Erdoğan volt szövetségese is az ellenzéki összefogást erősíti a vasárnapi választáson, amelyen húsz év után elveszítheti hatalmát a török elnök. De mit hozhat a változás az ország ötödét adó kurd kisebbségnek? Mi lesz a 3,7 millió szíriai menekülttel? Milyen politikai berendezkedés jön az ellenzék szerint leépítendő elnöki rendszer után? Erről Erdoğan pártjának egykori tagja, az ellenzékben helyet foglaló Jövő Párt (GP) alelnöke választolt a Telexnek.
Törökország vasárnapi választásával véget érhet Recep Tayyip Erdoğan húsz éves kormányzása. Az ellenzéknek a muníciót ehhez részben a gazdasági nehézségek és az elmúlt 20 év legmagasabb inflációja hozta el, amely tavaly a 80 százalékot is meghaladta.
Az elégedetlenség ereje azonban szét is forgácsolódhatott volna az ellenzék pártjai között, ám az elnök pártjával, az Igazság és Fejlődés Pártjával (AKP) és a radikálisabb, nacionaista, vallási irányt képviselő Nemzeti Mozgalom Pártjával (MHP) szemben széles körű ellenzéki összefogás állt fel, amely közös elnökjelöltet állított Kemal Kılıçdaroğlu személyében. (A győzelmi esélyekhez azonban kellett az is, hogy az ország lakosságának ötödét adó kurdok legnagyobb pártja – egy kisebb török pártokból álló szövetségben támogassa Kılıçdaroğlut.)
Vasárnap Erdoğan az elnöki széket is elveszítheti – 2018 óta a végrehajtó hatalom fő letéteményese az államfő és nem a miniszterelnök -, és koalíciója bukhatja a parlamenti többséget is.
Erdoğan ideológusa Erdoğan ellen
Az egyesült ellenzék soraiban a hat párt vezetője között van Erdoğan régi szövetségese, éveken át tanácsadója, majd külügyminisztere végül – amikor Erdoğan elnök lett – kormányfője. Davutoğlu 2016-ban szakított Erdoğannal és megalapította a Jövő Pártot (Gelecek Partisi – GP), amelynek alelnökével beszéltünk a választások előtt.
„Biztos vagyok abban, hogy győzni fogunk” – mondta a párt ankarai központjában İsmail Doğuhan Bulut.
A párt kampányáért felelős ügyvéd is tagja volt egykor az AKP-nak, ám Davutoğluval együtt kilépett. Szerinte Erdoğan egyszemélyre szabott elnöki rendszere nem hatékony, ez mostanra, a gazdasági válsággal és a februári földrengés kezelésével világosan megmutatkozott. Bulut a szakítást azzal indokolta, hogy Davutoğlu a korrupció visszaszorítását szolgáló törvényen dolgozott, ám ekkor szembefordult Erdoğan és pártja.
A politikus szerint új parlamentáris berendezkedést kell kiépíteni, ezt a társadalom nagy része támogatja. „Tavaly februárban az ellenzék ennek pontos tervét ki is dolgozta” – mondta Bulut, aki szerint ezért nincs bizonytalanság abban, milyen is lenne az ellenzék győzelme esetén Törökország berendezkedése.
Független bíróságokra van szükség, a kormányban pedig a minisztériumok vezetőinek nagyobb önállóságára, kézivezérelt egyszemélyi rendszer helyett. Fontos változás lesz, hogy a parlamenti küszöböt leviszik a mostani 7 százalékos küszöbről. (Évtizedeken ennél is magasabb 10 százalék volt a parlamenti bejutáshoz szükséges szavazati arány.)
Létezünk, tehát van demokrácia
Miközben az ellenzéki beállítottságú civilek, elemzők gyakran egyértelmű nemmel válaszolnak arra, hogy a mostan Törökország demokratikus-e, Bulut szerint a kép árnyaltabb. „Jogállam van, bár a jogbiztonságba vetett társadalmi hit az utóbbi időben csökkent. Ha van demokrácia, akkor van alternatíva” – márpedig most ez Erdoğannal szemben megvan.
A erdogani rendszert nem tartja már működőképesnek, de attól ódzkodott, hogy körülírja, mi állhat Erdoğan még mindig jelentős támogatottsága mögött. „Tiszteljük a szavazókat”, „mi azzal foglalkozunk, hogy mit tesznek győzelmünk esetén”, „előre tekintünk, nem a múltba” – mondta a kérdésre. Esetleg azt, hogy „Törökországban hosszabb időbe telik, míg a választók meghozzák döntésüket, de most eljött az idő.”
Nyugati és neo-Ottomán
Davutoğlu politikai nézetei részben egybeesnek Erdoğanéval, hiszen a most 64 éves professzor volt a neo-Ottomán irányzat letéteményese, amely az egykori birodalom részeit az iszlám közösségének alapján hozta volna egymáshoz közelebb, azzal a célla, hogy Törökország több legyen, mint regionális hatalom. Ez azonban nem zárja ki az EU-val való partneri kapcsolatot. Igaz, ez bizonytalan: Törökország az EU – pontosabban annak jogelődje, az Európai Gazdasági Közösség – társult tagja lett hatvan éve.
Arra a kérdésre, hogy látja-e az országot az EU-tagjaként 15 éven belül azt válaszolta: „Biztos benne, hogy 15 év múlva lesz EU?” A nyugathoz és kelethez egyaránt közel áll az ország – tette hozzá.
Az is egy elbaszott ország. Ott mi az ellenségkép? Ott is buziktól félnek?