Szent II. János Pál pápa 1991 augusztusában járt először hazánkban, és motoros rendőrök is biztosították a gépjárműkonvojt, amelyben többek között Esztergomba, Máriapócsra és Pécsre is utazott.

– Miskolci járőrként kerültem a szentatya közlekedését biztosító kontingensbe, és néha azon kaptam magam, hogy a motoros kollégákat csodálom. Tudtam, hogy nehéz közéjük bekerülni, de eldöntöttem, mindent meg fogok tenni azért, hogy motoros rendőr legyen belőlem, és ez hamarabb sikerült, mint gondoltam – idézte fel Varró József, akit már sajóbábonyi gyerekként a bűvkörébe vont a gépesített kerékpár varázsa. – Édesapámnak volt segédmotorja, és 14 éves koromban kaptam tőle egy Riga mopedet. Az általános iskolában, pontosabban a technikaórán készülhettem fel a kismotorvizsgára, amelynek a lebonyolításában is segédkeztek. Később volt Jawa Mustangom, és természetesen Simsonom is. Fantasztikus időszak volt, a barátaim is mind motoroztak. Úgy tapasztalom, hogy a 80-as, 90-es években többen közlekedtek mopeddel, mint manapság. Akkoriban a felnőtté válás életérzését meghatározta a kismotor.

Aztán behívót kapott sorozásra.

– Balassagyarmatra vonultam be határőrnek, és a parancsuralmi rendszerben jól éreztem magam. Szüleim javaslatára próbálkoztam meg a rendőrségi felvételivel, ami sikerült is, és a csopaki rendőriskolába kerültem – magyarázta a főtörzszászlós, aki 33 évvel ezelőtt Miskolcon szerelt fel a Forradalmi Rendőri Ezred IV. zászlóalj III. szakaszához. – Ez egy közrendvédelmi szakasz volt sok veteránnal, akiktől rengeteget tanultam. Minket vezényeltek a pápa védelmére 91 nyarán, amikor is eldőlt a sorsom. Utána csak az járt a fejemben, miként kerülhetnék be a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztály forgalom-ellenőrző alosztályára, a motorosok közé, és egy évvel később már egy 250-es MZ ETZ nyergében ültem. Nagyon szerettem ezt a korszakot. Kaptunk egy útirányt, és azon kellett saját belátásunk szerint dolgoznunk. A motort is mi javítgattuk, amikor elromlott, és hát az MZ-n a gyújtást gyakorta állítani kellett. A Maros D hasábrádióval is adódtak gondok, de nem emlékszem olyan problémára, amit ne tudtunk volna megoldani.

És jöttek a versenyek.

– Harminc évvel ezelőtt, 1993-ban voltam először rendőrmotoros versenyen, akkor szerepeltem először a Zsaru Magazinban, és utána minden évben dobogós helyen végeztem. Aztán ’99-ben az ország legjobb motoros rendőre lettem, és úgy éreztem, ekkor teljesedett ki mindaz, ami mozgatott. Ebben persze az is benne volt, hogy a jó helyezésekért sok jutalmat kaptam. Ez akkoriban úgy történt, hogy külföldi csillagtúrákra jártunk. Rendőrmotorral voltam Ausztriában, Szlovákiában és Franciaországban is, de a legnagyobb jutalom az volt, hogy két hetet tölthettem Olaszországban. Négyen gurultunk le Szicíliába K75-ös BMW-kkel. Két hét alatt 10 ezer kilométert mentünk. Biztos voltam benne, sosem akarok mást csinálni, és ma is pontosan ugyanezt gondolom. Mellesleg egy szlovák és egy osztrák kollégával azóta is tartom a kapcsolatot.

Közúti baleseteknél jellemzően motoros rendőrök érnek először a helyszínre, hogy biztosítsanak, és Varró József emlékezetében is elraktározódtak tragikus szerencsétlenségek.

– Úgy alakult, hogy ott voltam a megye szinte minden nagyobb hírértékű, közúti baleseti helyszínén, gondolok itt a Horn Gyulát és a Tőkés Lászlót szállító járművek szerencsétlenségeire. Gál Zoltán házelnök kocsibalesete után is biztosítottam a 35-ös főúton, Tiszaújváros közelében. Ebben egy rendőrmotoros kollégám és két kormányőr lelte halálát. Azt sem felejtem, amikor a 2013-as árvíz idején részt vettem a Máltai Szeretetszolgálat egyik főváros melletti idősek otthonának a kiürítésében, illetve az áttelepítés biztosításában. De a hírhedt miskolci Bonnie és Clyde 2000. áprilisi elfogásánál is ott voltam, amikor az egyikük meglőtte az egyik motoros rendőr kollégámat. Az élet furcsa fintora, hogy pár évvel később motoros rendőrként szerepeltem a történetük alapján készült mozifilmben.

Érthető, hogy a főtörzszászlós a baleset-megelőzés elkötelezett híve.

– Évtizedek óta együttműködöm a rendőr-főkapitányság baleset-megelőzési bizottságával. Ma is sok iskolába járunk előadásokat, bemutatókat tartani. Az is büszkeséggel tölt el, hogy 2011-től szolgálhatok a Készenléti Rendőrség személyvédelmi főosztály delegációs gépkocsivezetőinél – mesélte, és hozzátette, emellett szabadidejében a Lehoczki László által alapított Spider Mentőcsoport önkéntes tagja. – Laci vezetésével már több eltűnt személy felkutatásában vettem részt családunk vizsgázott mentőkutyájával.

A keletnémet MZ után Varró József szolgált Yamaha XJ 600, Yamaha XJ 650 P, BMW K75 RT, Yamaha XJ 900 P, Yamaha FJR 1300 P, BMW 900 RT típusú gépeken. Jelenleg egy BMW 1250 RT nyergében látja el feladatait, és nemrég ezzel ment át a motoros rendőrök éves engedélymegújító vizsgáján.

– Eddig minden évben szintidőn belül teljesítettem a vizsgán, és megfogadtam, hogy ha erre már nem leszek képes, akkor leszállok a motorról, de addig nem. A BMW nyergéből szeretnék leszerelni. Versenyeken már nem indulok, de nem gondolkozom azon, hogy abbahagyjam. Csak az jut néha az eszembe, hogy egykori parancsnokom, Huszti Lajos ny. alezredes, akit a kollégákkal a mai napig Huszti őrnagyként emlegetünk, azt javasolta, menjek főiskolára, amit azért vetettem el, hogy motoros rendőr maradhassak. Nem bánom, mint ahogy azt sem, hogy hidegben, forróságban, esőben és porban is kellett – és még kell is – szolgálnom. Hálás vagyok a sorsnak és a családtagjaimnak is, mert az ő támogatásuknak köszönhetem, hogy a szenvedélyem nyugodt lélekkel lehet a hivatásom. Sosem nehezteltek, amikor különféle rendezvények biztosítása miatt a hétvégét tőlük távol töltöttem. Márpedig ehhez a szolgálathoz nyugodt lélek kell – mondta a veterán, aki civilben csak autót szokott kormányozni. – A szabadidőmben azért nem motorozom, mert nekem a család az első, és őket motoron nem tudom szállítani… Bár pont nemrég mosolyogtunk össze a feleségemmel, hogy most, miután a lányaink kirepültek, megint elférnénk ketten egy motorkerékpáron.

SZ. Z. J.

FOTÓ: RENDŐRSÉG