A munkaerőhiány miatt a kormány 2021 nyarán előbb meghatározta, majd 2022 nyarán kibővítette az olyan unión kívüli országok körét, ahonnan egyszerű eljárással lehet munkaerőt behozni, korábban ez csak az ukránok és a szerbek esetében volt lehetséges.

Ezek együtt most a következők: Belarusz, Bosznia-Hercegovina, Brazília, Észak-Macedónia, Fülöp-szigetek, Grúzia, Indonézia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Kolumbia, Mongólia, Montenegró, Oroszország, Szerbia, Ukrajna, Venezuela és Vietnám. A felsoroltakon kívül még sok helyről érkezhetnek persze a hagyományos, szigorúbb szabályok szerint is munkavállalók Magyarországra, például Indiából.

A Magyarországra érkező munkavállalók hivatalosan kétféle formában érkezhetnek. Vagy egy közvetítőcég toboroz, és miután kiközvetítette a munkavállalót a munkáltatónak, a külföldi már az őt foglalkoztató céggel lesz kapcsolatban, nem kell a közvetítőnek szállásszervezéssel, bérszámfejtéssel foglalkoznia.

De van munkaerő-kölcsönzés is, amikor egy nagy munkaerő-kölcsönző behoz külföldieket, a saját állományába veszi, és ő kölcsönzi őket a magyar cégeknek.

Munkavállaló pedig tényleg sokfelé érkezik, elsősorban az iparba, a gyártásba. A Telexen az utóbbi időben a Waberer’sről írtunk részletesebben, de a Suzukinál, vagy a gyöngyösi Giant kerékpárgyárnál is sok a külföldi.

A Telex e témával foglalkozó korábbi írásában Bogdanovits Péter, az elsősorban vietnámiakat közvetítő Aarenson Consulting ügyvezetője azt mondta, az ázsiai munkaerő szerepe a következő években tovább fog emelkedni. De olyan szakember is van a piacon, aki bevallottan azért váltott a szomszédos országok munkavállalóiról távoli országokra, mert egyszerűen elege lett, hogy a Magyarországra könnyen eljutó, EU-n kívüli európai munkások inkább hazamentek, mert a romló forinttal már nem voltak nekik annyira vonzók a magyar munkahelyek.

A munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó minősített cégek egyikétől azt hallottuk, ők 5-6 éve tapasztalták, hogy az egyszerűbb, betanított munkaerőre sokkal nagyobb az igény, mint amennyire azt a hazai kínálatból ki lehetne elégíteni.

A Fülöp-szigetekiek esetében az amerikai típusú iskolarendszer jelent jó alapot, nagyon sokuk képzett és jól beszél angolul. Ez egy nagyon speciális ország a globális munkaerőpiacon, a demográfiai robbanás miatt (a hatvanas években 27 millióan éltek itt, most 108 millióan) évente 2 millió fővel nő a munkaerőpiaci kínálatuk, és közülük minden évben egymilliónál is többen mennek külföldre dolgozni egy szervezett állami program keretében. Az országban ma is jellemző a 4-6 gyerek, a népesség nagyon erősen katolikus.

Azt minden beszélgetőpartnerünk elmesélte, hogy minden más híreszteléssel ellentétben, a kommunikáció lehetősége, a közös nyelv nagyon számít. A bátrabb közvetítők és cégek mongolokat, indonézeket is hoznak, de az nélkülözhetetlen, hogy egy tízfős dolgozói csapatból legalább egyvalaki beszéljen angolul vagy oroszul, hiszen mindig lehet egy hétvégi betegség, egy otthoni tragédia, egy munkahelyi vita, kell valaki, aki akár a többiek nevében is tud kommunikálni.

Ennek ellenére lehetnek a meg nem értésből fakadó konfliktusok, hiszen tényleg vannak olyan városok, amelyekben hirtelen nagyon sok külföldi jelent meg.

Kazahsztán, illetve Kirgizisztán is ezért értékelődik fel, mert a megrendelő cégek és a közvetítők a kazahokkal és a kirgizekkel könnyen tudnak kommunikálni, sokfelé vannak oroszul beszélő HR-esek (gyakran kárpátaljai magyarok).

A külföldi munkavállalók általában szívesen vállalnak túlórát is, sokat dolgoznak, hiszen minél több pénzt szeretnének keresni. Így a szálláshelyen a legfontosabb az, hogy legyen egy jó ágy és erős wifi. Az előbbi alapvető emberi szükséglet, a pihenéshez elengedhetetlen, utóbbi pedig lehet szórakozás is, de az otthoniakkal is nagyon fontos a kapcsolattartás.

Emberileg sokszor nagyon nehéz az a helyzet, hogy valaki egy évig nem látja a kicsi gyerekét, vagy a feleségét (a legtöbb ázsiai kétéves határozott időre jön, és évente egyszer megy haza).

Emellett van, aki magyarul tanul, még olyan is, aki utazgat, Budapestre, a Balatonhoz, vagy akár még más uniós országba is. Az autóbérlés ritka ugyan, de vonattal, olcsó buszszolgáltatással hallani ilyen érdeklődésről.

A Fülöp-szigeteki női munkavállalók a munkaerő-közvetítők szerint annak ellenére nagyon szeretnek kosárlabdázni, hogy jellemzően nem túl magasak. Az ázsiai munkavállalók gyakran laknak együtt, és általános szabadidős aktivitás számukra a főzés. 5-6 ember közösen főz, beszélget, nem nagyon tesznek el ételt másnapra, akkor megint főznek. Igaz, volt, aki felismerte, hogy a sok bevásárlás és főzés egyfajta időcsapda, nem tudnak annyit túlórázni, így akadnak olyan munkáltatók is, akik inkább szerveznek elérhető áron háromszori étkezést.

Mindenesetre forrásaink szerint vannak olyan kisebb városok, amelyekben érezhető a nagyobb létszámban megjelenő külföldiek jelenléte, így Móron a mongoloké, vagy Esztergomban az indiaiaké, de forrásaink nem tudtak érezhető együttélési nehézségekről.

A munkaerőre elég nagy az igény az iparból, a legnagyobb hiányszakma az operátor, a targoncás, a hegesztő és az egyszerű betanított munkás az autóipari, elektronikai és élelmiszeripari gyártásban.

Rájuk gyakran azt mondjuk, hogy unskilled, képzettség nélküli munkaerő, de azért egy autógyár nem olyan feladatokra keres embert, hogy szét kell válogatni a piros a fehér gombokat. Egy nagy autógyárnál lehet, hogy a munkavállalók 70 százaléka betanított munkás, de mégis nagyon kemény követelményeknek kell megfelelniük. És egyre inkább kellenek technikusok, és mérnökök is, ők már jellemzően felsőfokú végzettségűek.

A hatóságok viszonylag támogatók, vagyis a felsorolt 17 ország esetében a munkavállalókra egyszerűsített, a munkavállalásra is feljogosító idegenrendészeti eljárás vonatkozik.

A vallás eltérő fontosságú. A Fülöp-szigetekiek nagyon erősen katolikusok, rengeteg országba mennek dolgozni, de náluk választási szempont is lehet, ha Japánban például nincs a közelben katolikus templom.

A muszlimok esetében és a közel-keletiek között általában több az elkötelezett vallásgyakorló, míg például egy indonéz jobban alkalmazkodik a magyar munkáltatóhoz imádkozás vagy böjt tekintetében. A kazahok és a kirgizek esetében pedig a muszlim hitnél talán meghatározóbbak a közös kulturális analógiák, ők is a szocialista éra részesei voltak, szocializmusban nevelkedtek.

Volt olyan hazai nehézipari cég, amelynél ramadánkor a muszlimokat csak éjszakai műszakba tudták beosztani, mert nappal a böjt miatt nem bírták volna a munkát étlen-szomjan, és így nagyon veszélyes lett volna a foglalkoztatásuk. Ez a munkaszervezést is megnehezíthette és konfliktusokhoz vezetett a dolgozók között (más is szívesen dolgozott volna éjszakai műszakban a jobb fizetésért).

Forrás:Telex.hu