1963. július elején életében először jött Magyarországra a 26 éves szovjet Mihail Tal, aki akkoriban azzal a címmel büszkélkedett, hogy ő a világ legfiatalabb sakkvilágbajnoka. A féléves kihagyása után a 60 évvel ezelőtti dr. Asztalos Lajos emlékversenyen, Miskolcon játszott ismét Tal, akit már akkor is rigai varázslónak keresztelték el. A kényszerpihenő okáról részletesen nem írtak az újságok, megelégedtek annyival: egészségügyi panaszai indokolták a szünetet.

Tal úgy gondolta, Miskolcon kaphat majd új lendületet a karrierje, ami érezhetően hullámvölgybe került. A Népszabadság újságírója meg is kérdezte tőle, mit gondol, visszaszerezheti-e a világbajnoki címet?

„Erre a válaszra nem én, hanem a riválisaim illetékesek. Ha ők nem ellenkeznek és belenyugszanak a vereségükbe, én nem fogok tiltakozni ellene. Garantálom”

– válaszolta szellemesen.

Tal imponálóan sakkozott Miskolcon, olykor a hőség volt a legnagyobb ellenfele, a 13 forduló alatt 12,5 pontot gyűjtött, vagyis 12 győzelem mellett egyszer ért el döntetlent. A mezőnyben ott volt még egy szovjet nagymester, az idősödő David Bronstein, a csehszlovákok legjobbja, Miroslav Filip, de a románok is küldtek egy erős játékost. A magyarokat Bilek István és Szabó László nagymesterek képviselték, de ott volt Forintos Győző is, Portisch Lajos viszont távolmaradt. Ilyen erősségű torna akkoriban megszokott volt itthon, ma már nagyon nem az.

„A mezőny meglehetősen erős volt. Volt néhány ellenfelem, aki komoly feladat elé állított, de akadtak olyanok is, akiket meglepő könnyedén győztem le” – értékelt a torna után Tal. A sikere után az országot vezető Kádár János is fogadta, aki amúgy is a sportág nagy barátja volt. Kedélyesen elbeszélgettek, adták hírül a lapok.

Tal 23 évesen, 1960-ban lett világbajnok, a sakk virtuózának tekintették, aki már jóval korábban kiérdemelte a csodagyerek jelzőt, mert

ötévesen fejben tudott összeszorozni háromjegyű számokat, amikor még leírni is alig tudta a számokat.

15 éves korára elvégezte az egyetemet a szülővárosában, Rigában, fiatalkorában tanított is. Zsidó családból származott, édesapja egyik sakkpartija után kapott kedvet a játékhoz nyolcévesen, és miután egy felkészült edző foglalkozott vele, évről-évre remek eredményeket ért el. 20 évesen már megnyerte a híres szovjet bajnokságot is, ami talán erősebb volt a világbajnoki mezőnynél. 21 évesen megvédte ezt a címét, és már a sakkolimpián győztes szovjet csapat tagja is lett. Olyan romantika volt a játékában, ami akkoriban kiveszni látszott, ezért mindenki lelkesedéssel fogadta, hogy van valaki, aki továbbviszi ezt a szemléletet.

Tal kiismerhetetlen változatokba terelte a partikat, bátran hozott tisztáldozatokat, az átlagosnál lényegesen többször vállalt kockázatot, látványosabban játszott, mint ebben a korszakban bárki. Több olyan védelem van, amelyikben az újításokat róla nevezték el.

A modern stílus eredményességgel is párosult, és az 1960-as év hozta el neki a legnagyobb sikert: úgy verte meg Mihail Botvinnikot a vb-döntőben, hogy mindössze két partit veszített a megingathatatlannak gondolt ellenfelével szemben. Botvinnik hatszor nyújtotta a kezét, nem tudott mit kezdeni a feltartóztathatatlan támadásaival. A rigai pályaudvaron tízezrek várták Talt, ennyien akartak vele együtt ünnepelni.

Egy év múlva jött el a fordulat: Botvinnik visszaszerezte a trónt, addigra már kiismerte, tökéletesen kielemezte Tal játékát, rátapintott a gyenge pontjaira, a higgadtsága célra vezető volt. Talnak ekkoriban már egészségügyi problémái voltak, a veséje rakoncátlankodott, évekkel később az egyiket el is kellett távolítani. Erős dohányos volt, számtalan olyan képet találtni, amikor parti közben rágyújtott, és olykor végig ott égett a kezében a cigaretta, amit akkoriban még egyáltalán nem tiltottak. Az orvosai pedig hiába parancsolták el a nikotintól.

Mivel ő volt a 61-es döntő vesztese, a következő évben csak a nyolcas világbajnoki kihívói tornára csatlakozott be. Itt megmutathatta volna, hogy nem kopott a tudása, és ha nyer, akkor kivívja a jogot egy visszavágóra Botvinnikkal szemben. A körmérkőzéses tornán 7 ponttal csak a hetedik helyet érte el a mezőnyben, ez a kudarc erősítette fel benne, hogy érdemes kihagynia egy kicsit. Viszonyításul: az örmény Tigran Petroszjan 17,5 ponttal győzött, és ő mérkőzhetett meg Botvinnikkel (meg is verte), ezen a curaçaói tornán ott volt már az amerikai Bobby Fischer is, aki amúgy a negyedik helyen zárt. Fischer ideje csak később jött el.

Egy nem várt, de annál súlyosabb kudarc után érkeztünk el Miskolcra 1963-ban. Ezen a versenyen is érvényesítette dinamikus stílusát és egyedi látásmódját, ami ahogy szerte a világban, itt is hatalmas rokonszenvet keltett. Úgy látszott, hogy ismét eljuthat arra a szintre, hogy még egyszer világbajnok lehessen. Hogy ez nem így történt, abban vélhetően közrejátszott önpusztító életmódja, a dohányzás mellett ugyanis az alkohol is jelentősen befolyásolta a mindennapjait. Ettől még a roppant erős szovjet sakkcsapat tagja maradt, mert a sakktudása és az életintelligenciája elkülönült egymástól. Az olimpiákon átütően játszott, 1966-ban például 92,3 százalékos mutatóval járult hozzá az első helyhez (akkor a harmadik táblát kapta meg.)

Kaszparov legyőzése egy fordulatos partiban

Tal 1982-ben volt utoljára tagja a szovjet csapatnak, akkor már játszott a bakui születésű Garri Kaszparov, aki még nála is egy évvel fiatalabban szerezte meg a világbajnoki címet 1985-ben. Tal nem boldogult a fiatal Kaszparovval, szinte egyszer sem tudta legyőzni, 1992-es halála előtt egy hónappal viszont mégis sikerült neki. A nagymestert akkor már egy moszkvai kórházban kezelték, súlyosbodó panaszai miatt az orvosok benntartották. Május végére azonban meghirdettek egy rapidpartikból álló versenyt az orosz fővárosban.

Tal kiszökött a kórházból, mert játszani akart a legjobbakkal.

A versenyt egy nap alatt lebonyolították, Tal pedig egy olyan játszmát hagyott maga mögött az utókornak, amiben minden benne volt, ami rá jellemző. Ezt itt. A sötéttel játszó Kaszparov 17 lépés után jobban állt, de a váratlan kombinációk megértése sok idejét emésztették fel. Tal tudatosan játszott erre, és az időzavarban lévő Kaszparov veszített, mert elfogyott az ideje.

Ez volt az utolsó nagy versenye, mert egy hónap múlva meghalt ugyanabban a moszkvai kórházban, ahonnan eltávozott a versenyre. A nyelőcsöve vérzett be, ez volt halálának hivatalos magyarázata, de a visszaemlékezések szerint már egyetlen szerve sem működött rendesen. Mihail Tal 55 évet élt. Moszkvában emlékversenyt rendeznek a tiszteletére, a halhatatlan sakkozók között említik, Rigában szobrot állítottak neki egy parkban. Tal szerint a sakk művészet, ezért is lelte örömét benne.