Magyar Sándort, az első világháborúban kitüntetett pilótát Kanadában érte el a „Lindbergh-láz”, egy torontói kocsmában fogant meg az ötlet, hogy a nagy úttörő nyomdokaiba magyar pilóta is léphet. Charles Lindbergh 1927-ben a NYP Spirit of Saint Louis NX–211 típusú gépével 33 és fél óra alatt repülte át az Atlanti-óceánt, hihetetlen teljesítményének világszerte csodájára jártak.

Hogy a vállalkozás sikeres legyen, Magyar Sándornak a tengerentúli magyarokat kellett mozgósítania, és erre a magyar emigráció jellegéből adódóan Kanadában nem, csak az Egyesült Államokban lehetett esélye.  Detroitban felállították az Amerikai-Magyar Transzatlanti Bizottságot, amely 1 dolláros levelezőlapokból kívánta biztosítani a repülés költségeit. A levelezőlapok eladása mellett a vállalkozás legfőbb mecénása a magyar revizionizmust támogató brit sajtómágnás, Lord Rothermere volt, aki már 1927-ben kiállt a Daily Mail napilapban megjelent, Magyarország helye a nap alatt című cikkével a magyar ügy mellett.

Azonban a nagyvonalú, 10 ezer dolláros felajánlás sem fedezte a repülés költségeit, ugyanis a mágnás a pénzdíjat az első magyar, Atlanti-óceánt átszelő pilótának ígérte. Ekkor lépett elő az Egyesült Államokban élő húsüzem-tulajdonos, Szalay Emil, aki szinte teljes mozdítható vagyonát, a legtöbb forrás szerint összesen 25 ezer dollárt ajánlott fel, ezzel a gép megvásárlására és a nagyobb kiadásokra összegyűlt a szükséges alaptőke.

A támogatói csapat, jobbról a harmadik Szalay Emil, a húsüzem tulajdonosa (Cleveland, Kép forrása: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

A repülés tervezésében Magyar Sándor mellett a pilótának felkért Endresz György, a repülőgép-tervező Bánhidi Antal, valamint Szapáry Jenő és Grosschmid István vettek részt. Endresz György az első világháborúban tábori pilóta volt, a háború végeztével a Magyar Aero Szövetség oktatójaként dolgozott és a német Junkers műveknél volt pilóta. Magyar Sándor 1920-ban az első, Budapest-Győr közötti légipostajárat pilótája volt, tehát a szükséges tapasztalata mindkettőjüknek megvolt a történelmi tett végrehajtásához.

A repülőgép tekintetében választásukat Lindbergh ihlette, a Lockheed gyár Sirius Model 8A típusát eredetileg kifejezetten az ő kérésére tervezték. Az egymotoros, kétüléses, egyfedelű alsószárnyas gépet Lindbergh más célokra, így vízi landolásra is használta, ezért a masinát jelentősen át kellett alakítani, hogy óceánrepülésre is alkalmas legyen. Noha Magyarországról sem az államtól, sem a magánadományokból és gyűjtésekből nem folyt be jelentősebb összeg, a gépet mégis „Justice for Hungary” („Igazságot Magyarországnak”) névre keresztelték, ezzel üzenve a világnak az országot ért sérelmekért.

Az Atlanti-óceán átrepülésére készülő Magyar Sándor és Endresz György, a kameránál Bánhidi Antal (Kép forrása: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

Endresz 1930 augusztusában Kaliforniában tesztelte a repülőgépet, de ezután még több hibát is ki kellett javítani, így 1931-re időzítették az indulást. Az eredeti terv szerint Detroitból indulva, Új-Fundland felett utántöltötték volna a gépet – a felszállás teli tankkal rendkívül veszélyes lett volna a gép súlya miatt –, de a rizikó miatt más elhatározásra jutottak. Az utazás 1931. július 15-én, 17 óra 20 perckor vette kezdetét Új-Fundland egyik népszerű repteréről. (A helyszín Harbour Grace, azaz a Kegyelem Kikötője, ahol Amelia Earhart, a női repülés úttörője is gyakran megfordult.)

A felszállás után a földindukciós iránytűjük egyből tönkrement, így Magyar kénytelen volt az útjukba eső hajókkal azonosítani pozíciójukat távíró segítségével. Egészen Magyarországig további nehézségek nélkül haladtak előre, a határátkelésről Magyar Sándor a következőképpen számolt be az Álmodni mertünk címet kapó visszaemlékezésében: „Átrepülünk a trianoni magyar határon. A vidéket egyhangú szürkeségbe öltöztette a forró nyár. Amily fölemelő és nagyszerű a pillanat, melyhez két nehéz, küzdelmes év után elérkeztem, oly szomorú a tudat, hogy a Duna túlsó partját idegenek bitorolják. Tudom, hogy ott is sokak szíve dobban meg gépünk láttára.”

Győr fölött egy váratlan malőr mégis riadalmat okozott: az egyik benzincsap meghibásodása miatt a motor leállt, mert nem jutott üzemanyaghoz (elképzelhető, hogy a zivatarok közötti manőverezés után már egyébként sem sok maradt a tartályban), így Endresznek bravúros kényszerleszállást kellett végrehajtania egy kukoricatáblán Bicske mellett. A már idézett emlékirat szerint a hősiesen landolók egy groteszk jelenetbe keveredtek. Egy szénásszekeret szállító ember kérdezte: „Honnan gyüttek kendtek?”– az erre adott válasz, miszerint „Amerikából”, láthatóan megsértette az uraságot. Nem csak ő volt csalódott, a mátyásföldi reptéren összesereglett várakozók sem láthatták a hősök landolását, de a misszió sikere így is boldogsággal töltötte el a nemzetet. https://mult-kor.hu/kenyszerleszallassal-vegzodott-az-elso-magyar-oceanatrepules-20230715

Landolás a Bicske melletti kukoricatáblán (Kép forrása: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)