|
Almási Tamás hatszor nyerte meg a Filmszemlén a legjobb dokumentumfilm, ötször a filmkritikusok díját, a Balázs Béla-díjtól a Kossuth-díjig számos más elismerés birtokosa. Első, nagy sikerű játékfilmje, az 1981-es Ballagás után a dokumentumfilmek felé fordult, és számos korszakos alkotást készített. Történelmi, társadalmi és magánéleti témákat egyaránt kivételes érzékenységgel dolgozott fel. Filmjei nyomán feltárul a rendszerváltás előtti és utáni Magyarország sok arca, ellentmondása. Almási témája a valóság, társa az igazság, eszköze a film, célja nem az ítélkezés, hanem a megmutatás. Az 1983-as Kölyköd voltam után 1987 és 1998 között készítette a magyar dokumentumfilmezés egyik legnagyobb vállalkozását, a nyolc részből álló Ózdi sorozatot (a CineClassics programjában első része, a Szorításban szerepel), amely munkások és vezetők személyes sorsát követve, az Ózdi Kohászati Művek agóniáján keresztül dokumentálja a rendszerváltás időszakát. De bemutatta a határon túlról áttelepült magyarok sorsát (Valahol otthon lenni) éppúgy, mint ruhagyári munkásnőkét (Kitüntetetten), ártatlanul elítéltekét (Ítéletlenül). A magánszféra olyan remekművekben jelenik meg, mint a Szerelem első hallásra, a Szívügyem és a Sejtjeink. A Folyékony arany, melynek a premierje a CineFesten volt 2019-ben, az első borról szóló magyar film, a Puskás Hungary pedig a legendás focistát hozza emberközelbe. A 2007-es játékfilmje, a Márió, a varázsló címszereplője a CineFest 2019-es Európa-díjasa, Franco Nero volt. A Színház- és Filmművészeti Egyetem professor emeritusa generációk sorát oktatta. Az idén 75 éves Almási Tamás negyvennél is több filmet készített. |
 |
|
Almási Tamás |
|
Szeptember 8-án, pénteken 21 órakor a Művészetek Háza Béke termében Almási Tamás tiszteletére levetítésre kerül a rendező Szorításban című filmje. Az előadás ingyenesen látogatható. Jean-Marc Barr igazi határjáró, és ez művészetében is megjelenik. Németországban született, az anyja francia, az apja ír-amerikai, ő egy legendás dán rendező gyermekének a keresztapja, volt felesége (és első rendezésének főhőse) délszláv. A legkülönbözőbb nemzetiségű filmekben egyaránt magától értetődő természetességgel játszó színész nem veszítette el azt a csibészes mosolyt, amely 1988-ban A nagy kékségben világhírűvé és egy nemzedék bálványává tette. Luc Besson filmje, melyben Barr mellett Jean Reno és Rosanna Arquette játszotta a főszerepet, a ’80-as évek legsikeresebb filmje volt hazájában – és azóta is ez az egyik legemlékezetesebb francia film. Hollywoodi sztár is lehetett volna, de ő Európában maradt. Lars Von Trier-filmben 1991-ben játszott először, az Európa egy hosszú barátság kezdetét is jelöli. Olyan közös filmek követték ezt, mint a Cannes-i Nagydíjas Hullámtörés, az Arany Pálma-díjas Táncos a sötétben, a Dogville – A menedék, a Főfőnök vagy A nimfomániás. Első rendezése, a Szeretők ugyancsak tekinthető kollaborációnak, mivel Lars Von Trier és Thomas Vinterberg dán alkotók mozgalma, a Dogme 95 tízpontos irányelve szerint készült – azaz többek között kézikamerával, helyszínen felvett hanggal, a rendező nevének feltüntetése nélkül. Három rendezés és mintegy hetven szerep után Jean-Marc Barr, a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál idei zsűrielnöke, egyben az Európai Mozi Nagykövete-díjazottja továbbra is rendkívül aktív – nemcsak mint színész és rendező, hanem mint fotós és elkötelezett környezetvédő is. |
 |
|
Jean-Marc Barr |
|
A színész tiszteletére szeptember 2-án, szombaton 17 órától a Művészetek Háza Uránia termében látható Luc Besson klasszikusa, A nagy kékség. Az Európai Mozi Nagykövete-díj átadására a vetítést megelőzően, itt kerül sor. Ez az előadás ingyenesen látogatható. |