Nyugodtan megehetitek, ez nem a Calypsóban készült, mondta viccesen tegnap a Miskolci Zsidó Hitközség elnöke Deutsch Miklós, az első miskolci Zsidó Sólet fesztiválon.
Aztán eltűnt az elnök, nem is látta senki a bulin . Rossz nyelvek szerint, megsértődött mert nem ő főzhette a sóletet, hanem pestről hozták.
Az egyre nyitottabb miskolci hitközség összejövetele jól sikerült, sokan voltak, a rabbi egy jobban énekel.
mi az a „rabbi egy” , aki jobban énekel?
Mekkora tahó ez a polgi. Elmegy a zsidókhoz, és nem vesz fel semmit a fejére? Vagy nem volt akkora hordó méretű moslékosvödör?
Lehet, hogy a rabbi egyre jobban énekel, de a polgármester egyre rosszabban muzsikál.
Bikicsunáj vicsáj tú deligz von dú
Ötvenes évek
*
Az ötvenes évek egy komor hajnalán szűnni nem akaró csengetésre riad a Kohn-család. A családfő kicsoszog az előszobába, kinyitja a kisablakot…
– Államvédelmi Hatóság! Kinyitni! – ordít valaki.
Azután betódulnak öten és már viszik is szegény Kohnt, úgy, ahogy van, hálóingben.
Az Andrásssy út 60. egyik pincéjében kemény vallatásnak vetik alá:
– Azonnal beismeri, hogy bizalmas barátjával, Schwarczcal a Gourmand eszpresszóban mindennap fontos politikai értesüléseket cseréltek – szólítja fel az egyik vizsgálótiszt.
Kohn csak csóválja a fejét:
– Schwarcz nevűt nem is ismerek…
Ráüvölt egy másik vizsgálótiszt:
– Azonnal beismeri, hogy bizalmas barátjával, Grünnel a Brazil eszpresszóban mindennap fontos politikai információkat adtak egymásnak tovább!
– Kohn szomorú arcot vág:
– Grün nevűt nem is ismerek… Akkor már inkább legyen a Scharcz.
*
Az ötvenes évek egy komor hajnalán szűnni nem akaró csengetésre ébred a Kohn-család. A családfő kicsoszog az előszobába, kinyitja a kisablakot…
– Államvédelmi Hatóság! Kinyitni! ordít be valaki.
– Nyitom már, nyitom – buzgólkodik Kohn és zörög a kulccsal -, de szabadjon felhívni az elvtársak figyelmét, hogy a kém Kohn egy emelettel feljebb lakik.
*
A Weiszék Mórickája igen jóban van a szomszéd gyerekekkel. Annál fájdalmasabban érinti, amikor azok kijelenti, hogy többé nem játszanak együtt.
– Miért nem? – kérdezi Móricka döbbenten.
– Szüleink felvilágosítottak minket, hogy ti feszítettétek keresztre a Jézuskát!
Mórickának könnybe lábad a szeme:
– Mi biztos nem. Azt csak a másik Weiszék tehették, az alvégről.
*
Kohnt hivatja a párttitkár.
– Kohn elvtárs, súlyod vád van ellened, valaki megfigyelte, hogy minden reggel keresztet vetsz.
– Én? – kérdi Kohn döbbenten. – De hisz nem is tudom, hogy kell keresztet vetni!
A párttitkár szomorúan csófálja a fejét:
– Kohn elvtárs, a párthoz őszintének kell lenned. Nézd, itt van írásban ez az ellened tett feljelentés. Az áll benne, hogy minden reggel keresztet vetsz, mégpedig tüntetően a nagy nyilvánosság előtt, mindjárt, ahogy kilépsz a házatok kapuján.
Kohn arca felderül:
– Ja, ahogy kilépek a házkapun? Az így egészen más!
– Szóval beismered, Kohn elvtárs?
– Hát persze! Mert minden reggel, ahogy kilépek a házból, a fejemhez kapok és azt mondom magamnak: „Észnél légy Kohn!” És hozzáértetem a zsebem a sliccemhez, megérintem a zakóm bal zsebét, aztán a jobb zsebét, és azt kérdem magamtól: „Slicc, szemüveg, párttagsági könyv rendben?”
*
Az ötvenes években, amikor a villamosok nem csak akkor indultak el, miután az ajtók bezárultak, nem is lehettek a villamosvezetők ilyen finnyásak, hiszen nem egyszer fürtökben lógtunk a szerelvények oldalán… az ötvenes években tömegsportként útjára indult a Munkára, Harcra Kész mozgalom (roviden MHK).
Történt pedig egy szép napon, hogy csinos kis nő rohant a villamos után, a kanyarban utolérte, és a kalauz segítségével (még kalauz is volt!) felugrott rá.
– Kis emháká? – kérdezte barátságosan a kalauz.
– Nem, kérem – felelte a nő indignálódva. – Privát.
*
Az ötvenes évek rengeteg sok tanfolyama közül, amelyekre mind jártunk, csak az egyik volt a kötelező elsősegély-nyújtási tanfolyam. Végeztével tekintélyes vizsgabizottság előtt kellett számot adni az elsajátított közhasznú ismeretekről.
Most épp egy cigány résztvevő felel a kérdésre, hogyan kell kimenteni egy fuldoklót.
– Haladéktalanul beleugrok a vízbe, erős karcsapásokkal a fuldokló felé úszom, nem engedem, hogy rám csimpaszkodjon, és lefogja a karomat-lábomat, hanem ellenkezőleg, én fogom meg az egyik kezemmel az ő hadonászó karjait, és egy jól irányzott rúgással a víz alatt lefékezem a lábait, s ha még mindig magával akar rántani, akkor egy alapos pofonnal el is lehet kábítani, végül a hajánál fogva kihúzom a partra…
– Nagyon jól felelt az elvtárs – dicsére meg a cigányt a vizsbabizottság elnöke. De mert az ötvenes években mindenféle vizsgán kaphatott az ember provokatív kérdést, még az elsősegély-nyújtási tanfolyamon sem maradhatott el. Már jön is:
– És most még, végezetül, feladnék az elvtársnak egy fogas kérdést. Mit tenne, ha az a fuldokló a mi szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs lenne. Akinek, mint tudvalevő, nincsen haja?
A cigány kezdi újra felmondani a leckét, úgy ahogyan bemagolta:
– Haladéktalanul beleugrok a vízba, erős karcsapásokkal a fuldokló felé úszom, nem engedem, már engedelemmel szólva, még ha a Rákosi elvtárs is az, hogy rám csimpaszkodjon és lefogja a karomat-lábamat, hanem ellenkezőleg, én fogom le az egyik kezemmel az ő hadonászó karjait, esetleg egy jól irányzott rúgással a víz alatt lefékezem a lábait és ha még mindig magához akarna rántani, akkor egy alapos pofonnal, már bocsánat, ugye, el is lehet kábítani, végül a hajánál fogva… – Itt megakad, de diadalmasan kivágja-… és ha nincs haja, hát nincs haja!
*
A pesti villamosmegállóban kifakad valaki:
– … Azt is neki köszöhetjük, hogy fürtökben kell lógnunk a villamos oldalán! Meg hogy a házaink omladoznak… És nincs tüzelő, nicns vaj, nincs tojás…
Nem folytathatja, mert két bőrkabátos férfi jobbról-balról belekarol, és beviszik az Andrássy út 60-ba.
Emberünk tiltakozik:
– De hát én Trumanról beszéltem! Az elvtársak kire gondoltak?
Nahát, hogy felpörögtek a babtól.
Érzed az illatát?