Heti Hitler: Albert Speer és egy bernáthegyi
Heti Hitler: Albert Speer és egy bernáthegyi
Albert Speer Hitler főépítésze és fegyverkezési minisztere volt. A nürnbergi perben azt a bravúrt hajtotta végre, hogy bár két szovjet és egy amerikai bíró a halálbüntetést jelölte meg, végül csak húsz évet kapott. Valószínűleg igen kedves, cuki ember lehetett, különben hogy a náthás lótúróba’ hitték volna el neki azt a képtelenséget, hogy nem tudott a kényszermunkatáborokban uralkodó viszonyokról, és általában a népirtásról? Nácinak náci volt, ezt bajos lett volna kidumálni egy 1931-es keletkezésű NSDAP-párttagkönyvvel, de nagyon nem is akarta kidumálni. És amikor 1973-ban – oké, már tét nélkül – megkérdezték tőle, mit tenne, ha ott teremne Hitler, azt mondta, csinálná, amit az mond.
A Heti Hitler rovatban ezúttal Albert Speer német építész, akit Adolf Hitler méltán nevezett a barátjának.

A fenti dedikált fotóra is tökéletes kutyát választott: nem egy II. világháborúilag meglehetősen karakter-öngyilkolt német juhászt, hanem joviális, kövér, kedves bernáthegyit, érted, mentőkutya… A kép eredetije amúgy két évvel ezelőtt kelt el egy online, kissé nácoid aukción, dedikálva, jó állapotban, 240 dollárért. A kegyetlenebbje azért holtában/bujkáltában többet termel az ereklyepiacon, Speer viszont éltében termelt irtózatosan sokat. Az építész szakmájú miniszter gyönyörű, ultra-monumentál maketteket faragott a Führernek a jövő Berlinjéről, óriás Reichstaggal és csillió sávos autópályákkal, de a halálbüntetést inkább a fegyvergyártás zseniális megszervezésével érdemelte volna ki. Az ügyvédje pedig ügyes stratégiával úgy adta el őt, mint valami ideológiamentes, idealista művészt, aki csak véletlenül arra járt.
Tessék, itt se SS-tányérsapka van rajta, mondom én, hogy rendes csóka.
A kaotikusan működő, erősen bombázott, nyersanyagszegény országban olyan szinten tudta menedzselni a termelést, hogy még a grafikonokban alaposan elmélyedő brit hadtörténész, John Keegan se tudott mást tenni: gyakorlatilag a csodájára járt. Az volt a módszer, hogy mindent a végtelenségig decentralizált, hogy ne lehessen egyetlen nagy bombázással kinyírni egy egész ágazatot. Ezt így könnyű leírni, de mindenki tudja, hogy a tömegtermelés alapja épp az ellenkezője, a centralizáció, és hogy a folyamatosan bombázott közlekedési hálózattal együtt ezt miképp menedzselte, valószínűleg a csoda határesete. Az meg, hogy minden egyes nappal, amit Németországnak nyert, további százezrek haltak meg tök feleslegesen, nehezen érthetővé teszi a húsz éves börtönbüntetést. Igaz, a kivégzése se támasztott volna fel senkit.
Gitta Sereny egy magyar arisztokrata lányaként született Bécsben 1921-ben tehát identitásilag igen mérsékelten magyar, hiszen Ausztriában nőtt fel, és élete nagy részében brit állampolgár volt, angolul írt. Büszkék persze attól még lehetünk rá. Lánykorában, vagyis amikor újságíróként a helyszínen követte a nürnbergi per tárgyalásait, még tutira nem, de valószínűleg még az Albert Speer küzdelme az igazsággal című könyve írásakor, 1990 körül se létezett a bromance kifejezés, pedig Hitler és Speer között sokak szerint az volt. Homoszexualitásra szoktak gyanakodni, de nyilván csak azért, mert mondom, a bromancét még nem találták föl. Persze ki ne nézne meg egy deep fake Hitler–Speer melegpornót?
A Guardian nekrológja Gitta Serenyről, aki ritka jó könyvet írt Speerről a gonosz természetét kutatva, magyarul is megjelent még a múlt évezredben.