Néhány napja közölte a KSH, hogy idén július végéig csak a természetes fogyás, vagyis a születések és a halálozások számának különbsége miatt 24 407-tel csökkent Magyarország népessége – ez kicsivel több, mintha hét hónap alatt elnéptelenedett volna az I. vagy az V. kerület, és nagyjából annyi, mint Hajdúszoboszló népessége.

Ráadásul még mindig nem is olyan rossz adat: tavaly szintén hét hónap alatt 30 069 volt ugyanez a természetes fogyás. Ez csaknem annyi, mint a VI. kerület lakosainak száma, és szinte pontosan annyi, mint Pápáé. Tavalyelőtt pedig, nagyrészt a Covid hatására, ez a szám megközelítette a negyvenezret (38 888 volt), ami nagyjából Szigetszentmiklós lélekszámával egyezik.

Magyarország elnéptelenedése persze korántsem új keletű jelenség. Az elmúlt bő ötven év hat népszámlálásának (1970, 1980, 1990, 2001, 2011 és 2022) adataiból jól látszik, hogy az 1980-ban mért 10,7 milliós csúcs óta 1,1 millióval, azaz több mint tíz százalékkal csökkent Magyarország népessége. A népességfogyás természetesen igencsak eltérően jelentkezett az ország különböző részeiben, ezt jól illusztrálják a népszámlálási adatok alapján megyei bontásban készített térképeink.

Kezdjük a végletekkel: bő ötven év alatt (Magyarországon 1880-tól 1990-ig 1941 és 1949 kivételével tízévente voltak cenzusok, majd 2001-ben, 2011-ben és a Covid miatt 2021 helyett 2022-ben)

három megyének nőtt a lélekszáma az általános népességfogyás ellenére: Pest, Győr-Moson-Sopron, valamint Fejér megyéé.

A legnagyobb mértékben Pest megyéé, ahol nagyjából másfélszer annyian éltek a 2022-es népszámlálás szerint, mint 1970-ben. Ennek két fő oka van: az egyik a megyébe beköltözés hatása (főleg a kilencvenes évektől elsősorban a fővárosból), a másik, részben ezzel összefüggésben – mivel jellemzően fiatal házasok, kisgyerekes, illetve gyerekvállalásra készülő családok költöznek ki –, az országos átlagnál jóval alacsonyabb természetes fogyásé.

Pest megyében 2001-ről 2022-re a 15 év alattiak száma 17,6 százalékkal, a 3 év alattiaké 31,1 százalékkal nőtt. A természetes fogyás 2011-2022 között mindössze 2,3 százalékos volt az országos 4,7 százalékkal szemben (ennél kisebb természetes fogyást csak egy megyében mértek: Szabolcsban 2,2 százalékosat).

Győr-Moson-Sopron megyében, ahol a lakosok száma csaknem 13 százalékkal haladja meg az 1970-es szintet, az elmúlt években szintén nagy mértékben, 25,8 százalékkal emelkedett 2001-2022 között a 3 év alatti gyerekek száma, a 15 évnél fiatalabbaké 2001-ről 2011-re nagyot esett, majd a következő tizenegy évben szinte ugyanannyit nőtt vissza, vagyis húszéves kitekintésben stagnált. A megyében 3,5 százalékos volt az utóbbi tíz évben a természetes fogyás, ami a negyedik legjobb eredmény.

Fejérben ilyen demográfiai hatás sokkal kevésbé látható: a 3 év alattiaké stagnált 2001 és 2022 között, a 15 év alattiaké durván, 16,4 százalékkal csökkent. Itt a természetes fogyás az országos átlaggal lényegében megegyező, 4,6 százalékos volt a 2011-2022 közötti időszakban.

De mindhárom megyére jellemző, hogy a népességszám növekedését sokkal inkább a társadalmi mobilitás (a megyébe bevándorlás) indokolja, mintsem a születések számának növekedése. A 2001 óta eltelt időszakot nézve Pest megyének a legjobb az együttes belföldi és nemzetközi vándorlási egyenlege (a 2001-2011-es időszakban 14, a 2011-2022 közöttiben 12,3 százalékos), Győr-Moson-Soproné a második (5,3 és 7,9 százalék), Fejéré az ötödik (1,7 és 3,1 százalék).

Érdekes, hogy a kiköltözések ellenére Budapest vándorlási egyenlege pozitív volt az elmúlt húsz évben, 2001-2011 között 1,7 százalékkal, míg 2011-2022 között 1,2 százalékkal többen költöztek a fővárosba, mint ahányan elköltöztek onnan (a természetes fogyása viszont magas, 3,9 és 4 százalékos volt). A főváros népességvesztesége az 1990-es években ugrott meg: 1990-ben még 2 016 681 lakosa volt, 2001-ben már csak 1 777 921, ami csaknem 12 százalékos csökkenést jelentett.

A főváros és az azt körülvevő megye együttes népességszáma az ötven év alatt nemhogy csökkent volna, hanem 137 211-gyel nőtt.

Mostanra így Budapesten és Pest megyében él a magyarországi lakosok 31,41 százaléka, míg 1970-ben csak 27,96 százalék volt ez az arány.Hogy a Pest megyeiek közül mennyire járnak be napi rendszerességgel a fővárosba, azt nehéz megmondani: a KSH 2011-ben nagyjából háromszázezerre tette a naponta ingázó Pest megyei foglalkoztatottak számát, egy 2023-as tanulmány viszont már a csak autóval ingázók számát becsülte ugyanennyire.

Az, hogy az ország népessége 1970 és 2022 között a népszámlálási adatok szerint 696 916-tal, azaz 6,77 százalékkal – az 1980-as csúcs óta pedig 1 105 383-mal, azaz 10,3 százalékkal – csökkent,

négy megyét érintett súlyosan: Békést, Borsodot, Nógrádot és Tolnát, amelyek lakosaik legalább egyötödét elveszítették 1970 óta.Különösen drámai Békés megye demográfiai helyzete, ahol 1970-hez képest, tehát nagyjából ötven év alatt 28,21 százalékkal, 124 ezerrel csökkent a lakosok száma. A NER-ben népszerű futballhasonlatot használva: mintha egy Békés megyei meccsen a 25 emberből (22 játékos és 3 játékvezető) mára csak 18 maradt volna a pályán.

A demográfiai katasztrófát jelzi több mutató is: ez volt az egyetlen megye, ahol 1970-ről 1980-ra, tehát a hetvenes évek bébiboomja, a Ratkó-unokák születése idején is csökkent a népesség. Békés 1970-ben még a hetedik legnépesebb megye volt a tizenkilencből, a 2022-es adatok szerint viszont már csak a tizenkettedik helyen áll. Az utolsó tíz (tizenegy) évben a vándorlási egyenlege Tolnával holtversenyben a második legrosszabb volt, a 8,8 százalékos természetes fogyása pedig kiugróan magas, egyetlen más megyének sem volt 7,5 százalék fölött ez a mutatója (az előző tíz évben még csak 6,8 százalékos volt ez utóbbi értéke, aminél szintén nem volt rosszabb az országban). Békés megye népessége így csak 2011 óta 12,6 százalékkal csökkent – hogy ez milyen kiugróan rossz érték, azt jelzi, hogy egyetlen megyében volt még két számjegyű a népességfogyás: Tolnában 10,2 százalékos.

A másik három megye, ahol jelentősen, 20-22 százalékkal csökkent a népesség ötven év alatt: Nógrád (22,4 százalék), Borsod-Abaúj-Zemplén (20,23 százalék), valamint Tolna (19,99 százalék). Nyolc megye van, ahol 10-20 százalék között csökkent a népesség a nagyjából ötven év alatt, ezek közül legkevésbé Csongrádban (12,26 százalék), legnagyobb mértékben Jász-Nagykun-Szolnok megyében (18,59 százalék).

A be- és elvándorlások mögött részben, de csak részben az anyagi, megélhetési szempontok állnak. Hogy miért csak részben, az kiderül a KSH által közölt idei első negyedévi nettó kereseti adatok megyék szerinti eloszlásából.

Látszik, hogy Budapesten a legmagasabbak a nettó keresetek, a Pest megyei átlag viszont elmarad Győr-Moson-Sopron, Fejér és még Komárom-Esztergom megye átlagfizetéseitől is (de a hevesit is épp csak megelőzi). Másrészt a leginkább elnéptelenedő megyék közül Nógrád és Békés megye fizetései valóban ott vannak a negatív toplistán, de mindegyiknél rosszabbak a szabolcsi átlagkeresetek. Ehhez képest Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népessége csak 6,4 százalékkal esett ötven év alatt, miközben a szomszédos Borsodé 20 százalékkal, pedig ott magasabbak a fizetések. Tolnában szintén hiába magasabbak a fizetések, mint a szomszédos Baranyában vagy Bács-Kiskun megyében, a lakosok száma 1970 óta sokkal nagyobbat esett, mint azokban.