Egy életbe vajon hány alkalom fér bele, amikor átéled, ahogy a szülővárosod koporsójára földet dobnak? Öt? Tíz? Hány utolsó csille, utolsó műszakkezdés, utolsó búcsúzás a végleg külföldre költöző barátoktól, hány utolsó mozifilm és koncert, hány utolsó vonat, utolsó kürtszó? Hány pillanat, amikor úgy érzed, senki sem segít? Hányszor kell még szavakká formálni a tehetetlenséget, az árulás érzését, az elhagyatottságot? Hányszor kell elfogadni, hogy vidékiként csak egy lépcső lehetsz a politikusok karrierjében? Hogy sosem leszel az első, a legfontosabb? Hány ajtót zárnak még be, hány lámpát oltanak le, mit vesznek még el? Hány élet kell ezt fájdalom nélkül elviselni? Mert én úgy érzem, egy már nem elég.
(Az utolsó vonat Komlóról, 2023.07.31.)