Egy igazi verőfényes tavaszi szombat az aznapi szolgálat után békés(nek tűnő) késő délutánján megcsörrent természetvédelmi őrünk telefonja. A vonal túlsó végén izgatott hang közölte, hogy ”A Bél-kőn egy sérült hódot talált egy túrázó pár, segítséget kérünk az állat lementéséhez!” – kezdi beszámolóját a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.
A sokat látott szakemberek nagyon meglepődtek a hír hallatán, eleinte azt gondolták, valamilyen rosszízű tréfáról lehet szó: -Na ja, hód a Bél-kőn. Meg egér a Marson – mondjuk azt szerettük! (Ott lesz az a Tigrincs mellett. Há’pperszehogy!).
De mivel védett állattal kapcsolatban érkezett bejelentés, elindultak a helyszínre, ahol a bejelentők és a Mókuskaland Vadmentő Alapítvány munkatársa várta az erősítést. -Őrünk legnagyobb megrökönyödésére, valóban egy HÓD lapult a Naptól megbújva a kövek-alkotta kis üregben! Rögtön megkezdték az állat mentését, hiszen nem lehetett tudni, mióta van ott, mióta nem evett/ivott, mióta nem volt víz-közelben és nincs-e valami betegsége?
-Az állatorvos megérkezését követően az orvos, Surányi Richárd és őrünk együttes erőfeszítése és a macskahordozó segítségével végül még napnyugta előtt sikerült befogni az állatot. A gondos ápolás és a bőséges táplálék meghozta eredményét, s hódunk, aki a keresztségben – neme (nőstény) és átélt viszontagságai okán – a Szirteske nevet kapta, hamarosan elengedésre került a Bán-patakon.
A hódok ritkán távolodnak el természetes élőhelyüktől, a víztől és még ritkább esetben vállalkoznak hegymászásra és a szakemberek sem tudták megmagyarázni Szirteske döntését. -Nos, a szakirodalom azt írja, az állatok, főként párzási időszakban, képesek akár 5-6 kilométerre is eltávolodni a táplálkozó/szaporodó helyüktől. Ebbe a Bél-kő akár még bele is férhetne, lévén hogy alatta található ligetes vízfolyás és állóvíz is… Azonban hogy akkora szintkülönbség és azok a terepviszonyok, mint amiket Szirteskének le kellett küzdenie, összeadva a konkrét legyalogolandó távolsággal, a víz és a hozzá kötődő speciális táplálék (hínárok, algák, vízililiomok, vízitorma) szinte teljes hiányával, az állat kiszáradásával, hogyan/miért nem befolyásolta hódunk gyalog-galoppját, megválaszolatlan kérdés marad, amire csak ő tudja a választ.
A szerencsés állat szabadon engedésének pillanatait megörökítették a Bükki Nemzeti Park munkatársai:
Jó, hogy észrevették a sziklák között!