A merénylet
Erzsébet 1898. szeptember 9-én Genfbe utazott annak ellenére, hogy kísérete nem tartotta kellően biztonságosnak és előkészítettnek az ottani látogatását, próbálva lebeszélni ez irányú terveiről, sikertelenül. Másnap a kis számúkíséretének vele maradt tagjával, Sztáray Irmával a Beau Rivage Szállóból a Genfi-tó partján húzódó sétányon a hajóállomásra sietett, amikor Luigi Lucheni olasz anarchista fellökte, és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta.
Erzsébet holttestét teljes kíséretével udvari különvonat szállította Bécsbe, temetésére egy héttel a merényletet követően, szeptember 17-én került sor. A királyné holttestéért az udvari különvonat szeptember 11-én este indult el Bécsből Genfbe. Erzsébetet a kapucinusok templomának császári kriptájában (Kaisergruft) helyezték végső nyughelyére fia, Rudolf koporsója mellé.
Csak azt nem értem, hogy miért ismételték Erzsébet sorsát, szerepét, ide eredeztetve a Rákóczi térhez, fogcsonkításával együtt? Végig lehet követni, amit az ország végrehajtott születésem óta médiája berendezésével, majd az interneten a piros Holdja óta a Vörös Oroszlán vallásainak Nagy Anna főszerepében. Még Kaffka Margit miatt is támadtak nemileg a Kelet tagjai azzal – amit nem érthettem akkor -, hogy Ady ment rá Kaffkára. Felfoghatatlan csőcselék, pöcegödör és káosz jelenti Borsod megyét, mint világapokalipszis központját, amiket kimentettek a miskolci elmeosztállyal és Müllerékkel a megyéből. Minden miatt támadtak, amiatt is, hogy kihasználták a férjeiket a szereplők, meg összetörték minden részemet a vadállati férjeik miatt, kiülve az ablakba a gyerekeik, ott kiabálva, hogy kurva az anyjuk, de senki sem tett az érdekemben semmit,hogy nálam vannak a lakásban és mi következik.