Találós kérdés: 62 m hosszú, 2 medence van rajta, 27 milliárdba került és a te pénzedből utazgatnak vele -mi az?
62 m hosszú, 2 medence van rajta, 27 milliárdba került és a te pénzedből utazgatnak vele -mi az? A nap
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Akkumulátor gyárak meg galvanizáló üzemek helyett állítsák vissza a konzervgyárakat,malmokat, cukorgyárakat ahol tudnak magyar emberek dolgozni, nem kell indiai, kínai stb. vendégmunkás.
Nem ezért lökték oda elvtársaid a Lajtán túliaknak, hogy visszaadják.
Aki apránként visszaszerzi azt meg mocskoljátok
Ha, az étkezési jegyek kiadásának Lölö bácsi veszi meg akkor nincs bünti
ha Állam veszi magához akkor qrva nagy bünti van
Életünk egy pontján elveszítjük az idő csatáját..
Fiatalságunk kicsúszik a testünkből, és az erős, arcátlan gravitáció elvesz mindent, amit oly óvatosan próbáltunk a helyén tartani.
Már nem segítenek olyan krémek, amelyek eltüntetnék arcunkról a nevetés, a szomorúság, az álmatlan éjszakák és a harag nyomait.
Feleslegesen fogyasztunk sok vitamint, kollagént, citromot, gyömbért, almaecetet, omega-3 savat és mindent, ami a kezünkbe kerül.
Kevesebbet eszünk, hogy ne hízzunk.
Intenzívebb hideget, meleget érzünk és nem tudunk aludni.
Egy nap rájövünk, hogy nincs kényelmes cipő, amit szemüveg nélkül nem látunk, és folyamatosan nő az ősz hajunk töve.
A derekunk már nem olyan karcsú, a térdeink meg duzzadtak.
Egy nap már nem látjuk a tükörben azt a fiatal nőt, akit ott láttunk.
Magunkba nézünk, és el kell fogadnunk a tényt, hogy többen mentünk keresztül az életünkből, mint amennyit előttünk.
És rájövünk, hogy gyönyörű volt!
Élni és érezni..
Szeretetet adni és kapni.
Tapasztalatot szerezni és türelmesnek lenni.
Mi történik, ha a gravitáció győzött, és a test egyes részei lógnak?
Mit számít, hogy elvesztettük a csatát a ráncok ellen?
Fáradtak vagyunk és az anyagcsere nem működik olyan jól?
Mit számít, ha az igazi szépségünk belülről fakad?
A lélek szépsége végtelen, tele szeretettel és megbékéléssel.
Mit gondoltok, mi idősebb hölgyek vagyunk?
Fiatalabbak és szebbek?
Igen, azok.
Hagyd őket békén.
Mi is ott voltunk.
Van életünk, és minden tapasztalat bölcsesség.
Megtiszteltetés számunkra, hogy anyák, feleségek, barátok, szeretők, nővérek, nagymamák lehetünk… A hölgyekre.
Még mindig nagyon sok az életszeretetünk, és ez sugárzik belőlünk.
Lényünk csodálatos állomása, mert úgy tudjuk elfogadni és szeretni magunkat, ahogy vagyunk.
Gyönyörű, hogy élhetünk és tanulhatunk tovább.
Hány évesek vagyunk, amikor boldogok vagyunk?
Boldogok vagyunk…. Cit. web
Kötényhas
Mi lenne ?
A paparazzok bérköltsége, amit az egyik spekuláns fizet a másik spekuláns megfigyeléséért.
Eccerű
penisz- hosszabbítás
Én talán, miután lebomlottam teljesen – a szám már le van belül, minden részem szétdeformálva – boldog leszek, ha valaki megöl. Pedig nemi gyalázása közben a Rákóczi téri cigányságnak Iker torony vonultatásával, meg kínzásával az RTL klubnak melleimnél fogva világ ura népének megváltásával, valamennyi skizopren sorsával együtt ilyeneket írtam kitalálva magamnak egy társat, akivel beszélgethetek érzelmekről, igazságról:
*
– Béééla! Mondd, mi boldogok vagyunk?
– Szerinted, Vilma? Mit érzel a szívedben, szomorúságot, vagy örömöt?
– Szomorúságot nem, Bélám, de örömöt sem.
– Látod, ilyenek az emberek, főleg, míg fiatalok. Elsiklanak az örömök mellett, mintha nem is azonos hullámhosszon lennének, vagy mással történnének.
– Mire gondolsz?
– Például ma reggel felkeltünk, kinéztél az ablakon és örültél, hogy itt a tavasz, igazi ünnepe a természetnek, a mindenség újjászületésének, beleértve az embert is.
– Igazad van, Bélám! Valóban így történt!
– Aztán örültél, amikor lefőtt a kávé, hogy mennyire jó illata van, örömmel ittad a kakaódat és falatoztál hozzá finom sonkát, paprikát, vajas kalácsot…
– Bélám, valóban így volt! Nagyon szeretem a finomságokat, vagyis megállapítom helyetted, hogy a finom ételek örömérzetet okoznak.
– Pontosan, drága Vilma! Utána vásárolni mentünk, te jöttél a cetliddel és mindent meg tudtunk jó áron vásárolni, amit összeírtál. Majd mikor úton voltunk a kocsihoz, észrevettél a kirakatban egy divatos felsőt, beugrottál és megvetted magadnak.
– Ez is igaz!
– Azután ketten elkészítettük az ebédet, nagyon finom babfőzeléket füstölt hússal és májgaluska levest. Örültél, hogy sikerült a májgaluska. Te úgy ízlelgetted az ételt, mint aki soha nem evett.
– Igazad van, Bélám, nagyon finom volt. Tudod, hogy kicsit ínyenc vagyok, nekem mindegy, hogy mit eszek, csak finom legyen. De akkor sem keseredek el, ha elrontok valamit, legalábbis még nem volt rá példa.
– Szerencsére egyikünk sem válogatós…
– Te Bélám eközben éreztél örömet, vagy higgyem azt, hogy engem ért egyedül ez a sok apró boldogság?
– Ne hidd, drága Vilma! Én ugyanúgy élveztem a tavasz második napját, szívemmel átöleltem volna az egész világot és hálát adtam az égnek, hogy itt vagy mellettem, együtt gyönyörködünk a zöldben, kékben és a nap sugaraiban.
– Örülök, Bélám!
– Aztán örültem annak, hogy ízlik neked a reggeli, meg hogy együtt vásárolhattunk be, meglepted magad a felsővel és nagyon jól sikerült az ebéd.
– Én annak is örültem, Bélám, hogy délután együtt hallgattuk az operákat, beszélgettünk az ismerősökkel az interneten, levelet kaptunk a rokonoktól. Majd elolvastam a napi két oldalamat a mostani regényből, míg te sziesztáztál mellettem.
– Én már, drága Vilma lassan nem tudok mit olvasni, az újságokról is lemondtam. Ha szörnyűséget akarok hallani, bekapcsolom a televíziót.
– A híradók végét mindenképpen érdemes megnézni, mert akkor mutatják a jó történéseket, mint az állatkerteket.
– Este pedig énekeltünk és én gitároztam. Már lemondtam a tervemről, melyet régebben dédelgettem, hogy egyszer lesz egy nagy hallunk, szombatonként ott fogadjuk a jó barátokat, közösen verselünk, olvasunk, játszunk és zenélünk.
– Látod, Vilma, az, hogy te zenélni és énekelni tudsz, hatalmas örömérzetet jelent, mert a szívedből énekelsz csodálatos melódiákat. Nagyon nehéz igazi barátokra szert tenni, de majd ha a család minden tagja összejön egyszerre, pótoljuk az élményt.
– Te Bélám, minek örültél még életedben?
– Én annak, drága Vilma, hogy azzal foglalkoztam hivatásban, amit szerettem. Mindig is tanár akartam lenni, olyan tanár, aki játékosan tanítja meg az ismeretanyagot, aki a megértésre törekszik. Remélem, hogy a kezem alól igazi nagybetűs emberkék kerültek ki felsőbb iskolákba.
– Nekem is a hobbim volt a hivatás, a zene tanítás. Akkor mi valóban boldog emberek vagyunk?
– Igen, drága Vilma! Csak nem gondolunk bele, amikor történnek az események, hogy most örömöt érzünk valójában. Még az is boldogság, amikor adni tudunk valakinek, olyannak, aki igazán megérdemli, s nem várunk érte viszonzást, mert megkaptuk a boldogságot abban a pillanatban, amint átnyújtottuk az adományt.
– Bélám, ezek szerint minél többet adunk a testünknek és lelkünknek, annál boldogabbak vagyunk?
– Igen, drága Vilma! Az életöröm a legnemesebb érzelmekkel maga a boldogság!
2016. április 21.
húúúúúúúúú wazze
ez konokul fajkashazy humor
Sokáig sikerült fenntartani a látszatot, hogy Magyarország nem pusztul minden téren, minden helyen és minden fonton, de mostanában elkezdett kegyetlenül szembejönni a valóság. Hétről-hétre egyre látványosabban omlik össze az ország. És annyira csodálatosan fideszes módon történik mindez. A jachtok egyre hosszabbak, a luxi szállodák és külföldi luxi ingatlanok egyre többen vannak, a vidéki vasútvonalak, boltok, iskolák, és rendelők pedig egyre kevesebben, egyre nyomoruiltabb állapotban vannak.
A teljeskörű igazságszolgáltatás a kegyetlen valósággal kézenfogva érkezik.
Zseniális!
Én nemrég utaztam egy 159 millió forintos buszon. És? Nem az enyém volt, bár rám lehetne kenni az adóm és egyéb befizetésem részösszegét az árából. 😛