Marcella és István április végén költöztek Dél-Spanyolországba, egy Málaga városától nagyjából 30 percnyi autóútra található településre. Korábban mindketten színházban dolgoztak – Marcella színésznőként, István pedig íróként és dramaturgként -, de egy ideje mind a szakmai közegükkel, mind pedig a politikai helyzettel kapcsolatban gyűlt bennük az elégedetlenség. Emiatt pedig végül a kiköltözés mellett döntöttek.
Meggyőződésem, hogy Magyarország ki fog lépni EU-ból, ezt pedig nem akarom megvárni. Azt szerettem volna, hogy biztos helyünk legyen Magyarország összeomlása előtt
– mondta István.
A spanyolországi ingatlanjuk önrészét egy örökölt magyarországi lakás eladásából fedezték, és bár maradt egy magyarországi ingatlanjuk, mert a kiköltözéskor nyitva akarták hagyni a hazajövetel lehetőségét, azóta „minden egyes hazai hír azt ordítja, hogy nehogy hazamenjenek”. Most egy olyan vevőképviseleti irodánál dolgoznak, amely főként magyar, cseh és szlovák ügyfeleknek segít a helyi letelepedésben. István szerint augusztusban csak azért jönnek haza, hogy véglegesítsék a kiköltözést, bár vannak még magyarországi színházi projektjei, amikre „már csak hobbiként tekint”. Ehhez Marcella hozzátette, reméli, hogy fog tudni ingázni abból a pénzből, amit kint keres meg, mert szeretne Magyarországi produkciókban is részt venni.
Marcella és István története ilyen szempontból nem tipikus. A legtöbb Dél-Európában ingatlant vásárló magyar ugyanis többnyire inkább fokozatosan költözik ki, ha egyáltalán úgy dönt, hogy véglegesen elhagyja Magyarországot.
A kinti ingatlanvásárlók körében jellemzőbbnek mondható Katalin története, aki több évnyi vacillálás után tavaly október végén vett egy apartmant egy háromlakásos házban a dél-olaszországi Palermo közelében, fél órára a repülőtértől. Ő még a járvány előtt kezdett el ingatlanokat nézni Szicíliában, de sokáig úgy látta, hogy túl drágák a lakások. Végül aztán a drágább Taormina helyett az olcsóbb Palermo környékén kezdett nézelődni, és talált is egy lakást nagyjából 1000 eurós négyzetméteráron (jelenlegi árfolyamon kb. 380 ezer forint), aminek a megvásárlását a 800 ezer forintos négyzetméteráron eladott 50 négyzetméteres budapesti paneljéből tudta fedezni.
Katalin egyelőre befektetésként tekint a vásárlásra, kiköltözésben nem gondolkodik. Egy másik ingatlanjában él Magyarországon, miközben üzlettársa, akié a ház másik két lakása, Palermóból fogja menedzselni a lakások kiadását. Itthon hétvégénként tanít, de szeretne elvégezni egy idegenvezető tanfolyamot.
Hosszabb távon a cél, hogy 3-4 heteket legyek kint egy huzamban, amikor a lakás nincs kiadva, de persze még sok minden változhat menet közben
– mondta.
Összeértek a négyzetméterárak
Habár a dél-európai ingatlanvásárlás, és saját külföldi ingatlanba költözés továbbra is csak egy szűk réteget érint, az elmúlt nagyjából egy évtizedben a G7-nek nyilatkozó magyarokat érintő spanyol- és olaszországi ingatlanügyletekre rálátó szakemberek szerint nőtt a vásárlás és a kiköltözés iránt érdeklődők száma. Ennek külön lökést adott az elmúlt pár évben a járvány miatt terjedő távmunka, a háború kitörése, és részben a tavaly áprilisi választások eredménye is.
Bár a Dél-Európában ingatlant vásárló magyarok számára vonatkozóan nincsen nyilvánosan hozzáférhető statisztika, a helyi statisztikai hivatal oldalán elérhető a Spanyolországban élő magyarok számára vonatkozó adat. Ez alapján az látszik, hogy itt a felfutás alapvetően a 2000-es évekre volt jellemző, azonban a 2010-es évek második felében is kitartott a növekedés.
A Flourish chartUgyanez az adat az olasz statisztikai hivatal honlapján csak az elmúlt pár évre vonatkozóan érhető el, trendekről így pedig nem lehet következtetéseket levonni. Összességében ugyanakkor az látszik, hogy tavaly összesen már nagyjából 18 500 magyar állampolgár élt a két dél-európai országban. Ez annyi embert jelent, hogy ha ők egy magyar település népességét adnák ki, akkor már majdnem felférnének a népességszám alapján vett 50 legnagyobb magyar település listájára.
Molnár Krisztina Ilona 2003 óta vezeti a Studio Legale Molnar olasz-magyar nyelvű ügyvédi irodát. Habár az iroda elsősorban nemzetközi magán- és családjogra specializálódott, olasz ingatlanjoggal kapcsolatos tanácsadással és képviselettel is hosszú ideje foglalkozik, amire a két jogrendszer közti eltérések, a nyelvi korlátok miatt is van igény. Szerinte a kilencvenes években még elsősorban olaszok vettek budapesti ingatlanokat, azonban a 2000-es évekre már Magyarországon is felhalmozódtak olyan vagyonok, amik lehetővé tették az olaszországi ingatlanbefektéseket.
A trend azonban a 2008-as válságot követően megfordult, és különösen a 2010-es évek második felében gyorsult fel, amikorra az említett vagyonok már jelentősen feltornázták például a budapesti vagy balatoni ingatlanárakat.
A 2010-es évekre két fontosabb folyamat is hozzájárult ahhoz, hogy drágább lokációkban ingatlannal rendelkező magyarok dél-európai ingatlant tudjanak a magyarországiak eladásából venni. Ahogy az alábbi ábrán is látszik, egyrészt a 2010-es években a magyarországi ingatlanárak – uniós mezőnyben csak az észtországaiaktól elmaradó növekedése miatt – teljesen elszakadtak a dél-európai ingatlanpiac árszintjétől, ahol a 2008-at jobban megszenvedő spanyol piacon mérsékeltebb drágulás, az olaszon pedig 2010-hez képest egyenesen árcsökkenés volt jellemző.
Az ingatlanárak közeledése mellett pedig kisebb részt pedig az ingatlanárak közeledéséhez, és az ingatlanvételhez szükséges tőke felhalmozódásához is hozzájárult a dél-európai országok és Magyarország közti bérkülönbségek mérsékeltebb csökkenése.
Ahogy az alábbi ábrán látszik, mindez nagyjából arra volt elég, hogy a magas jövedelmű magyarok jövedelmei elérjék a Dél-Európában közepesen keresők jövedelmeit.
2008-hoz képest 2022-re a legjobban kereső magyarok, tehát az ábrán a 9. jövedelemi tized, a második legjobban kereső 10 százalék, és a legjobban kereső tíz százalék közepére eső 95. percentilis jövedelme lehagyta vagy megközelítette a spanyol és olasz alsó-középosztályok (3-5. jövedelmi tizedek) keresetét.
Emiatt aztán a 2010-es második felére már a magyar társadalom felső rétegeinek nagyobb része tudta megengedni magának a dél-európai ingatlanvásárlást.
Persze mivel a nem vállalkozásból szerzett vagyonokból vásárlók jelentős része hazai ingatlaneladásából fedezi a külföldi vételt, és a Magyar Nemzeti Bank vagyonfelmérése alapján tudjuk, hogy még a magyar társadalom felső 10 százalékába tartozó háztartásoknak is csak körülbelül kétharmada rendelkezik több ingatlannal, semmiképpen sem beszélhetünk tömeges jelenségről.
A befektetéstől a kiköltözésig
Az ingatlanvásárlásokban árszint és szándék alapján is jelentős különbségek vannak. Molnár Krisztina Ilona a saját ügyvédi irodájánál tapasztaltak alapján azt mondta, a magyarok ingatlanvásárlásainak nagyjából fele nem éri el a 150 ezer eurós (körülbelül 57 millió forintos) határt, de ezek mellett vettek részt több millió eurós ügyletben is, és akadnak bőven 400 ezer euró (kb. 150 millió forint) feletti vásárlások is.
Czakó László 2013-ban költözött Spanyolországba, cége – amely az elmúlt években az egyik legjelentősebb piaci szereplővé vált – pedig nagyjából két éve már csak magyar állampolgárok ügyeivel foglalkozik. Az Amigo Húngaro Magyar Ügyintéző Iroda a spanyol letelepedéshez és ingatlanvásárláshoz szükséges dokumentumokat csak az elmúlt egy évben több, mint 400 magyar állampolgárnak szerezte meg. A cég ügyvezető igazgatójának beszámolója alapján Spanyolország esetében is elmondható, hogy viszonylag nagy a szórás a magyarok által vásárolt ingatlanok értékében, megjegyezte ugyanakkor, hogy az andalúziai Costa del Sol térségében, ahol az iroda a legaktívabb, más hasonló régiókhoz képest magasabbak az ingatlanárak.
Az olasz-magyar ügyvédi iroda és a spanyolországi ügyintéző iroda vezetőinek elmondása alapján
az ingatlanvásárlók szándékaik szerint egy olyan skálára helyezhetőek el, aminek az egyik végén a tisztán pénzügyi befektetés, a másik végén a teljes kiköltözés áll.
A legtöbben azok vannak, akik alapvetően befektetési céllal vesznek ingatlant, de évi pár hetet maguk, családjuk vagy barátaik is eltöltenek az ingatlanban. Kevesebben vannak azok, akik kizárólag pénzügyi befektetésként tekintenek az ingatanra, de mindkét csoportra jellemző, hogy általában nem az első ingatlanbefeketésük a dél-európai ingatlanvásárlás.
A balatoni térséggel összehasonlítva például fontos tényező, hogy miközben az árak egyes spanyol régiók esetén hasonlóak, mivel itt szinte egész évben süt a nap, az ingatlanokat is hosszabb ideig lehet kiadni, mint ott. Ez pedig magasabb megtérülést is jelent
csak a szokásos liberál-aberrált neokomcsi siránkozás. takarodjatok.
El lehet menni!
Ez már nem a szokásos siránkozás. Ez már komoly vélemény. Sőt sokan rosszabbra számítanak Fidesz először a nyugdíjkasszát „nyúlta” le majd a lakástakarékot most pedig a magyarok megtakarításaira is készül pályázni ugyanis a magyarok megtakarításait is már maguknak akarják sőt megadóztatására készülnek vagy átterelik a megtakarításokat állampapírokba, hogy onnan nyúlják le a Magyarok pénzét. Miért pályáznak a magyarok pénzére? Mert gyakorlatilag már recesszió és technikai államcsőd előtt az ország nincs „zseton” és „zseton” híján majd az oligarchák egymás torkának esnek majd. Európai Unió-s pénz nem jön. Kínaiaknak eladják országot a Kínai meg lerabolja az országot kimegy innen a megtermelt javak, világbank sem segít. Utolsó lehetőségük, hogy az emberek megtakarításait szeretnék lenyúlni vagy megadóztatni vagy állampapírba terelni. Pénz sehonnan se jön az emberek megtakarításaira is képesek lesznek pályázni sokan ezt érzik ezek következnek sok jel mutat rá érzik sokan jelekből nincs pénz sehonnan nem jön pénz se az uniós pénz a lakosság lesz az utolsó reményük. Cudar világ jön a saját népük zsigerelik ki „pénzfejő tehénnek” néznek minket aztán ha a lakosságot is megszorítják na utána ha nincs már majd tényleg máshoz nyúlni na utána jön a cudar világ. Háborús infláció, magas rezsi kutyafüle ahhoz képest ami jönni fog sokaknak jogos megérzése. Sokan érzik már nyáron „le kell innen lépni” amíg lehet és nem jön valami nagyobb baj valamilyen válság amikor már nem lehet menni. Sokan készülnek innen lelépni mert ez már nem semmi ami itt megy magyarokat egymás ellen fordítják, mindig valamire hivatkoznak miért rossz, gyűlölik az uniót, csapból is orosz propaganda megy már a megtakarításainkra pályáznának legalábbis tehát jelekből sokan ezt feltételezik, érzik és vezetőink nem merik közölni megszorítás jön aki teheti nyári utazása nyaralása során már megy és vissza se jön sokan érzik utolsó lehetőség még most elmenni innen amíg most még lehet. Sokan nem várják meg Magyarország végső összeomlását. Mert sajnos el fog jönni az idő amikor már nem csak, hogy az unió nem ad pénzt de Kína is kifarol sehonnan nem lesz az országnak bevétel és akkor jön majd a lakosság megszorítása. Ha meg a lakosságtól se tudnak majd megszorítani akkor esnek majd egymásnak az oligarchák az utolsó koncért na sokan ezt a cudar világot már nem várják meg hanem „lelépnek” innen. Mediterrán tengerparti élet pedig amúgy is csábító sokan költöznek el oda.