Sportolók és testnevelés
1867-ben a kiegyezéssel létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, ugyanebben az évben a zsidók emancipációjáról szóló törvény lehetővé tette a zsidók társadalmi befogadását, mindennek hatása a sportban is megmutatkozott. A zsidók a sportot a siker forrásának tekintették, és ez az egyik oka a magyar–zsidó sport lenyűgöző sikerének.
A zsidó sporttevékenységet két szempont szerint vizsgálhatjuk.
Az egyik szerint a sporteredmények segítik a zsidók beépülését a környező társadalomba. Ennek a megközelítésnek a lényege a prágai Henrik Sosani tanár szerint, hogy a zsidók magyar hazafiak, csak egyetlen dolog választja el a környezetüktől, a vallásuk (1895). Sok zsidó ért el csúcseredményt a magyar sportban, például Hajós Alfréd úszásban az első magyar olimpiai bajnok volt, Petschauer Attila vívásban szerzett olimpiai érmet, Komjádi Béla a magyar vízilabda-válogatott edzőjeként működött a harmincas években.
A másik elemzési szempont a nemzeti, de különösen a cionista szellem erősítésére alakult zsidó szervezetek, sportklubok vizsgálata. Ilyen volt a budapesti VAC (Vívó és Atlétikai Club) vagy a kolozsvári Hagibor.
Az első világháború után Horthy Miklós admirális hatalomra kerülésével a magyarországi és vele párhuzamosan az erdélyi magyar nyelvterületen is fokozódott az antiszemitizmus. A zsidó sportolók, akik elhagyták Magyarországot vagy Romániát, nem elkötelezett cionista érzelmek, hanem az antiszemita légkör miatt alijáztak.
Nem véletlen, hogy a Budapesten született Max Nordau számít a zsidó sport és testnevelés fő ideológusának. Nordau volt az, aki a második cionista kongresszuson (1898) kezdeményezte, hogy beszéljenek a zsidók fizikai állapotáról, és megalkotta a Muskeljudentum (izmos zsidóság) kifejezést, ami többek között egy új, erős és harcos zsidó példakép megformálását jelentette, akiben a galuti zsidó képével ellentétben a zsidó nép régi hőseinek személyisége születik újjá.
Érdemes megemlíteni, hogy a szintén Budapesten született Herzl Tivadar, a cionista mozgalom alapítója is foglalkozott a zsidók fizikai állapotának megváltoztatásával, és bár a német kultúra képviselőjének vallotta magát, a Németországban és Ausztriában jobban kedvelt tömegsporttal szemben a Magyarországra inkább jellemző versenysportot részesítette előnyben.
A holokauszt és a második világháború véget vetett a magyar–zsidó sport fénykorának. Sportolók százai pusztultak el a haláltáborokban, a kevés túlélő legtöbbje alijázott.
A negyvenes évek végétől a szovjet blokkban és ezen belül a magyar nyelvterületeken betiltották a cionista mozgalmat, ez növelte a Nyugatra távozni kívánók számát. Az 1956-os magyarországi felkelés után számos sportoló menekült külföldre, a zsidó sportolók közül sokan alijáztak.
Vívás
A magyarországi zsidó sportolók a vívásban a legsikeresebbek, a magyarországi olimpiai vívóválogatott legtöbb sportolója zsidó: Elek-Schacherer Ilona, Petschauer Attila és sokan mások. A magyarországi olék vezették be ezt a sportágat Izraelben.
Az első vívóklubot 1927-ben alapította Barsi Dezső gyerekorvos, aki Magyarországon országos kardvívóbajnok volt 1904-ben és az amatőr vívó Emődi Miklós fogorvos tel-avivi klinikáján tartották az első edzéseket.
1939-ben alijázott Kállai Jichak, a haifai Leo Baeck oktatási központ testnevelő tanára, a haifai vívóklub alapítója, aki számos díjat nyert helyi és külföldi versenyeken is. Két másik kitűnő vívót fogadott Magyarországról, Harelt (Horváth Lászlót) és Meir Alont (Újfalvi Lászlót), akik az izraeli válogatott kardcsapat oszlopos tagjaivá váltak. Meir Alon az izraeli bajnok, Dan Alon édesapja.
A negyvenes években a válogatott csapat négy magyar anyanyelvű sportolójának köszönhetően (Alon, Kállai, Harel, Freilich) a vívók kimagasló eredményekkel büszkélkedhettek. Izrael Állam alapítása után Altman Andrei temesvári vívó is alijázott, részt vett a második Maccabia játékokon román színekben. Fia, Gabriel a hetvenes években lett izraeli bajnok.
A sportág kiemelkedő alakja, Nóbel Alfréd kiváló magyarországi vívó 1956-ban alijázott (Adir Miller híres izraeli színész nagyapja), Ramat-Gan és Haifa vívóedzője, többek között Amnon Carmi izraeli vívóbajnoké.
Vízi sportok
1926-ban a Maccabi Haifa Egyesület kezdeményezte először a vízi sportot Erec-Izraelben, létrehozták a vízisport-szakosztályt, és a húszas években számos magyar anyanyelvű tagja fellendítette az úszás és különösen a vízilabda sportágat.
Flasch György Erdélyben született, Bécsben végezte a tanulmányait, a Hakoah tagja volt, az egyik legjobb vízilabdázó. 1933 elején alijázott, és számos barátjával együtt megalakította a Maccabi Haifa vízilabdacsapatot. Többek között Libanonban és Egyiptomban is játszottak, és többször ereci bajnokságot nyertek. 1934-ben Haifában százméteres gyorsúszásban izraeli csúcsot döntött, a Maccabi sportszövetség főtitkári és elnöki tisztjét is betöltötte. Flasch György a Kneszet tagja volt (1951–1955).
Rauschnitz Vili kiváló hosszútávúszó volt, izraeli bajnok ezerötszáz méteren. Legnagyobb sikerét a vízilabda-válogatottban érte el játékosként, majd a válogatott edzőjeként.
Teleki József a legsikeresebb úszóedző volt Izraelben, neki köszönhetők a kimagasló eredmények; a rádióban éveken keresztül sportriporterként is működött.
Hirschler Jenő a budapesti MTK vízilabdázója volt. A tel-avivi Brit Maccabim Atid egyik alapítója, az izraeli vízilabda-válogatott tagja.
Mózes Jehiel Pista és családja 1957-ban alijázott. Pályafutását a budapesti MTK uszodájában kezdte. Az izraeli válogatott és a csapat egyik sztárja lett tizennyolc éves korában.
Tóth Tímea több izraeli úszórekordot is megdöntött, az 1992-es barcelonai olimpián képviselte Izraelt. A haifai Technion testnevelő tanára, a Maccabi Haifa sikeres úszóedzője.
Labdarúgás
Számos tehetséges labdarúgó alijázott Európából és a magyar nyelvterületről.
A húszas években érkezett Izraelbe Deutsch Ervin a budapesti VAC-ból, ahol edzőként is működött. 1925-ben a Maccabi Haifa labdarúgóedzője volt.
Kolozsvári fiatalok Haifában alapították a Hagibor csapatot. Néhányan csatlakoztak a Maccabi Haifához vagy a Hapoel Haifához. A leghíresebb köztük Stern Jenő volt a bécsi Hakoah zsidó csapatból. A Hakoah erec-izraeli látogatást szervezett, és Stern Haifában maradt. A Hapoel Haifában játszott, a Maccabi Haifában pedig egy amerikai mérkőzésen 1927-ben. A franciaországi Saint-Étienne csapatban profi játékosként vett részt, majd visszatért a Hapoel Haifába, éveken át az edzője volt. 1934-ben a nemzeti válogatott játékosa volt az Egyiptom elleni mérkőzésen.
Fuchs Géza Nagyváradon, a Simson Hajehuditban kezdett játszani, a harmincas évek elején alijázott, és éveken át a Hapoel Haifa, a Hapoel Tel-Aviv és a nemzeti válogatott kapitánya volt. Testvére, Slomo is ott játszott a Hapoel Haifában 1931-ig.
Klein Julius kiemelkedő játékos volt az újpesti csapatban, majd a VAC kapusa lett, a Hapoel Haifa csapatban és a nemzeti válogatottban is kapus volt (1934).
Neumann Tibor a Felvidéken született, a Hapoel Haifában játszott (1949–1955) és a nemzeti válogatottban, edzőként is működött több csapatnál. A nyolcvanas években ifjúsági edző és kapitány is volt.
Martin Mordechai bokszolással kezdte, Debrecenben került a labdarúgócsapatba, a Hapoel és a Maccabi Haifa játékosa lett.
Fried Ottó Aradon született, az ITA bajnokcsapatban, majd az ötvenes években a Hapoel Haifában játszott.
Pál Aser a Hagibor tagjaival együtt alijázott, a Hapoel Haifa és az ereci válogatott védőjátékosa lett.
Berger Vilmos a Maccabi Tel-Avivban és a Hapoel Tel-Avivban játszott, az ereci válogatott kapusa volt.
Schmilowitz Edmund magyar anyanyelvű futballista Romániában és Izraelben is a válogatott játékosa, a Hapoel Haifa és a Hapoel Tel-Aviv csatára. Sportpályája csúcsán a nemzeti válogatott edzője lett, miután két évig segédedzőként működött Mándi-Mandl Gyula mellett. Mándi, 1953–1969 között a nemzeti válogatott edzője, nem alijázott, labdarúgó, majd a híres magyar aranycsapat edzője volt. Az izraeli válogatott edzőjeként kimagasló eredményeket ért el, például a Jugoszlávia elleni 1:2-es győzelmet 1960-ban.
Engländer Jichak, a Hapoel Haifa kiemelkedő játékosa, edzője és későbbi kapitánya négyéves korában alijázott a családjával.
Parselani Lajos, a Hapoel Haifa játékosa, fia, Jaron a Maccabi Haifa és az izraeli válogatott jól ismert játékosa volt.
Klein Ábrahám a világbajnokságokon volt bíró, például Mexikóban (1970), Argentínában (1978) és Spanyolországban (1982). Izrael egyik legjobb bírójának számított.
Asztalitenisz
Az asztaliteniszt gyakran zsidó sportnak nevezték, ez különösen érvényes volt Magyarországra. Barna Viktor volt az egyik kiemelkedő játékos. Legtöbben, akik elhagyták Magyarországot, nem Izraelbe, hanem a nyugati országokba mentek. Izrael legjelentősebb pingpongjátékosa évekig Szenes Hanna testvére, Szenes György volt, 1946-ban megnyerte a Hapoel-bajnokságot.
Krausz Zeev aktív játékos és az izraeli válogatott edzője volt. A futballisták között is találhattunk kitűnő pingpongjátékost, Neumann Tibort. Jacov Sobovitz az ifjúsági csapatban játszott, izraeli bajnokságot nyert, részt vett a negyedik Maccabia játékon (1953). A nők közül kiemelkedett Östreicher Éva, a nemzeti válogatott bajnoka.
Birkózás
A harmincas évek vége felé alijázott Erdélyből Becker Reuven, Bakos György és Hervin Ernst, ők tették le a modern birkózás alapjait Haifában és Tel-Adasimban. Kiemelkedő sportteljesítményük mellett létrehozták az izraeli válogatott csapatot, és felkészítették versenyzőiket a harmadik Maccabia játékra (1950).
Sakk
A legjobb sakkozók Magyarországon évekig zsidók voltak. A legkiválóbbak inkább Európába és Amerikába vándoroltak ki, egy részük a holokausztban pusztult el.
Máramaros Mose Mandel, a Kárpátok vidékének sakkbajnoka 1939-ben alapította Jeruzsálemben az első, Lasker világbajnok sakkozóról elnevezett cionista sakk-klubot. A sakkjátékot népszerűsítették Erec-Izraelben.
A sakkélet izraeli fellendüléséhez hozzájárult a Polgár család elsöprő magyarországi és nemzetközi sikere. A siker Polgár László irányításával akkor kezdődött, amikor lányai magyar színekben megnyerték a női olimpiai bajnokságot (Görögország, 1988, Szerbia, 1990). Zsófi ötéves korától nyert bajnokságokon, 1995 óta családjával Izraelben él, szülei is részben Izraelben élnek, és sokat tesznek a sportág népszerűsítéséért.
Jaron Bar Dajan ügyvédből is kiemelkedő sakkjátékos lett Izraelben.
A sakkról szóló fejezethez hozzátartozik, hogy Tomi Lapid töltötte be éveken át az izraeli sakkszövetség elnöki tisztjét; hogy Kishont Ferenc sakktudásának köszönhette, hogy túlélte a holokausztot, és később részt vett egy számítógépes sakkjátékprogram fejlesztésében.
Kosárlabda
A kosárlabda sportág kiemelkedő alakja Klein Ralph.
1951-ben alijázott, a Maccabi Tel-Aviv és az izraeli válogatott kosárlabdacsapatban játszott, hat országos bajnoksághoz és hat bajnoki kupához segítette hozzá a Maccabi Tel-Avivot. A válogatott csapatban hatvannyolc meccsen játszott, és háromszáztizennyolc kosarat szerzett. Az izraeli válogatottal (egyetlen alkalom az izraeli kosárlabda történetében) 1952-ben részt vett a helsinki olimpián, és 1953-ban Moszkvában a kosárlabda-Európa-bajnokságon is, ahol Izrael ötödik lett. Amikor visszavonult az aktív sportolásból, a Maccabi Tel-Aviv csapat edzője lett. Tizenkétszer nyerték meg az országos bajnokságot, és tizenkétszer a ligakupát. Csapata háromszor jutott be az Európa-kupa döntőjébe, és egyszer meg is nyerte. 1977-től az izraeli válogatott csapat edzője, egyik kiemelkedő eredménye 1979-ben az olaszországi Európa-bajnokságon a második helyezés volt. A német válogatott csapatnak is edzője volt, vele jutott ki először Los Angelesbe az olimpiára (1984). Klein egy világbajnokságon és két Európa-bajnokságon kísérte a német válogatottat. Az országos kupanyertes Hapoel Tel-Aviv, a Hapoel Gan-Smuel, a Hapoel Haifa és a Saturn Köln németországi csapatnak is edzője volt. Klein Ralph sportban és testnevelésben végzett munkáját Izrael-díjjal jutalmazták (2006).
Torna
A tornában kiemelkedő szerepe volt Keleti Ágnesnek. A magyarországi zsidó tornásznő tíz olimpiai érmet, köztük öt aranyat nyert magyar színekben. 1948-ban tagja volt a magyar válogatottnak a londoni olimpián, sérülés miatt nem vett részt a versenyben, de a válogatott tagjaként a csoportversenyen ezüstérmet kapott. A helsinki olimpián (1952) aranyérmet nyert talajtornában, egy ezüstérmet (összetett csapat) és két bronzérmet (felemás korlát és kéziszercsapat). 1956-ban a melbourne-i olimpián négy aranyérmet nyert: három egyénit (felemás korlát, talaj és gerenda), egyet csapatversenyen (kéziszer) és két ezüstérmet (egyéni és összetett csapat). 1956-ban alijázott, évekig az izraeli válogatott tornacsapat edzője volt. 2017-ben a sportban és testnevelésben elért eredményeiért Izrael-díjjal tüntették ki.
Atlétika
A Kolozsváron született Davidovics Mira a Maccabi Tel-Aviv atlétikaklub és a váltófutó-válogatott edzője is: a sevillai világbajnokságon a kilencedik helyre kerültek (1999). Testvére, Davidovics Péter a Hapoel Kfar-Szaba és az izraeli futóválogatott edzője, az izraeli atlétikai szövetség szakmai igazgatója (1993–2013).
Kézilabda
Sandler Liora az 1970-es években kézilabdázott a Hapoel Rehovot és Maccabi Arazim csapatban, az izraeli válogatott tagja.
Testnevelés
A sportolók és edzők közül többen fordultak a nevelés felé, és ki-ki a maga területén járult hozzá a testneveléshez.
Dückstein Zoltán testnevelő tanár volt, és a VAC egyik alapítója, a magyar szertorna bajnoka.
Később, 1936-ban a berlini olimpián bíróként működött. 1953-ban alijázott, a tel-avivi testnevelési szemináriumban a tanári kar tagja volt, és sokat tett a tanítási módszerek fejlesztéséért. Felesége, Balázs Ida kiváló tornász volt, kézilabdázó a magyar válogatottban, a női tornatagozat vezetője és tanára, új és jelentős tanítási módszereket fejlesztett ki a női sportgimnasztikában.
Klein Ábrahám, a nemzetközi bíró és Jacov Sobovitz hosszú éveken keresztül Haifa környéke testnevelési szakfelügyelője, Lustig Josef pedig Izrael északi területének vezető tanára és szakfelügyelője volt.
Davidovics Péter éveken át atlétikatanárként dolgozott a Wingate testnevelési főiskolán, testvére, Mira a tel-avivi új középiskola testneveléstanára volt.
A magyar anyanyelvű sportolók az izraeli sport szinte minden csoportos vagy egyéni ágának fellendítésében részt vettek, közülük a legkiemelkedőbbeket mutattuk be.
Héberből fordította Freireich Sommer Ágnes
A magyar kötet megrendelhető:
papírkönyv – Gondolat Kiadó, Írók Boltja
e-könyv – Libri
A könyvbemutató megtekinthető: facebook.com/huilproject
A kötet héber e-könyv változata: e-vrit.co.il
A kötet héber változatának könyvbemutatójáról Frank Peti fényképei: https://www.facebook.com/huilproject
A héber papírkönyv megrendelhető: huilproject2018@gmail.com
Sobovitz Jacov Romániában született, doktori fokozatát a budapesti Semmelweis Egyetemen szerezte. Nyugdíjba vonulásáig az oktatási minisztérium testnevelés és sport szakfelügyelője volt a haifai körzetben. Kutatási területe a magyarországi zsidóság 19. és 20. századi története, a zsidók részvétele a magyar testnevelésben és sportban. Röplabdaedző volt Izraelben és külföldön. Könyveket és tanulmányokat írt a röplabdáról, testnevelésről, zsidó vonatkozású témákról.
Kaufman Haim a Haifai Egyetemen szerzett doktori fokozatot. Gimnáziumi történelemtanár volt, és felsőoktatási intézményekben adott elő. A Wingate Főiskolán sporttörténetet tanít, és az Olimpiai Tanulmányok Központját vezeti. Az izraeli és a zsidó sport történetéről szóló könyvek társszerzője és szerkesztője, számos tanulmánya jelent meg.