Diósgyőri Vár. Az egykori „szocialista” beton helyett most műkővel és habszivaccsal eltakart beton

 

De mit mond az építészet nyelvén a fentiekben bemutatott kétféle műemlékes megközelítés? Az első, kevésbé látványos, saját korának eszközeit visszafogottan használó módszer üzenete, hogy „sajnálom, hogy a múlt elpusztult, fontos számomra, ezért védem, ami megmaradt, és megmutatom, hogy mindenki okuljon belőle. De vallom, hogy most is keletkezik érték, tehát hozzáteszem, amit a magam korából értékesnek gondolok”. Ezzel szemben a másik, a jelenleg népszerű, az elképzelt látványt élethűen vissza­állító gyakorlat azt üzeni, hogy „nem akarom tudomásul venni, hogy a múlt elpusztult, értékesebbnek gondolom, mint a jelent, ezért úgy teszek, mintha az idő nem létezne, és visszaépítem magam köré a díszleteit, kerül, amibe kerül”. A politikában pedig megjelennek a szólamok, például „az elveszett gyökerekről”. De ne engedjük magunkat becsapni: a valóságban mindössze annyi történik, hogy az egykori „szocialista” beton helyett most műkővel és habszivaccsal eltakart beton hirdeti a múlt dicsőségét.https://magyarnarancs.hu/lokal/a-betonnal-kiontott-elmeny-254777

Az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködés keretében, az NKA támogatásával jött létre.