E sorok írója nyári szabadnapjain újra belevetette magát a családfa kutatásába. Döbbenetes léptékű és mélységű adatokat lehet ma már találni a különböző internetes adatbázisokban – ez egy nagyszerű példa arra, hogy a big data nem csak saját magánéletünket fenyegető mai adatgyűjtésre, hanem ismeretszerzésre, mikrotörténelmünk,

Mi több, akit igazán érdekel a téma, az könnyen függővé válhat, a múlt újabb és újabb rétegeit kibányászva és összekötve az internet parlagán heverő, mások számára érdektelen, de saját családjuk múltját keresőknek kincset érő információmorzsák után.

A big data csodája

Alig pár évvel ezelőttig a családfakutatás mindenképpen egy nagyon időigényes, komoly elszántságot és kitartást igénylő munka volt, amit csak és kizárólag különböző levéltárak és őseink vélt és valós lakhelyeinek anyakönyveinek helyben történő, végigböngészésével lehetett folytatni. Vagy meg lehetett bízni egy szakértő családfakutatót, aki a kellő rutin birtokában nagyobb eséllyel és gyorsabban eredhetett őseink nyomába. Bár a családfakutatók munkája ma sem mellékes és lebecsülendő, és ma is bárki megbízhatja őket egy komoly nyomozás lefolytatására; a legújabb technológiák és adatbázisok rendkívüli mértékben megkönnyítik az egyszeri hobbi-családfakutatók munkáját is, akik saját felmenőik nyomait szeretnék kutatni.

A jó hír az, hogy szerencsés helyzetben már otthon, négy fal között,

és aki rátalál egy vagy több biztos forrásra, az onnan már sokkal könnyebben találhat rá újabb ősökre és rokonaikra.

Ez, összevetve azzal, hogy korábban egy szó szerint élethosszig tartó, időt, pénzt, energiát apasztó, ország- és világjárással egybekötött, bürokratikus egyeztetésekkel nehezített hobbi avagy hivatás volt a családfakutatás, elképesztő mértékű könnyebbséget jelent az egyszeri kutatók számára. Magyarország és családjaink, felmenőink mikrotörténelme az egyszeri, tisztességes földművesektől az iparkodó polgárokon át az országot-kontinenst behálózó nemességig ott hever a digitális adatbázisokban – csak legyen, aki feltárja emlékeiket!

De hogyan kezdjünk családfakutatásba?

Először is: akár fiatalabb, akár idősebb nemzedékhez tartozunk, vessük papírra – vagy írjuk be egy számítógépes doksiba – mindazok nevét és róluk szóló ismereteinket, akik mostani rokonaink és azok felmenői.

Majd beszéljünk családunk ma élő legidősebb tagjaival, egyeztetve velük ismereteink helyességét, pontosságát, kifaggatva őket a régi felmenők és rokonság kilétéről.

Az alap adatok mellett a régi anekdoták feljegyzése is fontos és szép feladat – aki a mai világban családfakutatásra adja a fejét, a még élő idős rokonok megszólaltatásával

Akár csak egy kedves anekdotáról, akár egy komoly sorsfordulóról, tragédiáról van szó, az emlékezet, a családunkkal történtek följegyzése és megőrzése hatalmas kincs és érték a jövő nemzedékek számára.

Egy személyes tapasztalat: egyik ükanyámról a nevén kívül semmit nem tudtam, és nem találtam róla semmit az adatbázisokban a név alapján – nem tudtam, mely városban keressem, túl sok hasonló találat volt a névre. De aztán egy idős rokonom egyetlen, saját fejében lévő információja – hogy egy komáromi bútorkereskedő családból származott az asszony – elegendő volt arra, hogy ez alapján beazonosítsam a további ősöket. Mi több, innen kiindulva még több generációnyi, több családra kiterjedő komáromi családfa-ágat tudtam összerakni, rajta mindenféle iparos polgárral és nejeikkel, kárpitostól az óraművesen és toronyóra-építőn át a tűkészítőig, sőt egy 18. századi sintérig is.

A személyes visszaemlékezés összegyűjtésén túl pedig még az ismert temetők bejárása,

Családfakutatás 2.0.

A fenti módszerekkel legalább nagyszüleinkig és néhány dédszülőig el tudunk jutni, és máris megvan a családfánk magja. Már ezt se becsüljük le, vannak sokan, akik esetleg a saját nagyszüleik kilétét sem ismerik.

Az alapok után pedig két digitális adatbázis kutatása érhet kincset a családfa-nyomozók számára.

Az egyik a familysearch.org nevű nemzetközi adatbázis. Ez az oldal saját bevallása szerint

és ez a szám egyre csak növekszik. S hogy mi is ez az oldal? Aki nem ismeri, az elsőre meglepődik: nem mások, mint a mormonok üzemeltetik. Ez a különös amerikai keresztény felekezet saját hitelvei szerint nagy hangsúlyt fektet az ősök kilétének ismeretére. Saját vallási okaikból kezdték az adatokat összegyűjteni még a 19. században, de vállalkozásuk a 20. században globálissá vált: nem tudtak megállni, és újabb és újabb országok anyakönyveit dolgozták fel tömegesen. Beleértve Magyarországot is, ahová még a kommunista rendszer mélyén kopogtak be, de aztán kialakult az együttműködés a csodálkozó és gyanakvó magyar hivatalosságok és egyházi intézmények, valamint az amerikai mormonok között. Utóbbiak tömegével vették mikrofilmre az akár több évszázados magyar anyakönyveket, nagyvárosoktól a legkisebb falvakig. És ugyanezt megcsinálták szerte a világban sokfelé. Ez a globális adatbázis aztán az ezredfordulón elkezdett fölkerülni az internetre, míg végül egyszerű regisztráció után kutathatóvá vált mindenki számára.

És jött a szinte vudu varázslat: a szövegfelismerő alkalmazások rohamos fejlődése mostanra lehetővé tette, hogy a familysearch.org oldalon a régi idők tízezerféle, cirkalmas, néha mai emberi szemmel is nehezen kisilabizálható anyakönyvi kézírásait beolvassa és adatbázisba rendezze. A FamilySearch algoritmusa (mesterséges értelme?) odáig jutott, hogy egy bonyolult, még csak nem is szép kézírással írt, néha rövidített latin szavakkal vagy éppen rövidített nevekkel tarkított anyakönyvi bejegyzésből

és ezeket listázza ki értelmes rendszerbe.

Friss tapasztalat, hogy az esetek döntő többségében pontosan ismeri fel a kézírást, néha pedig egy-egy betűt esetleg téved. Olyan is volt, hogy az algoritmus jobban ki tudta olvasni a korabeli kézírást, mint e sorok írója, vagyis a gép segített az embernek és nem fordítva.

A FamilySearch.org oldalán beregisztrálva a fejlécben a Search / Keresés gombra kattintva, az alatt a Records / Feljegyzések gomb alatt nyílik meg a keresőmező, ahol a családnevek, a keresztnevek, a helyszín és az év beírásával, ennek különböző variálásaival lehet elkezdeni a kutatást. Először érdemes az ismert régebbi felmenőkre rákeresni, hogy előkerülnek-e; és ha igen, akkor ez alapján ellenőrizni a meglévő ismereteket, javítani, ha szükséges, aztán folytatódhat tovább a nyomozás.

Fontos tény:

Vagy feldolgozták az ősünk adatait rejtő anyakönyvet, vagy sem. Egyáltalán: megvan-e még konkrétan az adott anyakönyv, vagy részben vagy egészben elpusztult az idők folyamán? Avagy: hiába tudjuk, hol élt gyerekkorában egy ősünk, lehet, hogy egy másik helyen született, ahonnan valamiért nincs feldolgozva az anyakönyv. Lehetséges tehát, hogy valaki pont azok közé tartozik, akinek nincs szerencséje ezzel az oldallal – de még így is lehet további ősök, más nevű és lakhelyű ágak keresésével folytatni, hátha valahol valami kijön. Ez e hobbi kihívása, szépsége és izgalma.

És még valami: az előző századforduló előtti évtizedekben, a régmúlt felé nyúló időkben a családneveket sokféleképpen írták, mintha nem is tartották volna fontosnak az egységes írásmódot, sem a család, sem az illetékes hivatalosság, aki legtöbb esetben a helyi pap volt. Őseim között előkerült egy Prátsovits Anna nevű asszony – e ritka családnevet a környéken írták aztán Pracsovichnak, Pracsovicsnak egyaránt. Vagy egy másik példa: Gutnaer, Gutnájer, Gutnauer, Gutnayer, ugyanarra a családra.

És persze

György helyett Georgius, István helyett Stephanus, Vendel helyett Wendelinus , és így tovább. Amikor a régi ősök kutatásával foglalkozunk, ezekre az esetlegességekre is oda kell figyelni.

Arcanum: a magyar csoda

A FamilySearch anyakönyvekre fókuszáló, főleg szikár adatokra koncentráló (nevek, évszámok, születési és keresztelési helyek) adatbázisa mellett hasonlóan fontos, és ezt pont kiegészítő oldalkomplexum egy magyar csoda, az Arcanum. A sokak által ismert, részben ingyenesen, de teljes mértékben főleg előfizetéssel elérhető, óriási és folyamatosan bővülő Arcanum, benne a Digitális Tudománytárral, a Hungaricanával, a régi térképek tárával és a Kézikönyvtárral

A valódi és hobbitörténészek számára valódi paradigmaváltást hozott el: a digitális térbe költöző, egyszerűen kereshető, kutatható adatbázis egyfajta online levéltárként saját otthonunkba, számítógépünk képernyőjére vagy akár mobilunkra hozza a magyar múlt kincsestárát.

Az ősi levéltári dokumentumoktól a legkülönbözőbb (hely)történeti tanulmányokon át a régi idők újságjainak digitalizált, kereshető archívumáig számos lehetőségünk adódik arra, hogy megismert őseink és családjaik neveire rákeresve nyomozzunk családfánk további ágai után.

Siófoki iparos ükapám rövid portréja egy országos iparos almanachból ugyanúgy előkerült, mint egy másik, zalai falusi szépapámról szóló rövid történet, melyben az apró Dötk falu papja köszöni meg a helyi – egyébként előző évben feleségét és újszülött gyermekét elveszítő, gyászoló, sok gyermekével egyedül maradt – Könyüg Antalnak, hogy új gyászmiseruhát adományozott a templomnak.

Az Arcanum adatbázisai segítségével tehát bármely ősünkről előkerülhet egy apró történet vagy egy komolyabb esemény, munkásságuk, cselekedetük vagy megszólalásuk.

– az is lehet, hogy ha most nem is, de néhány év múlva már találunk valamit róluk; vagy ha van is már információnk, később újabbakkal is kiegészülhetnek a kis portrék.

További lehetőségek

E két fenti adatbázis adhatja most igazi gerincét a magyar online családfakutatásoknak.

Ugyanakkor ne feledkezzünk meg egy magától értetődő opcióról: az internet egészéről, a Google vagy más keresők alkalmazásától. Simán lehet – velem is előfordult –, hogy

További oldalak: a Geni.com családfakutató oldal; valamint a Find a Grave portál, ami konkrétan a sírkövek, fejfák adatait gyűjti össze szerte a világ körül, benne Magyarországon is. Előfordulhat, hogy a fentebbi portálokon nem szereplő adatokkal, ismeretekkel találkozunk éppen ezeken az oldalakon.

*