Habzó szájjal kommunistáznak, de szinte nincs olyan kormánytag, aki ne lett volna tagja az állampártnak, vagy a KISZ-nek. Ahol az ország leggazdagabb embere olyan buta, mint a segg. A nap
„Azért ez egy nagyon furcsa ország….:

Száz év távlatából kiderül, hogy a vesztes háborúit is megnyerte.

Vezére nemzeti egységre hivatkozik akkor, amikor a nemzet még soha nem volt ennyire megosztott.
Ebben az országban semminek nincs gazdája.
A külügyminiszter vásárolja a lélegeztetőgépeket.
A belügyminiszter irányítja az egészségügyet.
Az országos tisztifőorvos egyik nap bezárat egy kórházat, amit másnap az agrárminiszter kinyittat.
Az alaptörvényt, ami megbélyegzi a másságot, egy meleg férfi írja, aki miután elfogja a rendőrség egy hátizsák kábítószerrel, Petőfi-díjat kap.
A színművészeti egyetem élén egy gépesített lövész áll.
A miniszterelnök-helyettes háziállatokra vadászik.
A keresztény erkölcsiség jegyében kurvákat dugnak egy adriai jachton.
A miniszterelnök katonai géppel jár focimeccsekre, a kormánytagok pedig helikopterrel ebédelni.
Törvényben szankcionálják a kábítószer fogyasztást, de az orruk alatt mindig ott van egy diszkrét fehér csík.
Ahol a szövetségeseiket ekézik, de az állítólagos politikai ellenfeleiket dicsőítik.
Ahol tízparancsolattal gyógyítanának, de a pápáról azt állítják, hogy egy demens vénember.
Ahol úgy indítanak egy zöld város projektet, hogy kivágnak egy erdőnyi fát.
A minimálbért megadóztatják, de a százmilliókat kereső focistáknak adómentességet biztosítanak.
Ahol habzó szájjal kommunistáznak, de szinte nincs olyan kormánytag, aki ne lett volna tagja az állampártnak, vagy a KISZ-nek.
Ahol az ország leggazdagabb embere olyan buta, mint a segg.
Ahol szemérmetlenül hamisítják a híreket és a történelmet.
Ahol stadionokat építenek iskolák és kórházak helyett.
Ahol minden héten áldozatul esik egy nő a családon belüli erőszaknak.
Ahol háborús bűnösöket rehabilitálnak és emelnek be a nemzeti alaptantervbe.
Ahol vannak százmilliók egy diktátor étkező vagonjának a felújítására, de nincs egy fillér sem a független színházak működésére.
Ahol egy politikusnő arra szólítja fel a nőtársait, hogy merjenek kicsik lenni.
Ahol az emberek megkérdezése nélkül egy bombagyárat építenek a kertjük végébe (kinek stadion, kinek bombagyár).
Ahol miközben több százezer munkahely megszűnik, azt kommunikálják, hogy egyre nőnek az átlagfizetések.
És ahol ezt még kétmillió hülye mindig fenntartás nélkül elhiszi…”