„Elindult az utolsó vonat Komló felé, ennek a vonatnak az érkezésével búcsúzik nemsokára a vasút a 26 ezres várostól. 9 másik vonalon is mostanában történik ugyanez. Sokan búcsúzkodnak – utasok, helyben lakók és persze a vasutasok.
Amikor utoljára 2009-ben zártak be Magyarországon vasútvonalakat, akkor is ott voltam, most is itt kell lenni, amikor vidéki középvárosok 100 vagy épp itt most 127 év után elveszítik kapcsolatukat az ország vasúti hálózatával.
Szívfájdító látni, ahogy az állomáson es a vonal mentén számos utas, vasútbarátok, fiatalok es idősek és persze minden vasutas fotóz és integet – annyian jöttünk elbúcsúzni, hogy egy Bz-n el se fértünk volna. A 47. Komló-Dombóvár vasútvonal jól kihasznált regionális vonal, józan döntéshozatal mellett biztosan nem tartozhatott volna a tíz legrosszabbul teljesítő vonal közé se – nem mintha a vasút leépítésének és vonalak bezárásának bármilyen értelme lenne eleve, ismerve a MÁV pénzügyeit és a korábbi hasonló intézkedések „eredményeit”.
A Bz épp ebben a percben tempósan, 77 km/h sebességgel halad, holnaptól 24 perccel lassabb lesz a busz – az utasok egy része most, az utolsó vonat körüli érdeklődés révén értesült csak erről, annyira nem volt semmilyen egyeztetés, de még korrekt utastájékoztatás sem az intézkedés előtt.
A vidéki regionális vasúti közlekedés egész Európában reneszánszát éli, sok ország az előző évszázadban bezárt vonalak újbóli megnyitásán dolgozik. Nyilván nem Bz-kkel, hanem korrekt, a fővonalhoz és a buszokhoz hangolt ütemes menetrenddel és normális járművekkel. Ebbe az irányba kellett volna továbblépni – ez a vonalbezárás szomorú tévút, ráadásul ahogy ezt bevezette a közlekedési tárca és a MÁV, az az érintettekkel, számos vidéki térség lakóival szemben is méltatlan eljárás volt.”
***
Napi 250 000 forintért inkább a 16-os buszra kellene felszállnia tanácsokat adni az utazóközönségnek a jegyvásárlás folyamatáról és a kúltúrált utazás szabályairól.