Az Action for Democracy elnöke szerint egy olyan kormány, amely megkerüli a demokráciát, a jogállamot és az európai egységet, másutt is felbátorítja az illiberális erőket, és egyben meggyengítheti Lengyelországot a Putyin-féle birodalmi tervekkel szembeni bástyaként.
A demokrácia a tét az őszi lengyel választásokon – hangsúlyozza a Los Angeles Times-ban és a Project Syndicate-en megjelent cikkében Kati Marton, a magyar származású újságíró, emberi jogi aktivista, az Action for Democracy nevű amerikai tanácsadó testület elnöke.
Emlékeztet arra, hogy a PiS a politika irányítása alá vonta az igazságszolgáltatást, nem hagyja békén a civil társadalmat és igyekszik a margóra szorítani a szabad sajtót. Kiaknázza a félelmet, illetve a tömeges sérelmeket. Egymás ellen fordította a városlakókat, illetve a vidéki embereket, mitológiát gyártott az ország történelméből.
Vagyis Erdogan és Orbán nyomdokain halad, miközben Magyarországot már nem lehet jogállamnak tekinteni, bár továbbra is az EU tagja. De a lengyeleknél is bejöhet a taktika. Mellesleg a szerző megdöbbent, amikor a közelmúltban tett lengyelországi útja során szembesült az unió-, illetve főként németellenes retorikával.
Mint rámutat, az ország jövőjéről a polgárai döntenek, ám ebből nem következik, hogy a nemzetközi közösségnek engedékenynek kell lennie, mert a kifejlett tekintélyuralmak kiszámíthatatlan károkat okoznak a Nyugatnak, miközben a szomszédban háború dúl.
Egy olyan kormány, amely megkerüli a demokráciát, a jogállamot és az európai egységet, másutt is felbátorítja az illiberális erőket, ideértve az USÁ-t, ahol Trump a visszatérésre készül. Egyben meggyengítheti Lengyelországot a Putyin-féle birodalmi tervekkel szembeni bástyaként.
Jog és Igazságosságot nagy elismerés illeti Ukrajna támogatásáért, ami élet ellentétben áll Orbán „Magyarország a magyaroké”-felfogásával, és azzal, hogy groteszk módon összeáll Putyinnal. Ám az elkötelezettségnek megvannak a maga határai, lásd a lengyel (továbbá bolgár, magyar, román és szlovák) gazdák tiltakozását az ukrán gabonaimport ellen, amire Brüsszel az áldását adta.
Szerencsére az Egyesült Államoknak és az Uniónak vannak eszközei, így főként a pénz, valamint a NATO biztonsági garanciái, nehogy Lengyelország a 2. világháború utáni rend alapjait fenyegesse.
Az EU-nak építő jellegű, de határozott megközelítést kell alkalmaznia, ideértve a jogállami mechanizmust, amelyet tavaly élesített be, szigorú feltételeket szabva mind Varsónak, mind Budapestnek a diplomáciai és anyagi támogatás fejében. A Európai Bíróság pedig kemény büntetést szabott ki, amiért a lengyel vezetés nem hajlandó visszacsinálni a bírósági reformot. Az igazságszolgáltatás függetlenségének helyreállítása nem lehet vita tárgya.
Szerencsére a lengyel civil szervezetek erősek, a fiatalok mind inkább az élre állnak, hogy visszaszorítsák a PiS rombolását. Igyekeznek megakadályozni, hogy Kaczynski még jobban leépítse a demokráciát. Fenntartják az európai értékeket.
A lengyeleken múlik, hogy követik-e a gdanski hajógyár munkásainak példáját, miután azok sztrájkja vezetett a 80-as években a Szolidaritás megalakításához. Ebből nőtt ki azután az a társadalmi mozgalom, amely a végén egész Közép-Európában megbuktatta a kommunista uralmat.
Lengyelország barátainak támogatniuk kell azokat a lengyeleket, akik ezt a szellemet képviselik. Szolidaritás nélkül az ország búcsút inthet a demokráciának – mutat rá Kati Marton elemzése.
A fotón a nívó.
Bizony, akiket nem a Szaros-klán fizet és nem nyalják a seggüket, azok nem demokraták! 😛
Háború-buzihorda-migránsinvázió = demokrácia 🙂
Furcsa demokrácia!