Küldjél egy mémet

A rendszer legfontosabb működtetői természetesen komoly juttatásokat kapnak, például használhatják a birodalom tulajdonába kerülő mindenféle eszközöket, akár az igazi milliárdosok életét élhetik, vagyis azt az életet imitálhatják, kapnak belőle egy-egy darabot, évente néhány napnyit.

Ezt a rendszert kitalálni sem nagyon kellett, van működő modell: a baráti Oroszország államputyinista félprivitát kleptokollektivizmusa pont ilyen. Oligarchái nem igazi oligarchák, inkább csak strómanok. A politikai elit pedig a sajátjaként kezeli néha a gazdag üzletembernek álcázott strómanok jachtjait, repülőit, villáit, bankszámláit.
Aki képes néhány alapvető aritmetikai műveletet elvégezni, esetleg még a százalékszámítással is tisztában van, gyorsan kimatekozhatja, hogy ezekben a „Mészáros” vagy „Szíjj” vagy éppen „Tiborcz” gúnyneveken emlegetett cégbirodalmakbanvalójában minden fillér tőlünk van.Már állami tendereken (persze: EU-pénzeken) hizlalt vállalkozásokkal vásároltak meg állami (jegybanki) hitelprogramból kölcsönző, megintcsak kicsorgatott állami pénzből fölvásárolt bank révén cégeket, amiket újabb állami tendereken hizlaltak, direkt támogatásokkal és megrendelésekkel, akár magától az államtól, akár az irdatlan cégcsoport valamilyen más, szintén jellegét veszítő, átcsorgatott állami pénzekből táplált cégétől, aztán újabb tevékenységekhez újabb támogatás, újabb hitel, újabb megrendelés, és így tovább, amire jacht lesz a folyamat végén, már több száz vagy több ezer alkalommal került állami pénz vagy már korábban már több lépcsőben magánosított állami pénz a kasszába.

Ha a matekot végigcsináljuk, akkor az is kiderül, hogy hiába szoktak „kormányközeli üzletembereket”, „vállalkozásokat” emlegetni, itt valójában nincs semmilyen üzlet, pláne vállalkozás. Itt valójában senki nem termel semmit. Csak húzza ki a pénzt azoktól, akik tényleg termelnek.

Sima tolvajlás.

Kommunista – mondja, ami már harminc éve is csak szódával ment el, huszonöt éve azzal sem, húsz éve meg már unalmas volt. Lejárt lemez annak bizonyítására, hogy

Orbánnak nincs gondolata, szókészlete és nyelve a mai világra.

Egy gennyes fekély Európa közepén, aki mára ott tart, hogy fogja a macsetéjét, és mint valami fogatlan dervis, ész nélkül pörög, mindent elsöpörni, lekaszabolni akarva, aki és ami nem ő. Nincs jövője és jelene is alig, ez csupán az ilyen óbégatásokból áll, amivel viszont minket is lejárat.

Az ő sorsa már nem érdekes, mert nyílegyenes a feledés poklába. Determinált, csak az ideje kérdéses, ezért csupán elámulva nézzük a reakcióit, mint akinek elgurult a gyógyszere, és nincs a közelében egy jóságos ápoló, aki beadná neki, hogy lecsillapodjon. Ezt, ami van, akár haláltáncnak is nevezhetnénk, és örömmel néznénk a manézs első sorából, ha nem rántana bennünket is magával. Pedig ez történik tapsra és harsonaszóra, ahogyan a jelek szerint Orbánról és vele együtt Magyarországról is lemondanak, mint ami a kultúra számára elveszett.

megveszed a legdrágább házi audio rendszert,aztán daridot hallgatsz rajta,.úgy veszel festményt a galériában hogy passzoljonaz aranyszinu ulogarniturahoz és a rózsaszín tapetahoz. rolls-al mész a lidlbe vásárol I,kezedben az akciós újsággal.zsakettben és gumicsizma van mész az operaba,ahol az előadás alatt hangosan bofog e katonazol a hozott szallonnaddak.erted,a röhej tárgya,hogy bármennyi pénzt lopnak,stílust nem sikerült.