A miőr története. Veres felrakja őket egy e-rollerre? A nap

A miőr története kudarcba fulladt elfuserált kísérletek sorozata.
Valamivel feledtetni kell az épp aktuális utolsó füstbe ment ötletet, hát előjönnek egy újabbal. Ilyen az, amikor tehetségtelen emberek egyetlen célja a túlélés, az önigazolás.

Jöttek ugye a kerékpáros járőrök. Aztán ahogy jöttek, úgy tűntek el, talán defektet kaptak és nem tudták megjavítani.

Aztán jöttek a robogósok, már nem kellett pedálozni. Gyakran láttam a két robogót hosszasan parkolni, míg a járőrök épp “intézkedtek” valamelyik kocsma csinosabb pincérnőjével.

Voltak aztán a lovasok meg a kutyások, de elfogott a zab meg a csirkefarhát.

Ki ne felejtsük a semmire sem jó seriffeket, akik úgy tűntek el, mint szürke szamár a ködben.

Jön az ezer kamera, aztán csendben kimúlik, de abba se gondolt bele senki, hogy hány fő kellene, akik figyelik le kezelik a kamerákat, viszont ezerszer hencegtek 24 monitorral, amin jól látszottak a villamosmegállók kameráinak képei, aminek ugye semmi köze nem volt a beharangozott ezerhez, azok ugyanis a zöld nyíl melléktermékei.
Ezt a kamerás hablatyot talán egyedül Szilágyi Szabolcs ette meg, aki pártok felett végzi áldatlan ténykedését. Mert mindegy milyen párt, csak csordogáljon a zsebpénz.

A menetrend következetes, és egyhangú, már-már unalmas. Semmi sziporka.
Nagy hírverés, beharangozás, tökös alákérdezős interjúk, riportok a Minap cimű propagandalapban, fényképek, villogás, melldöngetés, majd kussolás, mély csend, amikor kimúlnak az elbaltázott ötletek.

Vajon mi következik? Veres felrakja őket egy e-rollerre?