Amíg csak a Nemzetközi Űrállomásig (ISS) repültek az asztronauták, gyorsan vissza lehetett hozni őket a Földre, ha valamilyen betegség sürgős orvosi ellátást tett szükségessé. Egy hosszabb Hold-, de főként Mars-missziónál ez kizárt, így ismét reneszánszát éli az űrsebészet kutatása. Lehet-e operálni az űrhajóban? Milyen etikai dilemmák merülhetnek fel és mi történik, ha a sebész sem tud maximális teljesítményt nyújtani a megváltozott körülmények miatt? Babócs Dórával, a Texasi Egyetem houstoni klinika központjának kutatójával beszélgettünk, aki évek óta kutatja az űrorvoslást és -sebészetet.
WhatsAppon beszélünk, mivel nyár végén költözött Szegedről Houstonba. Dóra a University of Texas UTHealth nevű egészségügyi centrumában kapott álláslehetőséget két évre. „A klinika kimagasló színvonalú, endovaszkuláris aorta sebészeti programjának képzésében veszek részt.” Beleláthat abba is, hogy a világ egyik élvonalbeli, úttörő technikáiról híres érsebészeti centrumában mentora hogyan végez minimál-invazív endovaszkuláris (a beteg számára minimális megterheléssel járó, ereken belüli) beavatkozásokat olyan aorta betegségek esetén, amelyekhez egyedi tervezés, komplex sebészeti technika és eljárások szükségesek. Az érsebészet, és azon belül az endovaszkuláris sebészet Amerikában nagyon előrehaladott. A két év letelte után be szeretne csatlakozni egy ottani rezidensi programba.
A 28 éves Dóra Szegeden született, és még kiskorában, Szerbiában élő nagypapájánál nyűgözte le először a csillagos ég látványa. A Szegedi Tudományegyetemen (SZTE) végzett tavaly orvosként, és azt mondja, nehéz volt otthagynia a várost, de élni szeretett volna a houstoni meghívással. Már csak azért is, mert Houston másik fontos érdeklődési területe, az űrorvoslás és az űrsebészet szempontjából is jó választás. Itt van az Egyesült Államok és a NASA egyik űrközpontja, space citynek is nevezik.
8 és 22 között
„Egy űrutazás során legalább ötven olyan kórkép fordulhat elő, amely valamilyen sebészeti szakértelmet igényelhet,
ezeket az eseteket igyekszünk feltérképezni kutatócsoportommal a folyamatosan zajló szakirodalmi áttekintés során.” Bár az asztronauták űrutazás előtti alapos szűrővizsgálatával számos betegséget ki lehet zárni, ezzel is csökkentve az egészségügyi kockázatot, de egy hosszútávú űrutazás alatt számos, újonnan felbukkanó kórképre is számítani kell. A jelenlegi technológiával egy Marsutazás 2,5-3 évig tart. A világűr életre nem alkalmas, a szokatlan környezet, – ahol a gravitáció hiánya és az erős kozmikus sugárzás jelentős megterhelést jelent az emberi test minden szervrendszerére – növeli az új betegségek, illetve orvosi vészhelyzetek kialakulásának esélyét. „Fel kell készülnünk, minden ilyen helyzetre kell egy terv.”
Egyik kiemelt, Mars missziók tervezésére fókuszáló projektjükben két csoportba sorolták a betegségeket kutatótársaival, a Yale-en is végzett, szintén magyar származású Angela Preda-val, és mentorukkal, a Melbourne-i Egyetemen dolgozó Rowena Christiansennel. Vannak egyrészt a sürgős sebészeti beavatkozást igénylő kórképek, amelyek váratlanul jelenhetnek meg – például egy vakbélgyulladás. Másrészt vannak olyan betegségek, amelyek a Földön kívüli környezeti faktorok hosszú ideig tartó hatása miatt alakulhatnak ki. Az erős útközbeni kozmikus sugárzás például fokozza a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázatát, még egészséges, alapos kivizsgáláson átesett embereknél is. Mivel élesben még nem volt humán Mars-misszió (a NASA a 2030-as évek végére tervezi az elsőt), most több tudományos munka keretében – a Nemzetközi Űrállomáson történő kutatások, analóg missziók, illetve egyéb, földi körülmények között –próbálják lemodellezni a Földön túli környezet viszontagságait és veszélyeit. Mell-, tüdő- és pajzsmirigyrák, illetve bélrendszeri tumorok is keletkezhetnek a nagy sugárterhelés miatt, de ezek kialakulásának ideje egyénenként változhat; ennek kapcsán még számos kutatás folyik.
A kulcsfaktor az idő: bár az űrsebészetet az 1990-es évek vége óta kutatják, mindaddig nem volt nagy relevanciája, amíg csak rövidebb űrutazásokat hajtottak végre, és például csak a Nemzetközi Űrállomásig (ISS) vagy a Holdig mentek az űrhajósok. A jelenlegi protokoll szerint, az ISS-en előforduló, orvosi ellátást igénylő vészhelyzet kialakulása esetén, a beteg állapotának stabilizálása után törekedni kell a lehető leggyorsabban (általában 24 órán belül) visszajuttatni a Földre, hogy itt kaphassa meg a szükségessé vált teljes kezelést. A Holdig eljutni viszont hosszabb, 3-9 nap között van, hiszen azért látogatunk oda, hogy letelepedjünk és létrehozzunk egy bázist.
„Most, hogy hosszabb időre megyünk a Holdra és a Marsra, ismét szükség lehet képzett sebészre az űrben. Nem sokan kutatjuk világszerte, de úgy látom, ez egy feltörekvő és kiaknázatlan terület az űriparban.”
– Tekintettel a számos rizikófaktorra és a tudomány jelenlegi állása szerint rendelkezésre álló fedélzeti erőforrásokra, alapos mérlegelés és kockázat-becslés után választunk kezelés módot. Ilyen esetekben elsősorban törekszünk a nem invazív, például gyógyszeres kezelések alkalmazására, mondja Dóra. A következő lépés a kisebb megterheléssel járó beavatkozások megfontolása (erre a drenázst említette példaként), ilyenkor mérlegelni kell a fertőzések kockázatát is. Nagyobb sebészeti beavatkozást csak akkor lehet végezni, ha nincs állapotjavulás, és nincs más választás. Ez gondos mérlegelést igényel, ami számos orvosi és etikai dilemmát vethet fel. Ezekről alapvetően az űrhajó fedélzetén lévő orvosnak kell döntenie, már csak azért is, mert a Föld és egy Mars felé tartó űrhajó között van egy legalább 8, de akár 22 perces jelátviteli késés, így, ha azonnali döntést kell hozni, nem lehet a földi bázis orvosi csapatának visszajelzésére várni. Hiába lenne egyszerűbb egy, a Földről irányított Da-Vinci robotgéppel műteni az űrben, ez nem lehetséges a jelátviteli késés miatt.
A sebész is ember
Egy földi operációhoz képest három fő különbség van egy űrműtétnél:
1. A gravitáció hiánya miatt megváltozik a beteg normál fiziológiája és a szövetek viselkedése. A Földön ovális hasüreg az űrben kerekdedebb formát vesz fel, és a szervek is elmozdulhatnak kissé. A szövetek viselkedésének megváltozása nehezítheti a seb összevarrását, és aztán lassabban is gyógyulhat a seb a szokatlan környezet immunrendszerre, illetve szövetekre gyakorolt hatása miatt. Az űrben megváltozik többek között a hormonrendszer működése, az izom- és a csonttömeg, illetve előjöhetnek neurológiai, pszichológiai, pszichiátriai problémák. Azt is fontolóra kell venni, hogy a műtéti érzéstelenítés és altatás is nehezebb lesz a megváltozott fiziológia miatt. Mérlegelni kell, hogy rendelkezésre áll-e vértranszfúzió és a szükséges gyógyszerek. Az operáció utáni kezelést és rehabilitációt is meg kell tervezni, hogy mikor és hogyan lehet majd segíteni a pácienst, hogy újra aktívan részt vegyen a misszióban, és elláthassa a feladatait. Odafenn sokkal több tényezőt kell mérlegelni, mint egy földi műtőben.