Tisztelt Szerkesztőség!

A Csengey-kert egyik szenvedő alanyaként legyen szabad reagálnom a halandzsára, ami a lapjukban érdemi válasz helyett megjelent.

A 2013. évi V. törvény ekként rendelkezik:

„A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.”

Ebbe minden zavarás beletartozik, azaz akár még a nappali túl hangos zaj is, amennyiben az nem szükségszerű.

Márpedig nehéz szükségszerűnek minősíteni azt, hogy néhány tucat szórakozni vágyó kedvéért eszeveszett dobolással zavarják meg az éjszaka csendjét és a belváros lakóit.

Valótlan az az állítás is, hogy bármely nagyvárosban hasonló a helyzet, ennek inkább az ellenkezője igaz, és egyre igazabb, mert normális városok normális vezetése élhetőbbé, és nem lakhatatlanná igyekszik tenni a belvárost. Ausztriában, Németországban pihenőnapokon még füvet sem szabad nyírni, még nappal sem, és számos városban még a személygépkocsiknál sokkal zajosabb motorkerékpárosok közlekedését is tiltják akár kora estétől reggelig.

Az meg szánalmas és elfogadhatatlan érvelés az indokolatlan zajkeltés védelmében, hogy lakcímkártyával ingyenes a belépés, hisz akit a csendháborítás még bizonyos távolságból is zavar a pihenésben, az nyilvánvalóan nem kívánja azt még közelebbről hallgatni, még ha fizetnének, akkor sem.

Vajon mit szólna a polgármester, ha fel-alá motoroznék az utcájában éjszaka, és ha kifogást emelne, felajánlanám, hogy pattanjon fel mögém, elviszem ingyen egy körre?

Még ennél is ostobább az a kijelentés, hogy aki oda költözik, az számoljon a zajjal, hisz sokan évek, évtizedek óta élnek a belvárosban, míg a Csengey-kert újkeletű zajforrásként funkcionál. Azaz nem a környék lakói költöztek a zajos belvárosba, hanem a belváros zajszennyezését fokozta az önkormányzat néhány képviselő feltűnési viszketegsége miatt. Kultúrával nem képesek megtölteni a belvárost, jöjjön hát a csőcselék, hisz a belváros tele bezárt üzletekkel, míg sorra nyitnak a kocsmák, amelyek legkevésbé úri közönsége reggelre félreismerhetetlen nyomokat hagy maga után. Ezt beállítani úgy, hogy minek költözik valaki oda, arcátlanság.

Ki ne felejtsük a valótlanságok sorozatából, hogy még hajnali 2-kor sem volt zajos a belváros, ugyanis a gyér létszámú viszkit szopogató kedvéért folytatódott a fékevesztett dobolás a Művészetek Háza előtt. Vajon miért nem tudott az a pár emberke csendesebben vigadni, esetleg zárt térben kielégíteni halláskárosodás utáni vágyakozását?

Érdemes megemlíteni, hogy sajnos a zaj a gyér közönség mellett a belvárosban háborítatlanul randalírozó patkányokat sem zavarta, pedig ez lehetett volna a csendháborítás egyetlen pozitívuma.

Összegezve egy ilyen rövid nyilatkozatban ennyi ostoba valótlanságot összehordani igazi művészet, a városháza szerint meg nyilván nincs probléma, hisz nem megoldani, de még felismerni sem képesek a város problémáit, amelyek közt akadnak ennél jóval súlyosabbak  is.

Üdvözlettel: Gáti Attila