A skiplagging kifejezésnek egyelőre még nincs pontos magyar megfelelője. Eldobható jegynek éppúgy hívhatják, mint repülőjegy-optimalizálásnak, célja pedig a spórolás az utazási költségeken.

A skiplagging lényege roppant egyszerű: egy utas mondjuk New Yorkból Orlandóba akar repülni. A közvetlen járat turistaosztályon 250 dollárba kerül, de egy hasonló járat New Yorkból Dallasba, orlandói átszállással már csak 130 dollárt kóstál – ismertet egy példát az Independent. A skiplagging módszert alkalmazó utas – akinek úti célja persze Orlando – ezért megveszi  a 130 dolláros, átszállásos jegyet Dallasig, Orlandóban azonban leszáll a gépről, de már nem száll fel a dallasi járatra – így máris spórolt 120 dollárt.A speciális spórolásos technikát valójában a légitársaságok árképzési rendszere teszi lehetővé Ennek lényege, hogy a hosszabb, többszöri átszállásos  repülőutak aránytalanul olcsóbbak lehetnek, mint a point-to-point jegyek. Van, aki ezen csak csodálkozik, mások pedig némi kutakodás után kihasználják a lehetőséget. Sőt, erre épülve már egy honlap is működik, a skiplagged.com, amelyet az elmúlt másfél évben több millióan kerestek fel a kiskapukat keresve.

A honlap és a skiplagging módszer népszerűségét az elmúlt időben tapasztalható jegyáremelkedés is jócskán ösztönözte. A Covid-járványt követően hirtelen megélénkült utazási láz az egekbe lökte a jegyárakat, így teljesen érthető az utasok spórolásra irányuló igyekezete.

Egyre több utazó él a skiplagging módszerével

Fotó: 123rf.com

A trükkös utazóknak azonban néhány kellemetlenséggel is szembe kell nézniük. Az első és legfontosabb, hogy csomagot nem tudnak feladni, hiszen azt automatikusan a beszállástól a végcélig továbbítják. A repülőutat  átszálláskor megszakító utas tehát csak a kis kézipoggyászát viheti magával – és ez ugye maximum 8-10 kilós lehet. A skiplagging módszer tehát főleg azoknak ajánlható, akik néhány napra tervezik az utazásukat, és csak a legalapvetőbb holmijukra van szükségük.

A légitársaságok próbálják letörni a jelenséget

A légitársaságok is feleszméltek, és próbálják jogi eszközökkel is korlátozni a skiplagginget. Főleg az észak-amerikai cégek – Delta, American Airlines – léptek elsőként, és az utazási feltételek szigorításával akarták elérni a számukra kellemetlen jelenség elharapózását. Nem sok sikerrel. Annyit azért elértek, hogy szigorították a törzsutasprogramokat, kizárva abból a skiplagging módszert alkalmazó utasokat.

Van, aki még ennél is tovább ment. A Lufthansa néhány évvel ezelőtt perelt be egy utast, aki nem vette igénybe a jegyre kiírt út utolsó szakaszát. Az utas mintegy 600 angol fontért vett egy business osztályú retúrjegyet Oslóból Frankfurton keresztül Seattle-be, de megszakította útját, és nem utazta végig az útvonalat.

A bíróság a német légitársaság érvelését elutasította – ami valóban helyes, hiszen az utas a jegy megvásárlásával nem tett és nem tehet “hűségnyilatkozatot” arra, hogy a teljes távot leutazza. Arról nem is beszélve, hogy veszteség valójában nem éri a légi céget, hiszen az utas kifizette a teljes jegyárat, az üresen maradt ülés pedig nem egyenlő a veszteséggel.

Arra még nem volt példa, hogy egy légitársaság az útmegszakításra hivatkozva diszkvalifikáljon egy utast. De nem tehető felelőssé az utazási iroda sem ilyen esetekben. Ha ugyanis az utas egy ügynökön keresztül vásárol repjegyet, majd aztán skiplagging módszerrel utazik, az teljes mértékben a saját döntése – ehhez az irodának érthetően semmi köze nem lehet.