Már nemcsak utolsó éves tanárszakos egyetemistákat, hanem bármilyen évfolyamon tanuló pedagógushallgatókat, akár elsőéveseket is felvesznek iskolai munkára a tankerületi központok, hogy így enyhítsék a tanárhiányt – értesült több forrásból a Népszava.
Van olyan intézmény, ahol a fiatalabb egyetemista tanárjelöltekre „egyszerűbb” feladatokat bíznak – például napköziztetés vagy felügyelet –, de az is előfordul, hogy eseti helyettesítésekre, tanórák megtartására is beosztják őket.
Végzős tanárszakos hallgatókat a törvény szerint eddig is lehetett óraadóként alkalmazni, de az alacsonyabb évfolyamra járókra nem érvényes – emlékeztetett a lap. A pedagógusképzés viszont átalakult: egyrészt az első félévet leszámítva már minden félévben gyakorlaton vehetnek részt a hallgatók, másrészt a státusztörvény bevezetésével lazultak a foglalkoztatási szabályok is. Nem kell például pedagógusdiploma ahhoz, hogy valaki testnevelésórát, honvédelmi ismereteket, vagy éppen szakgimnáziumokban művészeti és szakmai tantárgyakat tanítson.
A Klebelsberg Központ a lap értesüléseit nem cáfolta, azt írták, a hatályos jogszabályok meghatározzák a foglalkoztatási kereteket, a foglalkoztatás jogszerűségéért pedig az iskolák fenntartói a felelősek.
A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, Totyik Tamás szerint viszont a hallgatókat legfeljebb pedagógiai asszisztensi munkakörben lehetne alkalmazni szakképzett pedagógus mellett, vagyis felügyelhetnek a diákokra szünetekben, ebéd közben, napköziben – ami szerinte még mindig jobb annál, mint amikor a takarítónőt vagy az iskolaőrt kérik meg ugyanerre.
HVG.hu
Majd kapnak a katonatisztek , rendőrtisztek egy vezénylési parancsot és feltöltik a dékás tantestületeket.
a gyerekedet meg szárazon seggbekúrja egy kirendelt fideszes papnövendék, csak hogy teljes legyen az örömötök az asszonnyal
a gyerekedet meg szárazon seggbekúrja egy kirendelt libernyák CEU-s kollégista, csak hogy teljes legyen az örömötök az asszonnyal. Ámerikában + az EU-ban ez a trendi.
Kis Mercédesz lesz@rta a középiskolát, de végül kettes és hármas osztályzatokkal csak sikerült kijárnia a vidéki kisváros középiskoláját, majd 2023 májusában hasonló eredménnyel le is érettségizett. Kissé sznob szülei mindenképpen diplomás lánnyal akarnak büszkélkedni, ezért benyomták őt a közeli nagyobbváros tanító szakára, ahová fel is vették, hiszen megugrotta a nem túl combos 280 pontos felvételi ponthatárt.
Nos ő a fenti szabályozás szerint pár hónapon belül akár vissza is mehet ugyanabba a vidéki középiskolába, ahol ő is végzett, majd tanórát tarthat mondjuk abban az osztályban, ahová még középiskolás húga jár.
Hiába no, Magyarország valóban előre megy, és nem hátra!
mert a Böszmétek kirúgott 14 ezer tanárt?
Ilyen nagy töritanár egyéniségek hiányoznak az iskolából, mint Jakab Petya, Hegedűs Andrea, stb
Hja! Így tanítanának:
„Megemelem a kalapom az ÁVH-s Farkas Vladimir előtt – „A saját múltammal való szembenézés során eljutottam annak a felismeréséig, hogy 1949 nyara volt az az időszak számomra, amely megállj kellett volna hogy parancsoljon azon az úton, amely sok tekintetben a nácizmusnál is szörnyűbb rémuralomban való aktív részvételemet jelentette. […] Én sajnos elmulasztottam ezt a lehetőséget, és nem hagytam ott az ÁVH-t. Pedig büntetlenül megtehettem volna.”
–
Újra elkezdtem olvasni Farkas Vladimir Nincs mentség című könyvét. Azt hiszem, most fejeztem be harmadszorra, és egyre többet értek belőle. Farkas Vladimir egy apa és anya nélkül felnövő, gyökértelen fiú volt. A szüleinek a mozgalom volt az első, a gyerekük semmit sem számított. A kis Vladimirt sokáig nagymamája nevelte, akitől akkor szakították el, amikor az apjáék utasítására Moszkvába vitték a fiút. A nagymamája Vladimir szerint gyakorlatilag beleőrült unokája elvesztésébe, bolyongott, majd nem sokkal később meghalt.
Farkas Vladimir apjához, a sokáig a csehszlovák kommunistákhoz tartozó Farkas Mihályhoz került Moszkvába, a híres-hírhedt Lux Szállóba, amelyről még írni fogok. Itt laktak a kommunista, bolsevik mozgalom nemzetközi veteránjai, mozgalmi emberei. Kényelmes szállás volt és még kényelmesebb akkor, ha valakit ki akartak „emelni”.
A sztálini terror idején szinte minden éjjel megállt a fekete autó, és elvittek egy-egy elvtársat, egy-egy családot. Nem kell mondanom, hogy többségük nem tért vissza. Ők már ekkor megtanulhatták, mi az a csengőfrász, avagy a kopogtatástól való félelem, amivel a magyarokat is megismertették ’45 után.
Vérfagyasztó, hogy Farkas szerint a közös reggeliknél nézegették az elvtársak, hogy az előző éjjel kit vittek el. „Hol van Kun Béla?” – kérdezheti az ijedt bolgár elvtárs. Utóbbi említése azért is fontos, mert a kegyetlen elvtárs unokája, Kun Miklós is sokat tett a kommunista múlt feltáráséért. …”
Hőbörgés, vinnyogás, bőgés, csak azt nem tudják a szerencsétlenek, hogy a pedagógus-jelölteknek bizony van gyakorlati foglalkozásuk, amikor felügyelettel próbatanításokat végeznek. Elég sokat és sokszor.
Ha elvégzitek a 8 általánost rendesen, nem libáért, kacsáért, féldisznóért, akkor tudnátok. 🙂 😛