A gyáregység vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy az általuk választott útvonal veszélyes, de ez nem zavarta a delegációt. Az öntőgödrökből ekkor 700 Celsius-fokos meleg levegő áradt kifelé. Az ötös számú kemence kirakodását végezték éppen. Érdekesség, hogy ha működött az üzem, nem engedték a látogatókat be erre a részre, pontosan annak veszélyessége miatt. Ráadásul a delegáció nem a szokványos helyről, a pódiumról figyelte a termelést, hanem közvetlenül a gödrök mellett haladt el. Csaknem fél órával a látogatás megkezdése után be is következett a tragédia.
,,A baleset pillanatában a delegáció tagjai közül 3 fő /Dr. Vályi Péter, Dr. Énekes Sándor, Dr. Ladányi József elvtársak/ egy kb. 200×110 cm-es területen tartózkodtak, melynek talaja salakos, egyenetlen volt. Északra volt az öntőgödör, melyből 700-750 Celsius fokos hőség sugárzott ki, keleten a VI-os számú S-M Kemence fenékjavítási munkálatai következtében a csapó nyíláson tüzes salak és szikraeső vágódott ki, egészen az öntőgödörig, délen a MÁV vasúti kocsi volt, nyugati irányba pedig a félportál-daru indult el kelet felé.”
(Darázs Richárd-Majzik Péter: Vályi Péter balesete, Utánam, srácok! – Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben II. (Miskolc, 2014, Észak-Keleti Átjáró Egyesület) – Vályi Péter balesete az LKM-ben, 158.)
,,Vályi Péter nagyjából 10-15 centiméterre állt meg a gödör szélétől, tőle közel ilyen távolságban helyezkedett el Énekes Sándor. Tekintetükkel a kemencében folyó munkálatokat figyelték, melynek dolgozói továbbra sem kaptak információt a vendégek jelenlétéről. Ekkor a munkálatok során a rutinműveletnek számító kifúvatás következett, mely során a salakanyagot és egyéb szennyeződéseket távolították el. Ez a folyamat óriási szikraesőt hozott, mely a kívülállók számára váratlan hanghatással is járt; illetve az egyébként is magas hőmérsékletet nagyjából 110 Celsius fokra melegítette.
A következő néhány pillanat történéseire vonatkozó beszámolók kétféle mozdulatsort írnak le. A Borsod Megyei Rendőrfőkapitányság által lefolytatott nyomozásból úgy tűnik, hogy ,,dr. Énekes Sándor a vagon mellől felső testtel előredőlve, mintha megbotlott volna, rádőlt Vályi elvtársra, majd mindketten beleestek az öntőgödör tüzes kokillái közé.”
(Fábián Máté: A Vályi Péter-eset, História Nostra, 2014., 1. szám, 119-127.)
A politikai bizottság részére készített jelentésben azonban más állt.
,,(Vályi Péter) Feltehetően az említett hatásoktól hátrafelé billenve, merev testtel az öntőgödör felé dőlt. Dr. Énekes Sándor észlelve a dőlést, reflexszeűen utána nyúlt. Megmarkolta mindkét karját. Miután mindketten kimozdultak akkor az egyensúlyi helyzetükből, együtt estek a gödörbe (…).
Ezen egymásnak talán ellentmondó tanúvallomások fényében, nem lehet maximálisan rekonstruálni az esetet, de az idegenkezűséget majdnem teljes bizonyossággal ki lehet zárni.”
(Fábián Máté: A Vályi Péter-eset, História Nostra, 2014, 1. szám, 119-127.)
boon.hu
A baleset előtti 48 óra eseményeit /történéseit vizsgálta valaki ?