Hogyan lehet korszerűbb és méltányosabb a magyar nyugdíjrendszer?

Gyorsan fogy az idő, ami a kormányzat által 2025. március 31-én már bevezetni vállalt nyugdíjreform előkészítéséhez szükséges.

Mindenekelőtt hat égető gond vár megoldásra (és csak remélni lehet, hogy ezeket érinteni fogja a reform, és nem merül ki néhány magától értetődő és kockázatmentes intézkedésben, például a nyugdíjkorhatárnak a 65 éves életkorban várható további élettartam alakulásához kötésében).

1. Az átláthatóság és az előre tervezhetőség teljes hiánya.

A magyar nyugdíjrendszer áttekinthetetlen. Senki nem látja előre az élete során, hogyan nő a nyugdíja, hogyan épülnek a jogosultságai, mennyi járulékot érdemes fizetnie. Emiatt az állami nyugdíjrendszer öngondoskodásra motiváló ereje is nulla.

Az átláthatóság hiányát elsősorban az okozza, hogy idén már  harmincöt évnyi (1988. január 1-jétől figyelembe veendő) bruttó kereseteinkből nettó nyugdíjat számol a rendszer, emiatt olyan bonyolult számítás-sorozat szükséges a nyugdíj kiszámításához, amit földi halandó föl nem fog.

A megoldás egyszerű: a világ összes fejlett nyugdíjrendszerének példáját követve át kell állítani a rendszert a bruttó nyugdíjszámításra. A bruttó keresetekből számított nyugdíj így maga is bruttó összegű lenne, vagyis adó- és járulékterhet viselne – ezzel egyúttal azt a méregfogat is egyszer s mindenkorra kihúznánk, hogy a nyugdíjasokat „el kell tartania” az aktív korosztályoknak.

A bruttó szemlélet révén egycsapásra átláthatóvá és követhetővé válna mindenki nyugdíjvárománya, mivel késedelem nélkül be lehetne vezetni a minden jogosultságot naprakészen nyilvántartó egyéni nyugdíjszámlát (például osztrák mintára).

A bruttó átállásra vonatkozó tervek egyébként már 2013-ra elkészültek, de az utolsó pillanatban visszavonták az erre irnyuló törvényjavaslatot.

2. A nyugdíjigénylés időpontjától nagyban függ a nyugdíj összege.

A jelenlegi nyugdíjrendszer talán legnagyobb méltánytalansága abból ered, hogy hasonló életpályák, hasonló szolgálati időtartamok, hasonló keresetek mellett is drámai mértékben eltérő összegű nyugdíjakat állapíthatnak meg attól függően, hogy melyik évben igényelte a jogosult a nyugdíját.

Akár 80 százalékos eltérést is okozhat, ha valaki hasonló karrierív után öt-hat évvel ezelőtt igényelte, vagy mostanában igényli a nyugdíját.

Ennek oka, hogy a nyugdíjszámítás során a korábbi évek kereseteit a nyugdíjbavonulás évét megelőző év átlagos kereseti szintjéhez kell igazítani (ez a valorizálás folyamata), s miután az utóbbi években meglódult a nemzetgazdasági átlagbér növekedése, a valorizációs mértékek is megugrottak. Ez még az elszabadult infláció időszakában is érvényesülő összefüggés, miután a valorizációs szorzókat nem a reálbér alakulása, hanem a nemzetgazdasági nettó átlagkereset nominális növekedése határozza meg.

Ezt a méltánytalanságot két összefüggő intézkedéssel lehet kiküszöbölni.

Egyrészt azzal, hogy a valorizáció nem egyetlen ugrással történne meg a nyugdíj megállapítása során, hanem az aktív korunk minden évében, évente valorizálnák az addig szerzett jogosultságainkat. Persze ehhez is az 1. pontban említett egyéni nyugdíjszámlát lenne szükséges bevezetni, hiszen egy ilyen számla a nyugdíjjogosultságainkat évente nyilvántartaná.

Másrészt azzal, hogy a nyugdíjemelési eljárás egyébkét is elkerülhetetlen reformja keretében az emelési rendszer kiegészülne a valorizácós korrekcióval, vagyis a nyugdíjmegállapítás évjáratától függő emelési együtthatóval.

3. A szolgálati évek nem egyenletesen számítanak be a nyugdíjmegállapítás során.

A magyar nyugdíjrendszerben az első húsz év szolgálati idő majdnem kétszer annyit ér, mint a második húsz év. Teljesen szürreális. 20 szolgálati év után 53% a nyugdíjszorzó, 40 szolgálati év után viszont nem 106%, hanem csak 80%.

Ma ennek az anomáliának már semmi értelme (ha volt valaha egyáltalán), ráadásul az egyes évek jelentősége is ugrabugrál, egy évnyi idő hol 1%-ot, hol 1,5%-ot, hol 2%-ot ér a nyugdíjszorzóban.

A linearitás teljes hiánya is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjrendszerünkből ennyire hiányzik az előre jelezhetőség, az átláthatóság, az áttekinthetőség.

Hogyan lehet ezt orvosolni? Lineárissá kell tenni a rendszert (az osztrákoknál például minden biztosítási év egységesen 1,78%-ot ér az ottani rendszerben).

4. A nyugdíjemelés módja egyenes út a nyugdíjasok elszegényedéséhez.

A jelenlegi nyugdíjemelés az éves infláció mértékétől függ, és semmi mástól.

Ha az infláció alacsony, miközben a nemzetgazdasági átlagbér növekedése magas, akkor a nyugdíjak vásárlóértéke az aktív korúak keresetének vásárlóértékéhez képest hihetetlenül gyorsan leszakad. Szegényedik minden nyugdíjas a többiekhez képest minden évben, amíg az infláció alacsony, a bérnövekedés pedig magas.

Most, hogy az infláció megszaladt, az olló nyílása látszólag lassulhat, de a korábban felgyülemlett leszakadás nem válik semmissé, még ha további enyhítő tényezőként meg is jelent a 13. havi nyugdíj. Sőt, miután a 13. havi nyugdíjnak nincs sem alsó, sem felső határa, mindenki pontosan a saját nyugdíja összegével megegyező plusz juttatást kap, a nyugdíjasok egymás közötti anyagi távolsága is tovább nő.

Hogyan lehet ezt orvosolni? A korábbi vegyes emelési rendszer valamely verziójával, amikor a nyugdíjemelés nem csak az infláció mértékétől, hanem az átlagbér növekedésének ütemétől is függ, akár közvetlenül, akár közvetve. Érdemes például megnézni, hogyan oldják meg a nyugdíjnövelést a németek vagy az osztrákok.

Az optimális magyar nyugdíjemelésnek azonban nem csak e két tényezőre – infláció, bérnövekedés – kell figyelemmel lennie, hanem egy kiegészítő valorizációs korrekciót is tartalmaznia kell, hogy a régebbi nyugdíjasok leszakadását legalább lassítani lehessen.

5. A legszegényebb nyugdíjasok helyzete.

A nyugdíjas társadalom félmillió tagja jelenleg is havi százezer forintnál kisebb nyugdíjból kénytelen megélni.

A nyugdíjrendszer természetesen elsősorban munkanyugdíj-rendszer, vagyis a nyugdíj összege attól függ, hogy mennyi szolgálati időt szereztünk és  mennyi járulékot fizettünk aktív életünk során. Ezt hívjuk biztosítási vagy ekvivalencia elvnek.

Akik azonban erre csak minimális mértékben voltak képesek, a munkanyugdíj elve alapján lassú éhhalálra számíthatnának – itt lép be a nyugdíjrendszer biztosítási elve mellé a másik vezérlő elv, a társadalmi szolidaritás.

Ennek jegyében a kis összegű nyugdíjak emelésére haladéktalanul új módszert kell kidolgozni, például a nyugdíjprémium előirányzatának szolidaritási korrekciós emelési fedezetként történő felhasználásával, vagy a nyugdíjemelés korszerű sávos rendszerének bevezetésével.

Ez a korrekció természetesen azokat a nyugdíjasokat illethetné meg, akiknek a magyar nyugdíja nem azért alacsony, mert külföldről is kapnak nyugellátást…

6. Hiányzik a foglalkoztatói nyugdíjpillér.

A magyar nyugdíjrendszer lényegében egypilléres rendszer, az állami nyugdíjpillér mellett egyáltalán nincs foglalkoztatói nyugdíjpillér, az öngondoskodási pillér pedig fejletlen.

A foglalkoztatói nyugdíjpillér megteremtése felé az első lépés lehetne, ha visszaállítaná a törvényhozás a munkáltatókat korábban megillető adókedvezményeket (ha támogatják a dolgozóik nyugdíjcélú megtakarításait).

Ez a jelenlegi helyzetben a nyugdíjcélú megtakarítások munkáltatói támogatásának részleges vagy teljes szocho-mentességét jelentheti.

Véleményem szerint ezt a hat fő gondot kell először megoldani, erre különösen alkalmas lehet a vállalt gyors nyugdíjreform. Ezt követően lehet arra fókuszálni, hogy megtaláljuk a folyó finanszírozású (felosztó-kirovó elvre épülő) magyar  nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztonságos módját az elöregedő magyar társadalomban.

Ha a leendő vagy a meglévő nyugdíjával vagy hasonló ellátásával kapcsolatban bármilyen kérdése lenne, azt ide kattintva teheti fel.

A tapasztalataim szerint a kánikulában is a következő területeken merülnek föl a leggyakrabban nyugdíjjal kapcsolatos kérdések:

– az új foglalkoztatási jogviszonyok (köztük a legfrissebb: a  köznevelési foglalkoztatotti jogviszony) hogyan hatnak a nyugdíjjogosultságra,
– társadalombiztosítási adategyeztetés,
– nők kedvezményes nyugdíja feltételei,
– nyugdíjigénylés optimális időzítése,
– öregségi nyugdíj összegét befolyásoló tényezők,
– nyugdíjnövelés lehetőségei,
– vállalkozók és őstermelők nyugdíjjogosultsága,
– külföldön szerzett szolgálati idők beszámíthatósága,
– nemzetközi nyugdíjmegállapítás összetett szabályai,
– nyugdíj melletti munkavégzésre vonatkozó rendelkezések,
– nyugdíjcélú előtakarékosság legcélravezetőbb lehetőségei.

A leggyakoribb kérdések közül néhány:

Hogyan bizonyítható a hiányzó szolgálati idő? Mikor igényeljem a nyugdíjat annak érdekében, hogy annak a lehető legmagasabb legyen az összege? Hogyan növelhető évi hat százalékkal a nyugdíj összege? Hogyan lehet nyugdíjasként dolgozni? Megéri-e? Milyen nyugdíjjogosultságok keletkeznek a gyermeknevelés kapcsán? Milyen nyugdíjveszélyekre kell felkészülnie annak, aki csak a minimálbérre vagy a garantált bérminimumra vagy még annál is kisebb összegre van bejelentve? Hogyan hat a társadalom drámai elöregedése a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára? Mi az a a szülőtartási kötelezettség és kit érinthet? Hogyan emelik a nyugdíjakat? Kinek jár a 13. havi nyugdíj? Maradnak-e a jövőben is változatlanok a nők kedvezményes nyugdíjának feltételei?

Érdemes ide kattintva kérdeznie, mert ha ennek következtében akár csak ezer forinttal növelheti a megállapított nyugdíja összegét, akkor e csekély növekedés is az élete során több százezer forintnyi plusz juttatást eredményezhet!

Ha (munkadíj fejében) telefonos konzultációra vagy személyes találkozásra is szüksége van, akkor írjon e-mailt baráti partneremnek, Dr. Kovács László úrnak (vagy hívja munkaidőben a +36 30 332 5880 mobilszámon).

A személyes (vagy online) tanácsadás során egyebek között kérheti

– az előzetes nyugdíjbecslést, nyugdíjtervezést,
– a szolgálati idővel kapcsolatos magyar hatósági határozatok észrevételezését,
– a magyar és a nemzetközi nyugdíjigénylés hazai benyújtását,
– a magyar nyugdíjmegállapító határozat elleni jogorvoslat kezdeményezését,
– a nyugdíjazáshoz kapcsolódó munkaügyi tanácsadást, vagy
– az Őrangyal szolgáltatáshoz kapcsolódó személyes konzultációt.

Szíves figyelmébe ajánlom az elmúlt napokban megjelent fontosabb elemzéseimet, nyilatkozataimat és posztjaimat.

Emelni kell a nyugdíjkorhatárt az uniós reformok miatt?

Van-e közvetlen indoka a rövid időn belüli korhatáremelésnek Magyarországon?