Két év aszály után leszakadt az ég Magyarország felett is, amire a kiszáradt talajnak nagy szüksége volt, bár lassan az eső is kezd túlzásba esni. A 2020 óta először normalizálódó csapadékmennyiség láttán máris kezdhettük elfeledni, hogy egy globális éghajlatváltozás kellős közepén vagyunk. Ha így is történt, ez az amnézia csak néhány hétig tartott volna.
A hosszú távú előrejelzések szerint ugyanis 2023-ban újabb extrém nyárra számíthatunk. Véget ért az ENSO (El Niño – Déli Oszcilláció) nevű, a tengerfelszín hőmérsékletét és a légnyomást befolyásoló ciklus hideg fázisa, a La Niña, és erős El Niño-hatás várható. Ez Európa körül is 1-2 Celsius-fokkal növelheti a tengerek hőmérsékletét a több évtizedes átlaghoz képest, és vele együtt az egész földrészen melegebb nyárra kell készülni, mint az 1993 és 2016 közötti átlag.
Míg Magyarországon Európa legnagyobb részéhez hasonlóan fél-egy fokkal lesz melegebb, Spanyolországban és Franciaország déli részén akár 2 fokkal nagyobb hőségre is számíthatnak. Ugyanezekre a területekre az átlagnál több esőt jósolnak, az olaszok, görögök, törökök és az észak-afrikai országok pedig kifejezetten sok, a megszokottnál legalább 50 százalékkal több csapadékra készülhetnek.
Az El Niño ugyan csendes-óceáni jelenség, de a hatása az egész bolygón érezhető. A tengerfelszín hőmérsékletének emelkedésével felerősödik az óceánok párolgása, márpedig a párát vízgőz néven is ismerhetjük, ami az egyik legjelentősebb üvegházhatású gázunk. Ha párolog a Csendes-óceán egy része, azzal már annyi vízgőz szabadul fel, ami nagyobb mértékben képes visszatartani a hőt a légkörben. Molnár László meteorológus a 24.hu-nak elmondta, Magyarországra párás, forró, viharos nyár, majd enyhe, esős téli időszak vár, és 2024 valószínűleg még szélsőségesebb lesz – főként, hogy az előző La Niña hűsítő hatása sem érvényesült a megszokott mértékben, így az El Niño által előidézett melegedés magasabb globális bázishőmérsékletről is indul.
A hatás egyébként már májusban mérhető volt. Az EU éghajlatváltozási szolgáltatása, a Copernicus adatai szerint 2023 májusában a jégmentes tengerek felszíni hőmérséklete és a tenger feletti levegő hőmérséklete is rekordmagasan állt erre a hónapra vonatkozóan a megbízható mérések 1979-es kezdete óta. A levegő globális átlaghőmérséklete a valaha volt második legmagasabb volt idén májusban, és csak 0,07 fokkal maradt el a 2020. májusi rekordtól. Itt már minden a szélsőségekről szól: miközben Észak-Amerika nyugati partvidékén melegrekordok dőlnek és Kanadában erdőtüzek tombolnak, Ausztráliában 1944 óta nem mértek olyan alacsony napi minimumhőmérsékletet, mint idén májusban, India északnyugati részén pedig az elmúlt 125 év 8. legalacsonyabb átlaghőmérsékletét jegyezhették fel.
Kissé messzire kanyarodtunk Magyarországtól, pedig a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) május végi rendezvényén éppen azt lehetett megtudni, mi vár hazánkra az elkövetkező évtizedekben, már ami a klímaváltozás környezeti, egészségügyi vagy mezőgazdasági hatásait illeti. Az eseményről készült videót a napokban tette közzé az MTA.
Ez az a meleg, amikor nappal nincs kedved kimenni, éjjel pedig nem tudsz pihenni
Gál Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszékének vezetője éppen azzal kezdte az előadását, hogy milyen összefüggés lehet a globális és a térségi klímaváltozás között: „Felmerül a kérdés, hogy miért érdekeljen itt minket a Kárpát-medencében, hogy a sarkvidéken van-e ég, nincs-e jég, vagy a jegesmedvéknek melegük van-e. Sajnos a hazai időjárási viszonyokra az, hogy a sarkvidéken milyen hőmérsékleti viszonyok vannak, alapvető befolyással bír.” Ezt annál az ábránál említette, amely szerint az 1850–1900-as időszakhoz képest mára 1 Celsius-fokkal nőtt a globális átlaghőmérséklet, de a regionális különbségeknek köszönhetően ez az Északi-sarkvidéken már 4 fok.
Klímamodellek ide, kibocsátási forgatókönyvek oda, Gál szerint nemcsak arról van szó, hogy 1-2, ne adj’ Isten 3 fokkal nő a hőmérséklet, és egy kicsit melegünk lesz, hanem „az egész meteorológiai rendszerben egy átalakulás zajlik le, és ennek az egyik legérdekesebb jelensége épp a mérsékelt öv időjárása”. Közép-Európában a nyugatias áramlás miatt megszoktuk, hogy ciklonok jönnek-mennek, váltakozik a hideg- és melegfront, kiegyenlített a csapadék. De ha például az Északi-sarkvidék melegedésével csökkenni kezd a hőmérsékleti kontraszt, az instabil áramlást eredményez, jönnek a hideg- és melegbetörések. Tehát a sarkvidéki folyamatok a Kárpát-medence időjárását is rendkívül változékonnyá teszik, ami nagyobb előrejelzési bizonytalansággal is jár, „ahogy azt tavaly nyáron is tapasztaltuk nagyobb állami rendezvényen” – jegyezte meg a kutató.
A sűrűn beépített városokban még nagyobb hőségre lehet számítani a jövőben, ahol a – többek között Szegedről mintázott – városklíma-modellek szerint nagyjából plusz egy Celsius-fokkal magasabb a hőmérséklet, ami hozzáadódik az egyelőre szintén 1 fok körüli globális növekményhez. Ezzel az a gond, hogy mivel a kompakt városi területeken sokkal gyorsabban kialakul a hőszigethatás a napnyugta utáni órákban, ott a lehűlés is lassabb lesz éjjel, így egész éjszaka fennmarad egy hőmérsékleti többlet, ami az átlaghőmérséklet emelkedését is tovább növeli. Hőhullámban ez azt jelenti, hogy a városlakók egész éjszaka ki vannak téve a hőstressznek.
A viszonylag realista, 2 fokos felmelegedéssel számoló forgatókönyv szerint Magyarország egyes területein 10-20 napot is kitehet a trópusi éjszakák száma (vagyis azon éjjeleké, amikor nem tud 20 fok alá hűlni a levegő) a 2021–2050 közötti időszakban – amelyben, ahogy Gál hangsúlyozta, már benne is vagyunk. „Ez az a meleg, amikor hőhullám van, és az embernek kimenni sincs kedve, ráadásul még éjszaka is ez van, tehát pihenni is nehéz.” Ennek egy még szélsőségesebb változata lenne, ha nem szorítanánk vissza az üvegházhatású gázok kibocsátását, és az évszázad végére 4 fokkal melegedne fel a légkör – ez esetben évi 50 napig kellene eltűrni a trópusi éjszakákat, ami nagyjából egy átlagos nyár fele.
Az egy nap alatt több mint 20 millimétert jelentő nagy csapadékú napok száma is növekszik, és a csapadékból várhatóan egyszerre több hull majd le, ami villámárvizeket okozhat. Az összefüggő száraz napok száma szintén nő, ami az aszályt jelenti, és ahogy a tavalyi példa is mutatja, ez már most is képes károkat okozni. Ezek a jelenségek meglehetősen nagy időjárási ingadozással járnak. „Szemléletesen ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy az év egy részében teljes aszály lesz majd utána belvíz” – mondta Gál.
Végtelen allergiaszezon és a hőhullám mint halálos katasztrófa
Az említett időjárási jelenségekkel – a szárazsággal, a hőhullámokkal, a villámárvizekkel – az a legnagyobb baj, hogy a komplex éghajlati rendszer mechanizmusainak értelmében felerősítik egymás hatását. Ennek van egy igencsak vészjósló forgatókönyve: a klímaváltozás okozta időjárási viszonyok miatt elszaporodnak a kártevők és kórokozók, ami a mezőgazdaságot, a városokat és az infrastruktúrát is veszélyezteti, és előbb-utóbb gazdasági, társadalmi és politikai konfliktusok keletkeznek – vázolta fel előadásában a klímageddont Páldy Anna, a Nemzeti Népegészségügyi Központ főorvosa.
Páldy elsősorban a klímaváltozás egészségügyi hatásaira koncentrált, és elmondta, a különböző régiókban más és más időjárási események vezetnek a halálos áldozatokkal járó katasztrófák többségéhez: Afrikában a rendkívüli halálesetek kétharmadát az aszály, Európában azok négyötödét a hőhullámok, Közép- és Dél-Amerikában négyötödrészt az árvizek, míg Észak-Amerikában az esetek háromnegyedét a viharos események okozzák. A hőhullámot sokáig nem gondolták komoly problémának, pedig az 1980-tól kezdve a legtöbb halálos áldozattal járó természeti katasztrófák listáján már nemcsak cunamik és földrengések szerepelnek: a 2003-as európai hőhullám 70 ezer, a 2010-es orosz kánikula 56 ezer áldozatot szedett, de a tavalyi európai hullám rovására is 20 ezer halálesetet írnak a becslésekben. És itt nem csak hőgutára kell gondolni, a hőhullámok idején nagyon sokan halnak meg szív- és érrendszeri betegségek, kiszáradás, veseelégtelenség, cukorbetegség vagy túlsúly, elhízás miatt, és az alapbetegségek is könnyebben súlyosbodhatnak hőstressz hatására.
De ugyanígy fenyegetnek a hő és a légszennyezés okozta légzőszervi betegségek, a katasztrófák által okozott mentális zavarok vagy a különböző fertőzéseket hordozó vektorok – általában ízeltlábúak vagy háziállatok. A szúnyogok által terjesztett dengue-láz és a kullancsencephalitis, vagyis a kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás már ma is jelen vannak az országban, de a közeljövőben sokkal gyakoribbak lehetnek, továbbá magas kockázata van a szintén kullancsokkal terjedő Lyme-kór elszaporodásának, valamint a – vándormadarak által a Nílus vidékéről behozott, de nálunk őshonos csípőszúnyogok közvetítésével terjedő – nyugat-nílusi láz felfutásának is.
Páldy szerint már az elmúlt húsz évben is tapasztaltuk az allergiaszezon elnyúlását, de ez a jövőben még tovább fokozódik: „Régebben azt mondtuk, hogy februárban, a mogyoró virágzásával kezdődik, és szeptember végén, október közepén lesz vége azzal, hogy az első fagyok véget vetnek a parlagfű virágzásának. Most már azt látjuk, hogy karácsony és újév között is virágzik a mogyoró, aztán az éger, szóval egész évben csak körülbelül decemberben menekülünk meg az allergén növények pollenjétől.” A főorvos szerint az allergia a 21. század népbetegsége, aminek nagyon komplex a kialakulási mechanizmusa, de a domináns allergének nagy számban kiváltják a náthás tüneteket. Ráadásul a klímaváltozás hatására bizonyos allergén növények délről észak felé húzódnak, így hamarosan a mediterrán területek legfőbb allergénjei, az olajfafélék is megjelennek Magyarországon.
Szárazságtűrő nemesítés és az energianövények megfelelő termesztése
Jolánkai Márton, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem agrármérnök professzora szerint az egyre gyakoribb aszályos időszakok elleni védekezésben az egyik legnagyobb fegyverünket a föld alatt kell keresni: míg a „magyar tenger”, a Balaton térfogata átlagos vízszint mellett 1,5 km3, a talajban tárolható víz a 110 km3-t is túlszárnyalhatja. A szakember szerint azonban kérdés, hogy tudunk-e ezzel élni.
A klímaváltozás már eddig is nagy nyomot hagyott a magyar vidéken: tízévente van tiszai árvíz, a talajvíz szintje időről időre és régióról régióra ingadozik, a talajdegradáció minden formáját (elsivatagosodás, szikesedés, erózió) láttuk már, elterjedtek a szárazságtűrő gyomok (mint a parlagfű vagy a pipacs), elszaporodtak idegen kártevők (mint a délszláv háború idején betört amerikai kukoricabogár), miközben a biodiverzitás érdekében olyan, korábban veszedelmes gyomokat kell védelmezni, mint a konkoly.
A szélsőséges időjárási események egyik gyakori kísérője a takarmány és az élelmiszer szennyeződése, ami végigfut a táplálékláncban. Jolánkai a mikotoxinok példáját említette, amik a penészgombák által termelt anyagcseretermékek: az ilyenekkel szennyezett kukoricát megeszi a tehén, aminek megisszuk a tejét, és máris bennünk van a méreg. Az élelmiszer-mérgezés persze lehet bármilyen eredetű (bakteriális, virális, parazita vagy prion általi), a szennyeződés szorosan összefügg a termesztés technológiai folyamataival. Ezen vízmegőrző talajműveléssel, a talaj szervesanyag-készletének megőrzésével, megfelelő tápanyag-utánpótlással vagy az öntözés modern formáival lehetne javítani, miközben a növényfajok alkalmazkodását elő kell segíteni a szárazságtűrésre és a vízhasznosítás fokozására. Utóbbi megoldás nem idegen a magyar agráriumban, hiszen ahogy Jolánkai mondta: „Ha ezt nem tennék a nemesítőink, már rég kivándoroltunk volna mi is a Kárpát-medencéből.”
Fontos lenne szerinte az energianövények megfelelő termesztése és hasznosítása is. Biomassza lehet például komposztból, vagy olyan energiafákat lehet termelni, mint a fűz vagy a nyár. Biodízel készíthető repce- és napraforgóolajból is. És bioetanol üzemanyag is gyártható energianövényekből, Brazíliában például szinte minden második autó cukornádon fut, de a kukoricától a tápiókáig rengeteg lokális megfelelővel lehetne helyettesíteni, ha lenne rá akarat. Mint Jolánkai elmondta, kukoricából akár villanyt is lehetne csinálni, de nincs összefogás, ami megvalósítaná az elektromos hálózatba való visszacsatolását, és ennek két oka is lehet. Egyfelől a kukorica a legnagyobb exportcikkünk, miközben egy másik felhasználás is eltéríti az ügyet: inkább kommersz alkoholos italokba töltik, és máris sokkal nagyobb a profit, mintha megtankolnának vele egy autót.
Naiv optimizmus nélkül nem megy
Gál még egyszer hangsúlyozta, hogy itt már nem az a kérdés, hogy meg tudjuk-e állítani vagy vissza tudjuk-e fordítani a klímaváltozást, hanem hogy mikor tudjuk megfogni. Minél tovább haladunk a hőmérséklet-növekedés idővonalán, annál rosszabb helyzetből indulunk, és innentől már minden egyes év, amit a cselekvés halogatásával töltünk, súlyos következményekkel jár majd. „Talán az idei és jövő évtől egyre szemléletesebb lesz ez a változás. Most egy nagy váltásban vagyunk, már jönnek a globális értelemben rekord hőmérsékleti értékek, és ez talán cselekvésre ösztönzi az emberiséget” – mondta a kutató.
A rendezvényen elhangzott előadások amellett, hogy igyekeztek a klímaváltozás mérséklését célzó megoldásokat és lehetőségeket is kiemelni, összességében olyan vészjóslók voltak, hogy a zárszó elmondására felkért Széchenyi-díjas genetikus, Kosztolányi György a végén elárulta, az ülés kezdete óta rágódott azon, hogyan csempéssze bele büszkén vállalt naiv optimizmusát a beszédébe, hogy ne szorongva hagyja el mindenki az Akadémia épületét. A fiatal kutatók saját karbonlábnyomuk csökkentésére mutatott igénye, valamint a háború kitörése után tudatosan csökkentett energiafogyasztás üdítő ténye mellett a tudományba vetett hitét emelte ki:
„Azzal, hogy a tudomány utánanéz a dolgoknak a tudományos elemzés módszertanával, meg tudja találni azokat a pontokat, amire lehet építeni az alkalmazkodásban. Meg kell küzdeni a mindenkori politikai hatalommal, ez a tudománynak egy állandó feladata, kötelessége. A saját útját kell járni és rámutatni azokra a pontokra, amik a mindennapok küzdelmein túl a hosszú távú célokat szolgálják. És én hiszem azt, hogy hosszú távon a tudomány az olyan esetleges politikai érdekeket is kedvező irányba tudja befolyásolni, amelyek készséget mutatnak, hogy az előnyöket azonnal használjuk ki, és éljünk minden lehetőséggel.”
A teljes előadás:
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: