműveletnek sokkal kisebb az oldalszárnya, amit esetleg az oroszok meg tudnának támadni, tehát ukrán szemszögből több katonára lenne szükségük a szélek lefedésére.

A fent bemutatott összes lehetséges ellentámadási irány egy alapvető nehézséggel rendelkezik. Bármelyik irányban is indulnak el az ukránok, ezt olyan területen teszik, amely felett az agresszor jelentős légi fölénnyel rendelkezik. A déli ellentámadás azért is lehet valószínűbb, mert a nagy kiterjedésű, sík terepen könnyebben megvalósítható egy hirtelen, nagy erejű és gyors katonai csapás. Rövidebb időtartamban az ukrán légierő még képes lehet hatékonyan védeni a szárazföldön előrenyomuló katonáit.

Az ellentámadás nem hollywoodi film

A cikk végén érdemes hangsúlyozni, hogy minden, amit olvastak, spekuláció, hiszen az ukrán hadvezetés legszűkebb körén kívül nem tudható, mikor és hol indul meg az ukrán ellentámadás. Ami biztos, hogy az ukránok biztosan megvárják, amíg az összes nyugati katonai eszköz beérkezik az országba, és az időjárási körülmények is megfelelőek lesznek a tavaszi tényleges hadjárat elindításához. Míg az ellentámadás időpontjáról és helyszínéről egyelőre csak találgatni tudunk, addig azt bizonyosan kijelenthetjük, hogy az ellenség mozgásának intenzív megfigyelése és a kísérleti jellegű, kisebb próbatámadások folytatódni fognak.

Lélektanilag ugyanakkor fontos, hogy senkinek ne legyen az ukrán ellentámadással kapcsolatban különleges elvárása. Dmitro Kuleba, Ukrajna külügyminisztere a Financial Timesnak adott interjújában külön hangsúlyozta, hogy „minden eszközt be kell vetni az ellen, hogy az ellentámadásra ne mint a háború döntő csatája tekintsünk.” Duleba szerint minden háború csaták sorozata és ha az ellentámadás nem eredményezi azonnal területeik teljes felszabadítását, akkor „egyesek azt mondhatják, hogy ez volt az utolsó döntő csata, és most alternatív forgatókönyvre gondolni”.

Az Ukrajnát segítő szövetséges országok vezetője, az Egyesült Államok külügyminisztere, Antony Blinken május 9-én azt mondta, hogy Ukrajna rendelkezik az Oroszország által megszállt területek visszafoglalásához szükséges erőforrásokkal. Blinken szerint minden a helyén van, ami ahhoz szükséges, hogy sikeresek legyenek a területeik visszaszerzésében.

A Pentagon szintén május 9-én jelentette be, hogy az Ukrajnának nyújtott segítségnyújtási program keretén belül újabb 1,2 milliárd dolláros biztonsági segélycsomagot állítottak össze.

Az amerikai fővárosban tartott sajtótájékoztatót Blinken a brit külügyminiszter, James Cleverly társaságában tartotta. Utóbbi dicsérte az ukránok bátorságát és ellenállását az orosz invázió kezdete óta, de hangsúlyozta, hogy az emberek ne egy filmszerű ellentámadásra számítsanak Kijiv részéről. „A való világ nem így működik. Remélem és várom, hogy nagyon jól teljesítenek majd, mert eddig felülmúlták az elvárásokat, de az embereknek reálisnak kell lenniük. Ez a való világ. Ez nem egy hollywoodi film” – tette hozzá Cleverly.

Írta: Bőtös Botond