Németh György (képünkön)az MTI fotóriportereként több évtizeden keresztül tudósított képeivel a Csongrád-megyei eseményekről. Ott volt mindenhol, ahol történt valami, jött ment, meg sem állt. A napi- és hetilapok kérésére külön munkákat is elvégzett, és ezt tette mindig magas színvonalon, az adott médium igényei szerint, kilépve a hírügynökségi sémákból.
Rengeteg tanulás és megfigyelés van a jelentős életmű mögött. A fotóriporteri tevékenységén kívül Németh György nevéhez szorosan hozzátartozik elmélyült, jelentős fotódokumentarista munkássága is. Egyszerűen, a természetes fényeket és a természetes mozdulatokat, a „valóságot” fotózta. Olyan fotográfiákat készített, amelyek segítenek tovább gondolni a történeteket, vagy ahogy ő fogalmazott, olyan képeket készített, amelyek tovább mozognak. A lét és az elmúlás pillanatai érdeklik: ami éppen van. Számára a fotózás a világ megismerését és a világon való elgondolkodást jelenti. Németh György így fogalmaz: „Ha felemelsz egy gépet, gyakorlatilag bekeretezed a világ egy részét egy bizonyos pillanatában. Szó szerint ellopod, kiválasztod, márpedig, ha választ az ember, akkor gondolkodik.”
Keleti Éva fotográfus mondta Németh György képeiről: „Képek a végtelenről, emberekről, akik a semmi világában élnek, az útról, amit mindenkinek végig kell járni, a magányról és társtalanságról. Békéről és megnyugvásról. Emberekről, akik még tudnak mosolyogni, vidámak és komorak, fiatalok és öregek, mindnyájunk útjairól. Keresztekről és keresztjeinkről, rólunk, emberekről… Mert Egy az Isten. A hitről, tájainkról, miénkről, távoli országokról, mindez a látó ember szemével.”
Németh György
Németh György Szegeden élő fotográfus, grafikus, karikaturista és tanár. De volt asztalos, autószerelő, lakodalmi fényképész is. Fiatalon a Szegedi Fotóklub KONTAKT alkotócsoport tagja volt. Amatőrként mindig profi szeretett volna lenni, és az is lett: 1990-2010 között dolgozott az MTI Dél-Alföldi régiójának újságíró-fotóriportereként. A Sajtófotó Pályázaton – a sport kivételével – minden kategóriában díjazott volt. Két alkalommal szerepelt a Word Press Photo kiállításon. Dolgozott Iránban, Kubában, Burmában, Vietnámban, Örményországban. Két önálló albuma jelent meg. Grafikusként, karikaturistaként több mint száz könyvben szerepelt. Számos hazai és nemzetközi kiállítást rendeztek munkáiból. Dokumentálta a Szegeden még ma is dolgozó kisiparosok műhelyeit, portrésorozatot készített az itt élő képzőművészekről és több évtizede fotózza a homokháti tanyavilágban élőket. Jelenleg nyugdíjas, szabadúszó, aki a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán és a Juhász Gyula Pedagógusképző Karán tanít képi kommunikációt. Tagja a Szebeni-műhely alkotócsoportnak.
Válogatás a Homokhát, tanyavilág című sorozatból
„Magyarország déli vidékén, a szerb határ mentén egykor virágzó tanyavilág létezett. Egy-egy tanyán több generáció élt és dolgozott. Termelték az élelmet, nevelték az állatokat maguknak és eladásra.
Manapság az épületek több mint fele elpusztult, elhagyták, kihaltak belőle, vagy átalakult pihenőházzá, hétvégi hobbi tanyává. A kevés maradékban még élnek néhányan, legtöbbjük egyedül, magányban. A közeli városból odalátogató tanyai segítő ételt, gyógyszert hoz, néhány percet beszélget velük, majd siet a következő házhoz. Őt várják mindig, vagy csak életük elmúlását.” (Németh György)
A Fotóriporteri Életműdíjat 2018-ban Urbán Tamás, 2019-ben Szebeni András, 2020-ban Rédei Ferenc, 2021-ben Benkő Imre, 2022-ben Fejér Gábor kapta.