Vajon Miskolcon is? Az alapítványi egyetemeken a félelem légköre uralkodik

Ha nem módosít a kormány az alapítványi fenntartású felsőoktatási intézmények működési keretein, akkor 21 magyar egyetem kiesik az Erasmus és a Horizon Europe programokból. Az Európai Bizottság szerint az Unió Alapjogi Chartában rögzített tudományos autonómia nem érvényesül ezeken az egyetemeken. Ön szerint van még esély a megállapodásra? Ha nem lesz megállapodás, akkor mekkora veszteség éri a magyar felsőoktatást?

Nem tudja senki megmondani, mikor lesz megállapodás, ha egyáltalán lesz. Naponta olvasva a Portfoliót, amely egy gazdasági fókuszú portál, számomra az derül ki, hogy a piac nem várja azt, hogy uniós források érkezzenek még ebben az évben. Sőt, inkább azt várja, hogy egyáltalán nem fog bekövetkezni a megegyezés. Vagyis a piac keresztet vetett az uniós forrásokra. Ennek megfelelően árazták be Magyarországot, és ez meg is látszik a gazdaság teljesítményén. Az elmaradás következménye a magyar egyetemekre nézve katasztrofális. Eddig sem volt jó helyzetben a felsőoktatás. Gondoljunk csak arra, hogy egy közepes németországi egyetemnek nagyobb a költségvetése, mint az egész magyar felsőoktatásé. Nyilvánvalóan nem egy pályán játszanak. De annak, hogy az uniós szál is elszakad, tényleg beláthatatlanok a következményei. Egy elhúzódó folyamatról van szó. Például a COST programban (European Cooperation in Science and Technology – Európai tudományos és technológiai együttműködés, amely az unió által pénzelt kutatásokat szervez – a szerk.) már nem vehetünk részt, a legjobb magyar professzorok kaptak erről egy udvarias, ámde hűvös értesítést. A COST a levélben idézi az Európai Tanács tavaly decemberi végrehajtási határozatát, s arra hivatkozva megszakítják az együttműködést az alapítványi egyetemek professzoraival. Nem úgy zárul a levél, hogy majd esetleg lesz folytatás. Semmi ilyesmi nincs. Csak a száraz, kopogós mondatok.

A Horizon Europe-nál ugyanez a helyzet?

Ott vannak még kifutó programok. De a bizalomvesztés azonnal bekövetkezett. Már azok a magyar egyetemek sem működnek könnyen együtt az uniós intézményekkel, amelyek nem váltak alapítványi fenntartásúvá, például az ELTE-t vagy a volt MTA intézeteket nem tuszkolták bele ebbe a NER-féle modellbe, mert számos helyről lemondások érkeztek. Vagyis a magyar felsőoktatás került ezáltal olyan helyzetbe, ahonnan nehéz lesz feltápászkodni. Már korábban is, pontosabban az utóbbi öt évben feltétlenül, rossz híre volt a magyar akadémiai szférának. Ez a felsőoktatásra vonatkozó rossz megítélés megelőzte az ország amúgy sem jó hírét. Hiszen az akadémiai szférában és a kutatások világában sok minden a kölcsönös bizalmon múlik. A Horizon programok esetében óriási pénzekről van szó. A magyar tudomány számára ez felmérhetetlen veszteség, hiszen a legtöbb természettudományos kutatás rendkívül költséges. A magyar költségvetésnek erre nincs pénze, de a magyar állam nem is akarja ezeket a költséges kutatásokat finanszírozni.

A kutatók számára két lehetőség van. Az egyik, hogy elpárolognak az országból. Ez Magyarország számára nagy veszteség. A másik, hogy partnerkapcsolatot tudnak létesíteni a világban más egyetemekkel, elsősorban uniós intézményekkel, és így tudnak pótlólagos forráshoz jutni. Az uniós együttműködés eddig is szalmaszál szerepet töltött be a kutatás terén. A társadalomtudományoknál valószínűleg kevésbé rossz a helyzet, mert ott a kutatások kevesebbe kerülnek. Ezen a területen is nagy a veszteség, de messze nem akkora, mint a természettudományos kutatásokban. Az Erasmus programok pénzben kifejezve nem jelentenek akkora értéket, nem véletlen, hogy a magyar kormány, kissé szélhámos módon, azonnal felajánlotta már február-március tájékán, hogy majd zsebből kifizeti az Erasmus magyarokra eső költségét. Természetesen ez rendkívül demagóg megnyilvánulás, mert az, hogy a magyar hallgatók nem szereznek kapcsolatépítési lehetőségeket, tapasztalatokat az európai egyetemeken, nem elsősorban pénzben mérhető kár.

Információim szerint a kormány nem hagyja hallgatói mobilitási program nélkül a magyar egyetemistákat. A Tempus Közalapítványon keresztül fogják az Erasmus programot helyettesíteni. Ide lehet majd pályázni tanulmányi útra, nyilván olyan országokba, amelyek részei a kormány keleti nyitás politikájának, így többek között Mongóliába, Azerbajdzsánba, Kazahsztánba lehet majd menni.

Gondolom, olyan országok lesznek, amelyekből hozzánk, a Corvinusra is érkeztek hallgatók az elmúlt öt évben. Ezek Magyarországtól keletre és délre elterülő országok. A CEU vonzáskörzetében is hasonló országok voltak. Ha Szerbia vagy Azerbajdzsán fogadja majd a magyar hallgatókat, az a nemzetközi kutatói vagy akadémiai karrier szempontjából nem sokat ér. Ezek az országok nincsenek ott a ranglistákon, nem azt a nyelvet beszélik, mint amit a nemzetközi tudományos közösség. Itt természetesen az átvitt értelemben vett szakmai, tudományos nyelvre gondolok. Ha ilyen országokba mehetnek majd csak a diákok, akkor azt maximum kirándulásként, üdülésként kell felfogniuk.

Ön szerint az egyetemi polgárok felfogták, milyen következménnyel kell szembenézniük, ha nem lesz sem Erasmus, sem Horizon Europe? Vagy még nem gyűrűzött be az intézmények falai közé ennek a veszteségnek a sokkja? Én még csak morgolódást sem hallok sem az egyetemi vezetőktől, sem az oktatóktól, sem a hallgatóktól.https://jelen.media/kozelet/deak-daniel-az-alapitvanyi-egyetemeken-a-felelem-legkore-uralkodik/?fbclid=IwAR03-fTTFISSlWd97vOuN6o2QQVruI5jMRLv93I4lNK589b4ATfySMMI78M