Talán nem tűnik annak, de ez nagy váltás a kutatáshoz képest. Kutatóként „embermentesen” teltek a napjaim, most pedig csillagászati alapfogalmakat kell elmagyaráznom úgy, hogy érdekes, élvezetes és érthető legyen, ezért mindennap rengeteget tanulok a látogatóktól. A visszajelzésekből azt látom, hogy valamennyire átragad rájuk a lelkesedésem.
Emlékszem, az iskolában a fizika nagyon nem fogott meg, mert a tanárom mindig dühös és ideges volt. Láttam, hogy
nem leli benne az örömét, így azt gondoltam, hogy nincs is benne öröm.
Később egy olyan fizikatanárral hozott össze a sors, aki nagyon lelkesen beszélt a tantárgyról. Az ő hatására kezdtem el bújni a szakkönyveket, és elhatároztam, hogy egy ehhez hasonló hivatást választok majd.
Három és fél évig éltünk Hollandiában, mert a férjem, aki maga is csillagász, ott kapott posztdoktori állást. Több dologban is kipróbáltam magam odakint, de végül amellett döntöttem, hogy a csillagászatot folytatom és hazaköltöztünk. Akkor jött velem szembe ez az álláslehetőség és rögtön tudtam, hogy ez az, amit nekem találtak ki. A kutatástól sem szakadtam el, mert szerencsére a vezetőség is azt szeretné, hogy ebbe bevonjuk a Bükki Csillagdát is.
A felvételen a C/2022E3ZTF jelű üstökös
Sok éjszakát töltöttem itt, a távcső mellett, amikor a bajai kollégákkal a C/2022 E3 ZTF jelű üstököst figyeltük meg, sőt az asztrofotózásba is belekóstolhattam. Távoli galaxisokban felrobbant szupernovákat fényképeztem le.
Sajnos Magyarországon is egyre kevesebb az olyan terület, ahonnan szinte fényszennyezés nélkül
figyelhetünk meg több ezer csillagot, de elmondhatom, hogy itt, Répáshuta felett kimondottam különleges és értékes az égbolt.https://orszagut.com/tudomany/bukki-csillagda-varga-verebelyi-erika-a-csillagok-kuldotte-4360?fbclid=IwAR2UVB7gVKscJv6bwUY5iN5f13KTRBxUsKZ0uRQBT52JCNTJcGfgb781IHk