A Wagner-felkelés után az egész világ azt találgatja, hogyan lehetséges, hogy egy néhány ezer bűnözőből álló konvoj szinte akadálytalanul – városokat elfoglalva, az ellenük küldött katonákat megölve – érte el majdnem Moszkvát, és ezalatt az orosz diktátor gyakorlatilag eltűnt, majd miután a zendülők felhagytak a tervvel, szabad elvonulást kaphattak. (Eközben Alekszej Navalnijt a demokratikus ellenzék szervezéséért éppen 30 évig tervezik börtönben tartani.)
Az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője azt mondta: „A szörny fellázadt a teremtője ellen. A politikai rendszer törékenységet mutat, a katonai hatalom repedezik.” Maga Vlagyimir Putyin előbb az 1917-es forradalomhoz hasonlította a kialakult helyzetet (amiből következik, hogy magára cárként tekint), majd a puccskísérlet után is azt nyilatkozta: polgárháborút akadályoztak meg Oroszországban.
Aztán egyszer csak végre előmerészkedett a dácsájáról Виктор Орбан, hogy gyorsan a legnagyobb német lapban biztosítsa az európai közvéleményt:Putyin nem háborús bűnös, a rendszere nagyon stabil, a Prigozsin-felkelés szóra sem érdemes, Ukrajna pedig nem szuverén ország.