Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
„Régen lettem annyira rosszul, mint ettől az interjútól. Az egyik kereskedelmi tévé portálján jelent meg ez a számomra gyomorforgató beszélgetés. A riporter Cseri Péter klasszikus alákérdezést művelt, kiderült, hogy a megszólaltatott Küllői Péter egy fantasztikus filantróp, aki örül annak, hogy az ő vagyona miatt nyilván eredendően igen gazdag gyerekei már mind külföldön élnek, mert az a szó már amúgy sem jelent semmit, hogy nemzet vagy haza.
Na, ez az interjú őszinte része. Megnézhetjük, hogy fest a századik Soros György-utánzat „filantrópikus világképe”. [Nem látszik, de ásítok].
De ez az ő dolga, dolguk, világlátásuk. Talán egyik gyerekének lesz lelkiismerete megvizsgálni, honnan is jött a jólét. Mert az nem a semmiből jött.
Ahogyan nem a semmi tűnt el a rendszerváltás után, hanem az állami vagyon, a mi pénzünk, s főleg az akkori jelenünk és jövőnk jelentős része.
A lényeg, hogy Küllői átadja a most divatos ideológiát és csak a gazdagsága miatt fontos lózungjait (ha nem lenne pénzember, a kutyát nem érdekelné a véleménye, ebben hasonlít mondjuk Raskó Györgyhöz), például soha nem politizált, stb., stb. Amúgy nyíltan valóban nem. Ahogyan amúgy Bajnai Gordon sem egy jó darabig. Aki Küllői nagy barátja. Persze szigorúan apolitikus alapon.
Egyetlen dolog marad ki az interjúból. Hogy hogyan gazdagodott meg a rendszerváltás időszakában, illetve azután ez a mérnök.
[Mielőtt valaki előjönne ezzel. Nincs bajom a mérnökökkel. Édesanyám is az, édesapám is az volt, Mező nagyapám is. De azért csak érdekes, hogy mennyi mérnök meggazdagodott a rendszerváltás során, után. És valahogy egyik sem a találmányából.]
Elmondom én, hogy hol és hogy kezdte Küllői, ha már Cseri Péternek nem ízlett [illett, lehetett?] rákérdeznie. Ő is annak a Creditumnak a tagja volt, amelyben benne volt a Taurust vezető Tatai Ilona, Bajnai György [Gordon külkeres apja], ifjabb Komlós János [az ÁVH-s Komlós egyik fia], majd a fiatal Gyurcsány Ferenc is felbukkant ott.
Hogyhogynem Küllői Péter is gazdag lett. Mert gazdagnak lenni!
Ebből a társaságból amúgy az egyetlen értékelhető interjút Kerékjártó István adta még régebben. Egy alig ismert médiumnak. Ő is régen megtehette már, hogy visszavonul, hiszen marha gazdag lett ő is. Most már ír.
[Állítólag nem is rosszul. Csak nincs gyomrom elolvasni. Ez olyan mintha Frei Tamás könyveit olvasnám, az MGIMO-s gyerekből lett kávékirály fantazmagóriáit. Annyi időm azért nincs. Ha egyszer igazságszérummal vagy részegen fognak írni, azt lehet, hogy elolvasom.]
De nézzük inkább, mit mesélt Kerékjártó.
„Majd a rendszerváltás hajnalán, vagy éppen megtörtént már, egy régi jogász barátom azt mondta, tegyem félre a filozófus diplomámat, Magyarországon olyan világ jön, ahol az 1948-as államosítással ellentétben, amikor halászlét főztek a halakból, a halászléből kellene egész halakat csinálni. Ez érdekes folyamat lesz, privatizáció. Elég okosan látta előre, nagyon jó pénzügyi jogász volt amúgy, érdekes élete volt; aki még emlékszik, az én korosztályom, Komlós Jánosra, az ő fia volt. Zseniális pénzügyi jogász volt János.
Azt mondta, neked van egy vidéki keresztény kapcsolatrendszered, nekem van egy pesti zsidó kapcsolatrendszerem, tegyük össze.
Így is volt, sokat tanítottam a pécsi jogon, mindenfelé ügyészek, bírók, ügyvédek, vállalati jogtanácsosok voltak, széles körű kapcsolati tőkém volt, neki meg egy pesti belvárosi, másfajta kapcsolati tőkéje. Megcsináltuk Magyarország első privatizációs tanácsadó cégét, nagy ügyeket, nagy cégeket mindenféle hibáival meg előnyeivel, mindegy, tehát ez lezajlott, majd saját nevünkre is privatizáltunk, és különböző közepes és nagy cégek tulajdonosa lettem. Hirtelen bekerültem egy újgazdag világba, annak minden szörnyűségével, ugyanakkor izgalmával együtt.”
Mindegy, tehát ez lezajlott. Lehetne ez is a Küllői Péter-interjú címe. „Mindegy, tehát ez lezajlott”.
Mert hát ez lehetne az egész rendszerváltásunk összefoglalása is: „Mindegy, tehát ez lezajlott”.
De persze nem ez a cím. Miért is lenne legalább a cím őszinte? Talán rendelt cikk, talán csak szervilis. Mindegy.
A lényeg: ezért ne higgyetek – többek között – a 24.hu-nak sem.
A képre pillantva egy magyar hip-hop dalból idéznék: „Az is kamu, ahogy néz.””