Nem könnyű bemutatni, hogy mennyire sokoldalú futó Sifan Hassan. Futásban, akárcsak úszásban, a különböző távoknak igazi specialistái vannak. De vele kapcsolatban az őrült szó a leggyakoribb, mert három számban is indul a 2021-es tokiói olimpián.
„Sokan azt mondják, hogy őrült vagyok. Higgyétek el, szerintem is az vagyok”
– mondta még az olimpia előtt.
De nemcsak részt vett a 2021-es olimpián az 1 500, az 5 ezer és a 10 ezer méteres versenyben, hanem két számot meg is nyert (5 ezer és 10 ezer méter), a három közül a legrövidebb, 1 500 méteres számban pedig harmadik lett.
Sifan Hassan két évvel korábban, a 2019-es dohai világbajnokságon úgy nyerte meg a 10 ezer métert, hogy ezen a távon a kvalifikcáió volt az első versenye. A világbajnoki címet hozó pedig a második. Ez sem tűnt elsőre simának:
„Körülbelül egy évvel ezelőtt azt mondta az edzőm, hogy a dohai vb-n 10 ezret fogok futni. Én ránéztem, és azt mondtam neki, hogy én ugyan soha”
Dohában 2019-ben megnyerte az 1 500 métert is. Ezen a távon meghökkentően rutinos volt már, 2015-ben és 2017-ben is nyert egy-egy bronzot világbajnokságon 1 500-on.
Budapestre készülve sokáig egyáltalán nem volt biztos, hogy ismét bevállalja a triplázást. Az 5 ezer és a 10 ezer biztos volt, az 1 500-ra – azt mondta – nem volt ideje, mert más terve volt. Áprilisban ugyanis elindult élete első maratonján Londonban. Szenvedett, fájt a csípője, kétszer is megállt, de aztán folytatta, és a végén óriási hajrát kivágva megnyerte a versenyt.
A győzelme után azt nyilatkozta, hogy a futam reggelén is úgy ébredt, hogy megkérdezte magától, miért olyan hülye, hogy lefut egy maratont, elment az esze? „Annyira megijedtem, hogy elkezdtem sírni. Amikor beszéltem a menedzseremmel, meg is kérdeztem tőle: Miért csinálom ezt?”
A 42 kilométert azért a mostani világbajnokságon még nem vállalta be, de a triplázást mégis.
Így aztán ő az a futó, aki a legtöbb métert futotta le a budapesti stadionban. Így már a legelső napja így nézett ki múlt szombaton: délután 14.15 az 1 500 méter selejtezője, este 20:55 a 10 ezer méter döntője. És itt rögtön jött egy dráma is.
Sifan Hassan az utolsó körben robbantott, és az élre állt. Csak az etióp Gudaf Tsegay tudott lépést tartani vele. A cél előtt nem sokkal összeakadtak, nem volt egyértelmű, hogy ki milyen mértékben volt benne a hibás, de a többször is visszakönyöklő Hassan végül elesett, Tsegay lett az aranyérmes. Mindketten megsérültek egyébként. Amikor a bajnok visszasétált Hassanhoz, nem tűnt úgy, mintha a karját fájlaló Sifan haragudna a bukásért.
Különös helyzet volt, hogy 1 500-on Hassan bukása után csak etiópok álltak a dobogóra. Hassan maga is Etiópiában született, 15 évesen tették fel egy Hollandiába tartó repülőgépre. Fiatal menedékkérők otthonában került, ahonnan a sportnak köszönhetően tudott kitörni. A holland állampolgárságot 20 évesen, 2013-ban kapta meg.
A szó szerint elbukott futam másnapján már az 1 500 elődöntőben állt rajthoz. Ennek a fináléja kedden volt, Sifan Hassan a harmadik lett, az aranyat a szám legnagyobb klasszisa, a kenyai kétszeres olimpiai bajnok, világcsúcstartó Faith Kipyegon nyerte. Ez volt a harmadik világbajnoki aranya ezen a számon, legutóbb Dohában kapott ki, 2019-ben, éppen Sifan Hassantól.
A döntő után szemtanúk szerint Sifan Hassan visszament a bemelegítőpályára futni. Amikor rákérdeztek, hogy ez tényleg így volt-e, az atléta azt mondta, hogy igen, mert készül az októberi chicagói maratonra.
Szerdán aztán jött az 5 ezer méteres elődöntő, amit a hőség miatt áttettek estére. Itt előmeccselt egyet az ezen a számon is világcsúcstartó Faith Kipyegonnal, lehajrázta őt, és a legjobb idővel jutott a döntőbe.
Ezután nyilatkozta azt, hogy valóban rengeteg versenyt vállal, szereti mindig odatenni magát, mert kíváncsi arra, hogy mit bír a teste. Azért is ment bele az előfutam végén egy különversenybe Faith Kipyegonnal, hogy megnézze, mit tud.
„Egyszerűen vágyom arra, hogy versenyezzek, vágyom arra, hogy folyamatosan toljam ki a határaimat. Mivel nagyon sok hosszú futásom van, a testem hozzászokott a fájdalomhoz, lehet, hogy rabja vagyok a fájdalomnak”
– idézi mosolyogva tett nyilatkozatát az Eurosport. „Igen, úgy vagyok vele, hogy nézzük meg, hadd fájjon az a test, engem nem érdekel. Hosszútávfutó vagyok, a versenyek közötti idő pedig pont elég ahhoz, hogy regenerálódni tudjon egy olyan valaki, aki maratont fut.”
Az acélfutó megítélését azért komolyan árnyalja, hogy 2016-ban az a spanyol Alberto Salazar lett az edzője, akit doppingmachinációk – majd zaklatások – miatt tiltottak el később. Sifan Hassan megvédte őt, a kritikusainak pedig azt mondta, hogy bármikor tesztelhetik. Hassan új edzője pedig Salazar korábbi segítője, Tim Rowberry lett.
Mindenesetre Sifan Hassannak a következő évre új tervei vannak. Egyrészt 800 méteren is javítani az egyéni csúcsán, de valójában a maraton mellett látszik elköteleződni. Persze nem csak a 42 kilométer mellett. Úgy tűnik, hogy a célja a párizsi olimpián a Zatopek-csúcs meghódítása. A csehszlovák futó az 1952-es olimpián megnyerte az 5 ezret, a 10 ezret és a maratont is.
