Civilek és hatóságok bevonásával folyik a Miskolci Egyetem fenntartója, az Universitas Miskolcinensis Alapítvány koordinálásával a miskolci Diósgyőri Acélmű (DAM) területének fejlesztéséről szóló tanulmány elkészítése.
A műszaki-környezetvédelmi, jogi, gazdaságfejlesztési tanulmányterv és megoldási javaslatok az egykori DAM területének fejlesztésére vonatkozóan a Universitas Miskolcinensis Alapítvány koordinálásával készülnek, melyre Miskolci Egyetemet fenntartója 265 millió forint kormányzati többletforrást kapott. A projektcsapat a közelmúltban az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány székházában járt, ott egyeztettek a civil szervezettel.
A privatizációt követően az egykori gyárterület legnagyobb része, 130 hektár, osztatlan közös tulajdonban maradt, melynek jelenleg hozzávetőleg 150 tulajdonosa van. Az egykori DAM területén jelenleg 65 cég működik, 600 főt foglalkoztatnak. Az éves szinten befizetett ingatlanadó mértéke nagyságrendileg többszáz millió forint. Korábban is készültek tanulmánytervek egy-egy meghatározott szempont alapján, de mostani tanulmányterv olyan megoldási javaslatokkal áll elő, amely biztosítja a továbblépés lehetőségét a területen most is működő cégek számára. Hiszen történik egy jogi átvilágítás, amely arra válaszol, hogy a jelenlegi tulajdonosokat hogyan lehet önálló telekhez segíteni. A műszaki-környezetvédelmi áttekintés során építészeti, logisztikai-közlekedési és környezetvédelmi feltárás történik. A tanulmány gazdasági része szintén a működő vállaltok tulajdonosainak támogatására irányul a szükséges gazdasági iparfejlesztési intézkedések és a gazdaságfejlesztési irányvonalak meghatározásával.
Hornyák Loránd, a Miskolci Egyetem Tudományos és Innovációs Park projektvezetője vezetője elmondta, hogy civil szervezetek is felajánlották a segítségüket. Az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány olyan dokumentációkat és tervrajzokat bocsát rendelkezésükre, amelyek nagyon hasznosak a tervezési folyamatokban.
„Vannak olyan területek, ahol nem csak rajzokra, dokumentumokra, hanem akár vizsgálati jegyzőkönyvekre is nagy szükségünk van. A környezetvédelmi hatóság nagyon sok dokumentumot összegyűjtött, ezeknek az átadása már folyamatban van. A munkát megkezdtük, rengeteg adatot összegyűjtöttünk, ezeknek az elemzése szintén szakértőkkel már folyamatba van. A kapott segítségeket beépítjük a tanulmányba, hiszen ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy minél jobban az iparra és a jelenleg a területen működő cégekre és tulajdonosokra szabhassuk a jövőbeli javasolt hasznosításnak a koncepcióját” – emelte ki Hornyák Loránd.
A szakemberek azt remélik, hogy az átfogó tanulmány alapján egy ütemtervet és költségtervet tudnak javaslatként megfogalmazni az osztatlan közös tulajdon megoldására vonatkozóan. Hozzátették azonban: egy nagyon komplex és nagyon összetett jogi helyzetet kell elemezniük.
„Sem az egyetemnek és az azt fenntartó alapítványnak nincsen tulajdona az iparterületen belül. Mind az alapítvány, mind az egyetem hisz benne, hogy saját jövőjét úgy tudja fejleszteni, hogy komplett régióra tervez. Együtt kell gondolkodnunk Miskolc városával, a régió fejlesztési terveivel, az iparfejlesztési területeket meghatározó kormányzati célokkal és az egyetem a fejlesztési terveivel. Az egyetemnek nincsenek önös érdekei. Az egyetem szeretné az ottani tulajdonosokat hozzásegíteni ahhoz, hogy fejlődhessenek. Ha ezt sikerül olyan módon tennünk, hogy ebből egy olyan ipari fejlesztés alakulhat ki, a mi segítségünkkel vagy a mi előkészítésünk után, ahol munkahelyek jöhetnek létre, akkor ezzel tudunk segíteni a városnak és a város lakóinak is” – foglalta össze Tudományos és Innovációs Park projektvezetője.
A projektcsapat a közelmúltban az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány székházában járt, ott egyeztettek a civil szervezettel.
„Az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítványnak vagyok az egyik tagja, másrészt pedig muzeológus a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Múzeumban. Ennek a két szervezetnek egyik legfontosabb feladata a diósgyőri kohászat emlékének, illetve területének megőrzése. Szükség van ránk, látjuk a helyünket, megvan bennünk az a technikai tudás, megvan az a szellemi bázis amire alapozva hasznára lehetünk ennek a projektnek. A korábbiakban inkább alulról jövő kezdeményezés volt, tehát a diósgyőri volt vezetők kezdeményezték, hozták az ötleteket, hogy mit lehetne csinálni. Megnéztek külföldi mintákat, hogy lehetne hasznosítani akár kulturális, akár gazdasági célból az egyes egységeket. Meg kell menteni, valamit kezdeni kell vele, mert ha nem tesszük sajnos végképp ránk fog égni, hogy megtehettétek volna, de mégse tettétek meg” – tette hozzá Dr. Harcsik Béla muzeológus.
Az egyeztetésről készült videónk itt tekinthető meg: