Ahogy mifelénk mondják, a lófaXznak is van egy vége. A nap
Jelezzük itt néhányan közel másfél évtizede, hogy nincs olyan, hogy magyar ipar, meg nemzeti gazdaság, meg saját erőből fenntartott kutyafasza, meg orbáni megvalósult álom, meg megerősödött ország, meg a többi hagymázas szarházi mellébeszélés. Ahogy mifelénk mondják, a lófasznak is van egy vége, most pedig éppen az történik, hogy az orbáni lázálom, amelyik azt hazudta az agyhalott szavazóknak, hogy magyar iparmágnások, meg erős ország, az most lerántja éppen saját magáról a leplet, és beborul a büdös francba az árokba. A matematika meg a közgazdaságtan ugyanis afféle makacs tudományok. Nincs olyan, hogy az egyenlet jobb oldaláról kiveszel 40-60 ezermilliárd forintot tíz év alatt, az egyenlet bal oldala pedig változatlan marad.

Most megfizeti az ország annak az árát, hogy a Főnök a saját nevére íratta az ország gazdaságát, amelyik megszűnt termelni, dolgozni és létezni, és hiába hitették el a jancsikkal, hogy majd a kínai meg koreai gyárak itt mindent (kár)pótolnak, és Kánaán lesz – nem lesz, mert a matek nem ilyen. Most az jön, hogy az európai hullámvölgy Magyarországon valóságos katasztrófát okoz, sokszor erővel csap le, mert sem védekezési képesség, sem B terv, sem tartalék, sem ötlet, sem szakértelem nincs, csak szétlopott gyárak, szétlopott földek, komplett országrészek, amik fiktív ügyfeleknek, a kormányzati megrendelésekre és hasonló baromságokra dolgoznak tízszeresen túlárazva, és a primitív suttyók elhitték, hogy ez az élet, hogy ez örökre így marad, hogy ez egy működő modell, hogy Lőrinc néven saját magától rendel Orbán közpénzből – nos ilyen modell csak idióta, szuicid, és csődbement országokban létezik.

Tiszta szívemből remélem, hogy iszonyatosan, tragikusan fájni fog ennek a sok gusztustalan, ingyenélő tolvaj gecinek.