A szakember leszögezte, egy élhető városnak élhető belvárossal is kell rendelkeznie és bár az elmúlt három évtizedben történt előrelépés a sétálóutca és a környező terek fejlesztését illetően, feladat maradt bőven, melyeket a jelenlegi városvezetés a vállalkozókkal és a miskolciakkal közösen kíván megoldani.

– Miskolc jelenleg ismert belvárosának alapja a XIX. századtól fokozatosan a XX. század harmincas éveiig fokozatosan alakult ki. Ez a barokk, de nagyobb részt inkább eklektikus jegyeket hordozó városrész egy jól körül határolható polgári rétegez kapcsolódott, melynek egy jelentős részét a helyi zsidóság adta. A belváros tragédiájának az egyik legfőbb oka ennek a polgári rétegnek az eltűnése: a zsidók a második világháború alatti vészkorszakban gyalázatos körülmények között tűntek el városunkból, utána pedig a szocializmus is megtette a kegyelemdöfést a polgárság megmaradt tagjai felé: az államosítás után az önkormányzat, vagyis az akkori tanács egy hatalmas ingatlanállományhoz jutott – emlékeztetett Szunyogh László.

Tudott viszont az is – folytatta –, hogy az ötvenes évektől a teljes régi belvárost el kívánták törölni és egy új, szocialista iparváros központját szerették volna a helyén megteremteni. „Ez részleteiben meg is valósult, a Centrum Áruház például régi barokk alapokon nyugvó, eklektikus épületek helyére épült, és bár a modern építészet egy kifejezetten jó alkotása, mégis tagadta az eredeti belváros szövetét” – húzta alá a főépítész.

– A sétálóutcát csak a rendszerváltozás után fedezte fel ismét a város közössége. Emlékezhetünk rá, hogy még Kelemen István főépítészsége idején kiszínesedtek a szürke, bekormosodott épületek: lila, kék, zöld, sárga homlokzatokkal próbálták ismét élhetővé tenni ezt a területet. Nagyon fontos, hogy a nyolcvanas, kilencvenes években már igen komolyan gondolkodtak ezeknek a belvárosi tömböknek a rehabilitációjában, terv készült szinte minden belvárosi épületre, a munka azonban forráshiány miatt egy-két tömb újjáépítése után megállt.

Ezután a mindenkori önkormányzat inkább a közterület-fejlesztések felé fordult, így a Széchenyi utca mellé kialakult a Szinva terasz, a Hősök tere, a Déryné utca. És azt, hogy mi van a kapualjak mögött, azt inkább a szőnyeg alá seperték. A Hodobay-program tervezésekor olyan megoldásokra koncentráltunk, amivel ismét vonzóvá tehetjük ezt a területet azoknak a befektetőknek, akik egyébként az elmúlt esztendőkben is örömmel építettek társasházat Miskolc szinte minden talpalatnyi területére, kivéve a belvárost. Ez a program olyan komplex étlapot kínál a befektetőknek, melyben nemcsak azt mutatjuk meg, hogy mely területeket, hogyan lehet rehabilitálni és fejleszteni, de partnerséget kínálunk nekik és biztosítjuk a környező közterületek fejlesztését is – zárta a főépítész. Hozzátette: a belvároson kívül 16 városrészi központ felújítását is tervezik a TOP Plusz források megérkezésével.