Mehetnek az F-16-osok Ukrajnába

„még egy kérdés. Honnan szállnának fel, mert ugye nem túl nagy életbiztosítás az orosz rakéták/cirkáló rakéták/drónok hatótávolságán belül üzemelő reptérről. Ha meg NATO bázisról (Lengyelország, Románia) üzemeltetik akkor eléggé lecsökken a harcértékük, lévén jelentős mennyiségű üzemanyagot kell magukkal vinni.

aztán…
A vadászgépek tényleges értéke több dologból áll össze. Magának a gépnek a röpképes része az un. „sárkány” lényegében nem öregszik, a leszállások száma az ami a szegecseléseket tágítja, gyengíti. A katonai repülőgépek le és felszállás száma össze sem mérhető a polgári repülőgépek terhelésével, annyival kisebb számról beszélünk. Ezért fordulhat elő, hogy 40-50 éve tervezett gépeknek is lehet komoly harcértéke. De a kiváló állapotban lévő sárkány és hajtómű sem ér semmit, ha nincsen mögötte megfelelő földi kiszolgáló személyzet. Alapvetően a régi gépek hadrendben tartása gépenként 6-8 fő földi kiszolgáló személyzetet igényel, amig az újabb tervezésüek 3-4 személyt. Őket ugyanúgy ki kell képezni egy adott típusra, mint a pilótákat.

A harcérték fontos összetevője még az úgynevezett „avionika”. Ez repülőgép irányítását , a harci helymeghatározást, a célfelderítő lokátorokat, a kommunikációs elektronikát, az alkalmazott fegyverrendszerek irányítását, a védekező és támadóképességet, a rejtőzködő képességet is magában foglaló elektronikai rendszerek összességét jelenti. Az elektronikus rendszereket időről időre korszerűsítik, ezek az ugynevezett „generációk”

Ezért lehet alkalmas 2023-ban például egy F-16-os magas harcértékű vadászgépnek — azzal a feltétellel, hogy felszerelik 4. generációs elektronikával ( pl. Gripen) vagy akár megkaphatja az 5. generációs felszereléseket is ( Szu-35, F-22, stb)

Önmagában tehát az, hogy Eurofighter, vagy Typhoon, vagy Gripen, vagy F-16 a sárkány típusa – nem bír jelentőséggel.

Legyen bármilyen fejlett az avionika, csak rendszerben képes hatékony működésre. A földi egységekkel szorosan együtt kell tudni működni, az elektronikus rendszereknek kompatibileseknek kell lenniük egymással, képesnek kell lenniük védett ( titkosított) módon egymásnak az adatok átadására. A fejlett tűzvezetés ( a pilóta tekintetének irányát figyeli a siasakba épített rendszer és automatikusan oda irányítja a tüzet, stb), a hatékony és nagy távolságról indítható ( például látóhatáron túlról indítható, önálló célkeresésre alkalmas fegyverek) semmit sem érnek, ha nincsenek rendszerbe illesztve. Azt lehet mondani, hogy az első és második világháborús, önállóan vivott légicsaták ( Vörös Báró) kora a 4. generáció kiépítésével végleg lejárt.

Nyilvánvaló, hogy a komplex rendszer legyen bár egyszerre megvásárolható – a birtoklás nem jelenti azt, hogy az másnap be is vethető. A pilóták eröltetetten gyors átképzése a gyökeresen más rendszerre éveket vesz igénybe, ahogyan a földi kiszolgálószemélyzet kiképzése is. A különböző haderőnemek kommunikációs rendszereit át kell építeni, alkalmassá kell tenni a vadászgépekkel együtt érkező, más kommunikációs rendszerekkel való kapcsolatra.

Jó eséllyel az fog történni, hogy amennyiben valamelyik harcoló fél hozzá is jut 1-2 századnyi F-16-os vadászgéphez – azokat még egy évig legalább nem az ukrán pilóták, hanem zsoldosok fogják repülni, ahogyan nem ukrán lesz a földi kiszolgáló személyzet sem.”