Ritka, hogy izraeli rendfenntartó erők az ország zsidó állampolgárait rángassák és vízágyúzzák, de hétfőn éppen ez történt az ország parlamentje, a jeruzsálemi Knesszet előtt. Bent viszont sokkal súlyosabb jelenetek zajlottak: Benjamin Netanjahu miniszterelnök szélsőjobboldali kormánykoalíciójának képviselői megszavazták az első elemét annak az igazságügyi reformcsomagnak, amelynek törvénybe iktatásával Izrael végérvényesen letérhet a demokratikus útról.

Akármerre tart Izrael a következő években, a július 24-ei szavazásnak mindenképpen egyfajta „a vég kezdete” hangulata volt. Mióta 2022 novemberében Netanjahunak egy szokás szerint nagyon szoros választáson sikerült visszakapaszkodnia a miniszterelnöki székbe, tulajdonképpen az volt a kérdés, hogy Izrael mikor teszi meg az első határozott lépést abba az autokratikus irányba, amit történelme 70 éve során eddig sikerült elkerülnie.

Hogy a tét mekkora, és a veszély mennyire reális, azt az izraeli társadalom Netanjahuval szemben álló balos/liberális/demokratikus/szekuláris része is érezte. Az országban hónapok óta példátlan méretű, százezres utcai tüntetések zajlanak a kormány és a reformjavaslat ellen. Egy ideje már ezek ellen a tüntetések ellen is tüntetnek – igaz, kisebb számban – Netanjahu és koalíciós partnereinek jobbos/konzervatív/antidemokratikus/vallásos támogatói.

Netanjahu számára az igazságügyi reform azért különösen fontos, mert több olyan eljárás is zajlik ellene például korrupciós ügyek miatt, amik évek óta húzódnak különösebb eredmény nélkül, de akár letöltendő börtönbüntetéssel is végződhetnek a miniszterelnök számára. Az igazságügyi törvénycsomagnak számtalan eleme van a bírák kinevezésének újraszabályozásától a legfelsőbb bíróság hatáskörének szűkítéséig, és ezek mind ugyanabba az irányba mutatnak: az igazságszolgáltatást, vagy legalábbis egy részét alárendelnék a politikának.

A reform nemcsak Netanjahu személyes, nem különösebben ideológiavezérelt politikai ambícióival passzol össze, hanem koalíciós partnerei nagyívű álmaival is. Tavaly novemberben Netanjahu úgy tudott visszatérni a hatalomba, hogy szövetséget kötött azokkal a korábban az izraeli mainstream számára páriának számító kispártokkal, amelyek egy részére a szélsőjobboldali is enyhe kifejezés, és a neonáci tűnik precízebbnek.

Ezek a pártok egészen nyíltan beszélnek Nagy-Izraelről, a palesztinok és arabok teljes jogfosztásáról, zsidó felsőbbrendűségről. Politikai céljaik megvalósításához azonban szükségük van az évtizedeken át stabil izraeli demokrácia fékeinek és egyensúlyainak kiiktatására – amihez az igazságügyi reform ideális első lépés lenne.

A tervezett reform ellen nem csak az utcai tüntetéseken tiltakoztak. Az izraeli társadalom számtalan csoportja a tartalékos vadászgéppilótáktól a szakszervezeten át az IT-szektorig kiállt a törvénytervezet ellen. A katonaság és az egyéb fegyveres testületek vezetői idáig nem mentek el, de arra közülük is többen figyelmeztettek, hogy a reformcsomag elfogadása és a társadalom teljes polarizálása biztonsági kockázatot jelent Izrael számára, ahol éppen a nemzeti egység tudta garantálni évtizedeken át az állam fennmaradását ellenséges szomszédai közt.

Izrael messze legfontosabb szövetségese és partnere, Washington soha nem használt olyan kemény szavakat az izraeli kormány ellen, mint néhány napja, amikor Joe Biden azt üzente az izraeli politikusoknak, elsősorban természetesen Netanjahunak, hogy „végérvényesen eltörhetnek valamit az izraeli demokráciában és az izraeli–amerikai kapcsolatokban”.

Sem a hazai és nemzetközi figyelmeztetések, sem a Knesszet előtti elkeseredett tüntetés nem tudták útját állni az igazságügyi reform első eleme elfogadásának. Hétfőn az ellenzéki politikusok bojkottálták a voksolást, de a 120 képviselőből 64 így is megszavazta az „észszerűtlenségi törvényjavaslatot”, amely elveszi a ország legfelsőbb bíróságától a jogot, hogy észszerűtlenségre hivatkozva megsemmisíthesse a kormány egyes döntéseit.

A rendkívül töredezett izraeli politikai hagyományoknak megfelelően egészen az utolsó pillanatig zajlottak a háttérben az egyeztetések, amik legalábbis elhalasztották volna a törvényjavaslatról a szavazást, de ezek közül egyik sem járt sikerrel.

A hangulatot még drámaibbá tette, hogy alig néhány órával a szavazás előtt Netanjahun műtétet hajtottak végre, amelynek során új pacemakert ültettek a testébe. A 73 éves miniszterelnök ennek ellenére ott volt a Knesszetben, de egyre inkább kérdéses, hogy mennyire ura a helyzetnek és saját kormánya döntéseinek.

Mivel Izrael legfelsőbb ügyésze az ellene folyó eljárások miatt már korábban megtiltotta Netanjahunak, hogy ilyesmivel foglalkozzon, Jariv Larin igazságügyminiszter az, aki kezdeményezte az igazságügyi reformot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Netanjahu háta mögött nyújtották volna be a csomagot, ugyanakkor a hétfői szavazás előtt komolyan felmerült, hogy a miniszterelnök hajlana valamiféle kompromisszumra, vagy legalábbis halasztásra, de nem engedik koalíciós partnerei.

Netanjahut először 1996-ban választották meg Izrael miniszterelnökének, és ma már senki nincs, aki nála hosszabb ideig vezette volna az országot. Ideológiai pálfordulásait, koalíciós partnereit számon tartani is nehéz, de eddig mindig ura tudott lenni a helyzetnek. Most viszont úgy tűnik, hogy amint az a történelemben már máshol is előfordult, a kormány közelébe engedett szélsőjobboldali erők a mérsékeltebb jobboldal fejére nőttek. Az utóbbi napokban a miniszterelnök koalíciós partnerei jóval hangosabban követelték az észszerűtlenségi törvényjavaslat elfogadását, mint Netanjahu maga, akinek így nem maradt más választása, ha hatalmon akar maradni: meg kell tennie az első határozott lépést az izraeli demokrácia felszámolása felé. A Hárec, az ország legszínvonalasabb lapja a szavazás után egyenesen arról írt, hogy Netanjahu lett Izrael történetének leggyengébb miniszterelnöke.

Ezzel a szavazással az ország járatlan útra lépett, ahol csak olyan távoli példákból lehet jósolni az izraeli jövővel kapcsolatban, mint a magyar vagy a török demokrácia felszámolása. Az utóbbi hónapokban az izraeli társadalom demokráciaféltő része jelesre vizsgázott civil kurázsiból, de mostanra kiderült, hogy nincs az a tömegtüntetés, ami képes lenne megállítani Netanjahut és szélsőséges koalíciós partnereit.

Így most nemcsak az izraeli demokrácia van veszélyben, hanem az ország – legalábbis zsidó lakóinak számára – biztonsága, rendje, jóléte. A Knesszet szavazása után a tüntetők utakat zártak le, a hatóságok ismét vízágyúkat vetettek be ellenük, és ezek a zavargások a közeljövőben sokkal gyakoribbak és erőszakosabbak is lehetnek. 2023. július 24. sorsfordító jelentőségű dátum lesz Izraelben