A rossz mezőgazdasági gyakorlatok és a klímaváltozás miatt gyorsuló ütemben romlik a termőtalaj világszerte, amit a természetes folyamatok nem tudnak ellensúlyozni. A nagyobb terméshozam elérését jellemzően műtrágyázással próbáljuk megoldani: 2020-ban a világ műtrágya-felhasználása meghaladta a 200 millió tonnát, ez azonban rontja a talaj állapotát és a talajvíz szennyezettségét is növeli.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) jelentése szerint a globális talajerózió mértéke évente átlagosan közel 1 cm. Ha figyelembe vesszük, hogy egy 25 cm vastagságú termékeny talajréteg a vizsgálatok szerint 200-1000 év alatt képződik, akkor megállapíthatjuk, hogy a gyors ütemű eróziót a természetes talajképződés nem képes ellensúlyozni. A világ talajainak egyharmada közepesen vagy erősen erodálódott.
A nagyobb terméshozam elérését jellemzően műtrágyázással próbálják megoldani: 2020-ban a világ műtrágya-felhasználása meghaladta a 200 millió tonnát. A műtrágyák hasznosulása azonban nem teljes (nitrogénműtrágyák esetében – ha a talajban nincs elég szerves anyag – a veszteség akár a 70%-ot is elérheti), a talajban nem hasznosuló műtrágya pedig a talajvíz szennyezettségét növeli.
A műtrágyák helyett alternatívát jelenthet a szennyvíziszap kijuttatása a talajra, amely segíti a humusz megőrzését, véd az eróziós hatások ellen, javítja a talaj szerkezetét, vízgazdálkodását, valamint biztosítja, hogy a tápanyagok fokozatosan váljanak hozzáférhetővé a növények számára.
A Földön évente 45 millió tonna szárazanyag-tartalmú szennyvíziszap keletkezik, hazánkban évi 250 ezer tonna. Míg korábban az iszapot hulladékként kezelték, addig mára a lerakás mellett a hőkezelés, komposztálás és a közvetlen mezőgazdasági felhasználás is lehetséges alternatívák.
Az európai országok körében nagy változatosságot mutat a fenti felhasználási módok közötti megoszlás. Míg Bulgáriában, Írországban, Litvániában és Norvégiában 50%-os vagy ezt meghaladó a mezőgazdasági felhasználás mértéke, Észtországban és hazánkban pedig elsősorban komposztálják az iszapot, addig Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban az iszap nagy részét hőkezelik. A jelenlegi magyar szabályozás szerint a szennyvíziszap használata a mezőgazdaságban csak olyan növény esetén engedélyezett, amelynek termése az iszappal nem érintkezik. A hagyományos művelésű gyümölcsfák esetében a jogszabály hat hét várakozási időt ír elő a kijuttatás és a betakarítás között.
Európa nagyon kiszolgáltatott az orosz és afrikai importnak: a műtrágya-használat visszaszorítása mellett szól – a környezeti hatások mellett – az is, hogy az elmúlt időszakban, többek között az orosz-ukrán háború miatt, az árak jelentősen megemelkedtek. Európa kitettségét tovább növeli, hogy a műtrágyagyártáshoz az európai gyártók nagy arányban használnak orosz földgázt.
Európa foszfát-importjának 40%-a már jelenleg is Marokkóból származik: ha Afrika nagyobb műtrágyatermelő államai (Dél-Afrikai Köztársaság, Egyiptom, Marokkó) úgy döntenek, hogy kiszolgálják a megnövekedett európai igényeket, az saját kontinensükön eredményez műtrágya-, és ezáltal élelmiszerhiányt. Ez csak megerősíti azt, hogy az EU-nak, amennyire csak lehet, önellátásra kellene berendezkednie.
A szennyvíziszapban számos – a mezőgazdasági tevékenység szempontjából értékes – anyag megtalálható: szerves szén, nitrogén, foszfor, mikrotápanyagok (pl. nikkel és réz), de jelen lehetnek mind a termesztett növényekre nézve mérgező, mind az állatokra, illetve emberre nézve veszélyes anyagok is.
A legnagyobb problémát a nehézfém és antibiotikum maradványok okozzák: szakértők szerint az antibiotikum rezisztencia gének (ARG-k) a szennyvíziszap felhasználásával számos helyre eljuthatnak, hozzájárulva ezzel a rezisztencia gyorsabb terjedéséhez.
Véleményük szerint a szennyvíziszap talajra való kijuttatását csak akkor lenne szabad engedélyezni, ha vissza tudnák szorítani az antibiotikum használatot, ezáltal jelentősen csökkenne a ARG-k mennyisége az iszapban vagy ha sikerülne eljárást kidolgozni az eltávolításukra. A nehézfémek talajban való felhalmozódása nemcsak a növények szempontjából lehet aggályos, hanem hozzájárulhat a talaj mikrobiótájának pusztulásához is. Megoldást a jelenthetne, ha a nehézfémeket az iszapkezelés során eltávolítanánk a szennyvíziszapból.
A számos előnyös hatás mellett a szennyvíziszap mezőgazdasági célú hasznosítása számos kérdést felvet, a potenciális kockázatoknak csak kis része mérsékelhető az iszap komposztálása révén. Az Európai Bizottság „Farm to Fork”, azaz „Termőföldtől az asztalig” stratégiája 2030-ra célul tűzte ki a mezőgazdaságban használt vegyszerek mennyiségének 50%-os csökkentését, ez a szándék egyértelműen a műtrágyák és növényvédő szerek használatának visszaszorítása irányába mutat.
A szennyvíziszap talajjavítóként való alkalmazása azonban (még) nem jelent biztonságos alternatívát az egész közösségnek. Ahhoz, hogy nagyobb mennyiségben, és biztonságosan tudjuk hasznosítani, mint műtrágya helyettesítőt, először jóval kevesebb méreggel, nehézfémmel, antibiotikummal és műanyaggal kellene azt feltöltenünk.
Forrás: Másfélfok
Én harmincvalahány éve foglalkozom a gondolatával annak, hol kellene elvezetni a szennyvizet, hogy ne károsítsa a környezetet. Különösen megdöbbentem, amikor a buditisztítók közölték a tatárdombi ott hagyott teli WC ürülék ürítésekor,hogy ezt viszik a Tiszába. Nem hiszem, hogy a vegyszeres szennyvíz, emberi ürülék jót tenne az élővilágnak. Nem jött semmilyen ötlet, hiába volt minden gondolat, mindegyiket el kellett vetni. Hát a globálisak megoldják, bár a talajnak a természetben lebomló növényvilág trágyája a legkedvezőbb, sok helyen mégis évszázadok óta ez az egyetlen megoldás. Volt apósom mindig azt mondogatta, hogyha ők, mármint a parasztok nem sz@rnának,a városiak éheznének. És szó szerint így volt, mert a budi tartalmával trágyázták a kertet, amiben zöldségeket termesztettek.
x
másfélfok -lobbi
majd Bige elvtárs felkarolja az ötletet
Zita néni kimutatja a nyereségességét
ennek profitjából bukik Orbán