Itt semmi nem változott a lelkekben az 1930-as, ’40-es évekhez képest amikor a civil lakosság sietett a nácik segítségére a zsidók gyorsabb bevagonírozása érdekében. Akkor mutatkozott meg a maga meztelen valójában hogy mi is az hogy magyar, végtelenül individualista, örök gyűlölködő, irígy és rest népség. Ebben az országban a toleranciát, kultúrált viselkedést emberséget csak valami rohadt, ránkerőltetett nyűgnek éli meg a lakosság és a g.ci pontosan tudta és tudja ezt, erre játszott rá, és ez tartja őt a mai napig hatalomban.
Magyarország a magyaroké. Miskolc pedig Magyarország része. Lehet Izraelbe költözni.
Ez egy, az árnyékszék-kurmány budigödrében, a meleg összefosásban fetrengő, a guruló dollároknak örvendező, mocskos magyarutáló galandféreg vinnyogása.
De Andersen meghalt, vége a mesélésnek, még élnek néhányan az ősidőkből. Várjátok ki amíg meghalnak, akkor aztán geyn! 😛
Tudod Mózsi, én még csak egy pajzán gondolat voltam, amikor ezek a dolgok – állítólag – történtek. Manapság már az „Ibolyaszagoló Mester”, alulról fokozatú diplomámra várok, úgyhogy leszarom. Elmentek ti a palesztin picsába az állandó magyarutáló, hőbörgő hergelésetekkel. És akkor még finom voltam és nőies. 🙂