„Sokan sajnos nem fogják fel, hogy mennyire fontos ma szakmát szerezni. Főleg úgy, hogy Magyarországon jelenleg két szakma megszerzése ingyenes 25 éves korig” – mondja Forgács István romaügyi szakértő a Mandinernek. Forgácsot a szakképzés helyzetével, a témában zajló vitákkal kapcsolatosan kerestünk meg.

A szakértő szerint a fiatalokat a szakmaszerzés szempontjából két csoportra lehet osztani: vannak azok, akik technikumba és érettségit is adó szakközépiskolába mennek. „Viszont sokan vannak – főként a vidéki régiókban –, akik számára a szakmaszerzés nem jelenik meg tudatosan a közoktatásból kikerülve.”

„Az első kategóriából kikerülő diákoknak a felső 20-30 százaléka kimondottan jól teljesít, azonnal el tud helyezkedni a munkaerőpiacon, és egyértelmű sokaknak azon szándéka is, hogy továbbtanuljanak.

– húzza alá Forgács.

Tudatosan kell készülni a szakmaszerzésre

A másik kategóriáról viszont elmondja, esetükben sokszor nincs meg az a motiváció, belső késztetés akár saját maguktól vagy akár a közvetlen környezetüktől, amely már az általános iskolát követően, a kilencedik osztály megkezdésekor egy tudatosabb hozzáállást kínálhatna. A felzárkózási ügyekben is jártas szakértő szerint a hátrányos helyzetű diákok esetében sokkal hamarabb ki kellene jelölni azokat a lehetséges pályautakat, amelyek érdekelhetik őket, és amelyekkel valós esély nyílhat a társadalmi felzárkózásukra is. „Ez a mostani kitolt döntéshelyzet kényelmessé tudja tenni mind a tanulókat, mind a családjaikat, főként a hátrányos helyzetű térségekben. Mert aki nem tudja kitalálni idejében, hogy mit szeretne majd tanulni és dolgozni, az lemarad.”

Forgács szerint „míg egy gimnazistának vagy egy frissen érettségizett egyetemistának még a húszas évei elején sem késő eldöntenie, hogy mit szeretne kezdeni az életben, addig a fent említett réteghez tartozóknak már 8-10 évvel korábban tudatosabban kellene gondolkodniuk a jövőjüket illetően. Igazságtalannak és ridegnek tűnhet, de

Megjegyzi, „rengeteg jó együttműködésre látni a szakképző intézmények és az általános iskolák között jelenleg is, és egyértelmű, hogy évek óta biztosan zajlik a pályaorientáció. De mindezek mellett is oda is el kellene jutni, hogy a szakemberek megértessék a hátrányosabb helyzetű csoportokból érkező diákokkal és a környezetükkel, hogy érdemes a szakmaszerzésre már a 7-8. osztályban tudatosan készülni. Közben azt is alapul kell venni, hogy milyen képességeik, készségeik, affinitásaik vannak. Ha ez megvalósulna, akkor a szakképzésben a mainál jóval tudatosabb fiatalok jelennének meg.”

Arra a kérdésre, emelne-e a jelenleg érvényben lévő tankötelezettségi korhatáron, ami 16 év, Forgács azt válaszolja: „A gond nem a 16 éves a korhatárral van. A problémákat az okozza, hogy sok 14-15 éves diák alapvető hiányosságokkal küzd, amikor megkezdi a szakközépiskolát, egész egyszerűen nem alkalmas a középfokú tanulmányokra, és sok esetben a szakközépiskola hiába tesz meg mindent, nagyon nehéz ezeket pótolni, és pillanatok alatt eljutnak a tankötelezettségi korhatárhoz. Ha addigra sem értik meg ezek a diákok, hogy mit adhat nekik a szakképzés, miért fontos ebbe belekapaszkodva tenni saját magukért és a családjukért, akkor hiába próbálnak meg mindent a tanáraik annak érdekében, hogy visszatartsák őket, ők bizony menni fognak” – magyarázza.

A romaügyi szakértő úgy véli, ahhoz, hogy ez megváltozzon, „elsősorban ezeknek a diákoknak a fejében kellene rendet tenni, támogatóbbá tenni a családjaikat, miközben persze rengeteg új elemre van szükség a középszintű oktatás rendszerében is.

Ugyanakkor azt is ki kell hangsúlyozni, hogy a jelenlegi rendszerben már működő Dobbantó- és Műhelyiskola programok sok segítséget adnak azoknak, akik nem tudnak a hagyományos módon megjelenni, megérkezni a szakképzésbe, de sokkal fontosabb lenne már korábban, és a közösséget, családot is felelősséggel terhelve változtatni a mostani viszonyokon” – sorolja.

Nem lökik őket az utcára

Forgács szerint „az a narratíva hamis, hogy az iskolarendszer kilöki az ilyen gyerekeket az utcára. Pont az ellenkezője történik, a szakképzésben dolgozó oktatók, intézményvezetők és szakemberek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a tanulási és nem ritkán viselkedési problémákkal együttesen küzdőket is bent tartsák az iskolában. Sőt felmérések bizonyítják, hogy maguk

„De az is ismert, hogy az ilyen döntések mögött olyan külső tényezők is állnak sok esetben, amelyek tudatosabb életvezetéssel elkerülhetők lettek volna. Ilyen lehet egy fiatalkori várandósság, vagy a drogfogyasztás, ami teljesen felforgatja ezeknek a fiataloknak az életszemléletét és családi viszonyait egyaránt. Hogy lássuk, mennyire támogató próbál lenni a szakképzés: a fiatalkori várandósság mellett is van lehetőség arra, hogy bent maradjanak a kismamák a rendszerben. A szabályok ezt most is engedik és segítik, hogy előbb vagy utóbb, de megszerezhető legyen a végzettség.”

Forgács István két konkrét javaslatot is megfogalmaz annak érdekében, hogy a középiskolából még kevesebben távozzanak idő előtt, illetve, hogy a tanulási képességek és szociokulturális hiányosságok csökkenjenek. Az egyik

ahol a frissen felvételt nyertek részletesen is megismerkedhetnének az intézmény mindennapjaival, a közeggel, a körülményekkel, az iskola oktatóival, tanrendjével, valamint az ösztöndíjak és a juttatások rendszerével. Ilyen kezdeményezésekre már korábban is akadt példa, de Forgács szerint érdemes lenne a jövőben nagyobb számban, akár állami segítséggel is megszervezni és megtartani ezeket.

A szakértő másik javaslata egy előzetes szűrés és képességfelmérés lenne, amelyen, ha valaki nem felel meg, akkor egy alapozó, nulladik évfolyamon a már említett tanulásmódszertan mellett, idegen nyelvet és olyan ismereteket is elsajátítanának, amely segítené a társadalmi beilleszkedésüket és a tudatosabb fiatallá válásukat. Tehát ez a képzési program magába foglalná a tárgyi tudás pótlása mellett a személyiségfejlesztést is. „Amíg a nyári felkészítő táborok javaslata könnyen, akár már 2023 tavaszán elindulhatna, és komoly eredményeket is hozhatna, addig a nulladik évfolyamos felkészítő esztendő programja egyértelműen komolyabb előkészítést igényelne, és leginkább akkor lenne indokolt, ha a következő néhány évben nem csökken a hátrányos helyzetű diákok lemorzsolódása a szakképzésben.

– fejezi ki reményét Forgács.

Formálható mind a szakképzés, mind a fiatal korosztály

A romaügyi szakértő egy másik felmérés eredményét is ismerteti. Felidézi, nemrég a koronavírus-járvány okozta korlátozó intézkedések kapcsán azt is vizsgálták a szakképzésben tanulók körében, mennyire tudják alkalmazni az okoseszközeiket a tanulás során. Kiderült, hogy míg a szabadidejükben „mesterszinten” kezelik akár az okostelefont, akár a tableteket, addig, ha tanulásról van szó, akkor már korántsem születtek ilyen „fényes eredmények”.

Ebből is kiindulva Forgács leszögezi, hogy „mind a szakképzésre, mind a mostani középiskolás korosztályra igaz, hogy formálható. Csak ebben érdekeltté kell tenni őket.”

Ehhez nagy szükség lenne arra, hogy mihamarabb felmérjék a 12-18 éves korosztály mentálhigiénés állapotát is, külön vidéken, külön a fővárosban.

A lehetséges foglalkoztatási formák közül a közfoglalkoztatás is szóba kerül. Ennek kapcsán Forgács elmondja: az a „szerencsés helyzet állt elő, hogy 2010 óta 200 ezerről 70 ezerre csökkent az ebben a formában dolgozók száma. Több tízezren helyezkedtek el az elsődleges munkaerőpiacon, és sokan meg is tudnak ott maradni. Sőt, még mindig lehetne találni benne 15 – 20 ezer embert, aki kivihető lenne az elsődleges munkaerőpiacra.”

Új, átfogó felnőttképzési programra lenne szükség

Forgács reagál Orbán Viktor miniszterelnök kijelentésére, mely szerint a magyar munkaerőpiacnak még félmillió munkavállalóra lenne szüksége. A felzárkózási szakember szerint

akik a következő egy-másfél évben kell, hogy betöltsék az üres és folyamatosan létrejövő munkahelyeket.

„Ha ez sikerülne, akkor azzal megtartható lesz Magyarország versenyképessége, ennek hiányában viszont még inkább megnő a külföldi munkaerő jelentősége. A 150-200 ezer új magyar munkavállaló megtalálásához komoly tartalékot kínálhatnak a közfoglalkoztatásban lévők, valamint azok a hátrányos helyzetűek, akiknek meg kell érteniük, hogy nekik is munkavállalóvá kell válniuk. Ehhez egy új, átfogó felnőttképzési programra is szükség lenne, amely igazodna az aktuális munkaadói igényekhez, és segítene azoknak, akik képzésben akarnak részt venni és mihamarabb elhelyezkedni” – mutat rá Forgács.

Ehhez a szakértő egy Felnőttképzési Centrum-hálózatot vizionál, amelyben a szakképző iskolák, a felnőttképző vállalkozások és a munkaadó cégek saját képzési tematikái, valamint betanítást kínáló oktatói együttesen jelenhetnek meg.

A jövőbe tekintve Forgács István úgy fogalmaz: „Jó lenne úgy pozicionálni a szakképzést, hogy az egy érdemi kapaszkodóvá válhasson. El kell érni, hogy az kihasson a helyi családpolitikai történésekre és segítsen akár a kultúrán keresztül a közösségeket megteremteni és/vagy megerősíteni.”