Valahogy a végsőkig vártam valami csodára. Az ember – önhibáján kívül – ezt még akkor is megteszi, ha tudja, nincs remény. Ezt a bejegyzést már korábban elkezdtem írni (jegyzeteltem, hogy ne felejtsek ki semmit). Azóta egy-két dolog módosult.A lényeg azonban sajnos nem: valami nincs rendben a világban. A mi világunkban. A MI TV-nkben. Eleinte elkeseredve, de tisztelettudóan, az utóbbi időben viszont egyre hangosabban és dühösebben kerestük a válaszokat, vártuk a változást.
A változás elérkezett. Csak sajnos túl későn és túl kevés.
Már eddig is annyi remek szakembert, kollégát, barátot veszítettünk el. Az emberek többsége elmenekült. Elüldözték őket. Nem azért hagytak el minket, mert nem szerettek tévézni. Éppen azért, mert nagyonis szerettek.
Hogy mi jön most?
Gondolom nem nehéz kitalálni. Egy újabb fájdalmas búcsú. Bocsánat a néhány, még itt lévő kollégától, de azt gondolom ők is egyetértenek azzal, hogy a LEGJOBB operatőrünket veszítettük ma el. Nem túlzás, hogy a megye egyik legjobb operatőrét!
Dühös vagyok és szomorú. Keresem, keressük a felelősöket és mélységesen, őszintén szégyellem magam helyettük is.
Akik nem értik ezt a szakmát, fogalmuk sincs, mi történik, mi történt éppen a szemünk előtt.
Vannak visszafordíthatatlan károk, ez például egy ilyen a sok közül.
…
Tippi! Az egyik legkedvesebb kollégám, szövetségesem, barátom voltál a tv-nél. Igazi szakember, akire (a sok csípkelődés ellenére) őszintén felnézek. Remélem hamarosan újra együtt forgatunk majd.
Tali az esküvőn!
* nálunk eddig mindig az volt a szokás, hogy aki elment attól elköszöntünk, ajándékot adtunk neki. Tibi tőlünk ma semmit nem kapott. Annyira hihetetlenül bíztunk benne, hogy velünk marad, hogy meg sem fordult a fejünkben búcsúajándékot venni.
Ez nem csak a tv-nél működik így, bunkósodik a világ, amikor szó szerint halálra molesztáltak egy kollégát, és a nyugdíjba vonulás mellett döntöttem, egy dékán annyit sem mondott, hogy fapapucs. Persze tőle nem is nagyon hiányzott, voltak kiváló képességű diákjaim, akiket élmény volt tanítani. Ami viszont sajnálatos, hogy a vezetői posztok egyre kontraszelektáltabbak, egyre alkalmatlanabbak töltik be azokat, ezért csúszunk folyamatosan lefelé. Dőreség lenne azt hinni, hogy az országot egyedül Orbán képes csődbe vinni, ehhez kell a támogatók serege, és itt nem a bárgyú szavazókra gondolok, hanem akik aktívan is hozzájárulnak a hasznos, tehetséges emberek elüldözéséhez.
Megsertésedtél, pedagőgös? És ennek is az Orbánc az okája? Az a izé viszi csődbe az EU-t is? És ha kijózanodtál, akkor ki a bűnös? Nem te, aki vinnyogva pucol a vackára? 😛
„– Ön Magyarország jó ismerőjének számít. Az előbb lesújtóan nyilatkozott a német médiáról. Az ember bűnbaknak érzi magát, amikor a német újságokban Magyarországról olvas, és ugyanez a helyzet a német közmédia tudósításaival is. Nemrég a Deutsche Welle budai riportja váltott ki komoly ellenérzéseket. Mi csúszott ennyire félre Németországban, ha rólunk van szó?
– Nemcsak Németországban, hanem egész Nyugat-Európában ez a helyzet. A Nyugat a Varsói Szerződés és a szocializmus összeomlása után sokáig sütkérezett abban, és legyezgette a hiúságát, ahogy a közép-európaiak és az NDK-beliek is csodálták a magas életszínvonalát. Később azonban ezeknek az országoknak a választási preferenciái is megmutatták, hogy egyre jobban elfordulnak a nyugati életfelfogástól, a klímaideológiát eszelősnek, az egész világ feletti erkölcsi dominanciát pedig nevetségesnek és felfújtnak tartják. E ponttól kezdve a Nyugat jelentős nárcisztikus sérelmet szenvedett el, a hiúságában megsebzettnek érezte magát. Nem ő volt már a legjobb, mindennek a non plus ultrája. Éppenséggel a lengyelek, a magyarok, a csehek és a keletnémetek kérdőjelezték meg, hogy a nyugatiak egyáltalán normálisak-e, amikor mondjuk harmincféle nemről beszélnek. Ugyanez a helyzet az ökológiai felhajtással, hogy gyakorlatilag az egész nyugati politikát az éghajlat megmentésének rendelik alá. Magyarország és Lengyelország annyiban különbözik a többi kelet-közép-európai országtól, hogy politikai folytonosság jellemzi őket, a kormányaik tovább kitartanak, és nagy támogatást élveznek a népességen belül. Ez ebben a két országban olyan, a csúcson lévő személyiségekhez fűződik, mint Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński. Orbán a megszemélyesített ellentéte a nyugat-európai politikai gondolkodás jelenlegi divattrendjének. Van még valami, ami számomra is csak utóbb vált világossá: a szocializmus éppen akkor omlott össze, amikor meghódította a nyugat-európaiak szívét. A keleti szocializmus összeomlása a nyugat-európai baloldal számára a legnagyobb és legsúlyosabb vereség volt, amit valaha is átéltek. Mivel pedig a politikai baloldal lényegében az egész médiaspektrumot uralja, az utóbbi években pedig semmilyen játékteret nem engedett a konzervatív hangoknak, gyűlölettel viseltetik Orbán és Kaczyński iránt. Lényegében elítélőbben vagy agresszívebben kezelik őket, mint Kim Dzsong Unt vagy Vlagyimir Putyint. Olyannyira démonizálják őket, hogy érezni: a velejéig sértik ennek a nyugat-európai értelmiségi osztálynak az önbecsülését.”
Tűpontos helyzetkép. Ez van – sajnos.
„Magyarország fele, ha van egy segg valahol, odaszalad, és kinyalja.”
Tagadhatalan, hogy van egy befolyásos réteg, amelyik kizárólag külföldi hatalom gyarmataként szeretné látni az országot…
Hogy ez a réteg az ország fele, vagy csak a politikai elité, az kérdéses, de hogy NEM teljesen alaptalan Bayer megjegyzése, az biztos.
»Hiszi-e az istent?« »Nem« – válaszoltam. »Akkor jó« – mondta, s ezzel mindent elintézettnek vélt.” – Rádiós felvételi az ötvenes években. Ezt Kovalik Károly, ismert rádiós, tévés riporter mesélte el egy interjúban még nagyon régen. De Bőzsöny Ferenc sem véletlenül lett ’56 után KISZ-csúcstitkár a Rádiónál. Ez volt az ára a karriernek. Ez nem ítélkezés, hanem tény. Így működött a rendszer. Elvárta a kollaborációt.
—
Sokan felháborodtatok akkor, amikor publikáltam azt a képet, ahol sok „vörös maffiás” propagandista mellett (Szabó László, Lakatos Ernő, stb.) Bőzsöny Ferenc is szerepelt. Írtátok, hogy a legendás rádiós mélyen hívő ember, Mindszenty bíboros rendíthetetlen híve volt. Én ezt kétségtelenül elhiszem.
Egyet viszont meg kell értenünk. Ötvenhat után a Magyar Televízióhoz és a Rádióhoz nem kerülhetett, illetve nem maradhatott olyan ember, akiről azt feltételezték, hogy hívő. Főleg nem olyan, akiről azt gondolhatták, hogy a szabadságharc, illetve a demokrácia híve volt.
Nyilván voltak ilyen emberek, nem is kevesen, de nekik álarcot kellett viselniük. És javallott volt, hogy az a maszk minél látványosabb legyen.
Aki nem volt elkötelezett kommunista, annak úgy kellett tennie, mintha nagyobb kommunista lenne minden elvtársnál. (Erre nem volt szüksége például Vitray Tamásnak, aki azóta is azzal jön, hogy ő még párttag sem volt. És ez valóban igaz. Neki még párttagnak sem kellett lennie. )
A lényeg, nem kellett komoly kutatásokat végeznem ahhoz, hogy megtaláljam azokat a cikkeket, amelyekben Bőzsöny Ferenc arról mesélt, hogy hogyan teltek az első évei a Rádiónál.
A Szocialista Művészetért című lapban így mesélt erről: „Jó néhány éven át én voltam a Rádió és Televízió KISZ-szervezetének csúcstitkára, így természetszerűleg a mások gondjával, bajával törődés nem ismeretlen előttem. De míg ez korábban csupán részben és csak a fiatalok dolgaival kapcsolatban volt a feladatom, most egy szűkebb területen velem együtt dolgozó valamennyi kollégámnak kell az érdekelt képviselnem. Alapszervezetünk, a VII-es osztálybizottság területe, a Magyar Rádió egyik legfontosabb részlegét, a Lebonyolítási osztályt foglalja magában, a legkülönfélébb munka- és időbeosztásban levő, teljesen eltérő fizetésbeli és egyéb különbségek között dolgozó emberek”.
Már megint a pestisrácok kamutörténésze Mező Gabica?Ne égesd magad szolga…
A bolsiknak minden KAMU, ha nem tudnak +népboldogító” szerepben tetszelegni
100 millió halott
Reklamálj az orbán meg a kövér családnál hogy miért közreműködtek benne,,,
Ne fáradj! Nem tudod kitörölni a szlovák népből.
„amikor a szovjet erők bevonultak Prágába. Mielőtt egy katonai repülőgépen a padlóhoz láncolva Moszkvába szállították volna, Dubček arra szólította fel a népet, hogy ne álljanak ellen. Miután kényszerűen engedtek a szovjet követeléseknek, augusztus 27-én Dubčeket és néhány más reformert visszaszállították Prágába. Rövid ideig Dubček megtarthatta első titkári pozícióját, de az 1969-es „jégkorong-zavargások” és az azt követő krízis nyomán lemondott. 1969–1970-ben törökországi nagykövetté nevezték ki, abban a reményben, hogy Nyugatra szökik (de ezt nem tette meg), majd 1970-ben kizárták a pártból.”
A birósággal meg a kamutörténésszel van vitád:
„A bírósági ítélet szerint a PestiSrácok munkatársa, Mező Gábor valójában „hozzáköltött” Majtényi életrajzához, illetve a lap által említett iratokhoz, vagyis ténybeli valótlanságokat közölt az újság Majtényi László múltjáról és a családjáról.A Majtényi számára megítélt 4,8 millió forint összegű sérelemdíj rekordnak számít a PestiSrácok történetében, pedig a PS törzsvendégnek számít a bíróságon, ahol egymás után veszíti a különböző pereket”
Mondottam volt; nekem elég a wikipédia Majtényi életrajza és a feleség felmondásának indoklása.
Hiányzik??
„Janikovszky János szerint nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy az apja az ÁVH ezredese, Szeged
rettegett alakja volt. „Ki foglalkozik azzal, hogy ki volt Juhász Gyula felesége, vagy József Attilának a valakije”. Egyrészt segítek, azzal is foglalkoznak. És, ha lehet, ameddig lehet, addig Janikovszky Bélával is fogunk. Ugyanis már nem vitethet el. Se Lipótra, se a temetőbe.
-…….
„Ki foglalkozik azzal, hogy ki volt Juhász Gyula felesége, vagy József Attilának a valakije” – ez a válasza Janikovszky Jánosnak arra, ha valaki szóba meri hozni, hogy az apja, Janikovszky Béla az ÁVH kegyetlen ezredese, Péter Gábor egyik legfontosabb embere volt. Szegény Janikovszky Jánosra „rájár a rúd”, nem elég, hogy a Videoton külkeres-mérnökeként a nyolcvanas években Nyugat-Németországba küldték, onnan még megtollasodva is kellett hazatérnie. Annyira biztosan, hogy privatizálja a Móra Könyvkiadót, ami azóta is az övé. Lásd még: posztkommunista hálózat és privatizáció.
Láttam egyébként őt pénteken a Nemzetközi Könyvfesztiválon, ugyanilyen fehér ingben sétálgatott ott is. Inkább nem mentem oda hozzá. Sűrű napjai lehettek, hiszen beszédet tartott azon az ünnepségen, amelyen Szegeden a város „híres elvtársnőjét”, Janikovszky Évát méltatták. A riporter viszont feltett egy igazán jó kérdést (és ezért elismerésem):
„Félve hozom szóba, mert nem illik az alkalomhoz, de Önt hallgatva mégis felvetődött bennem, hogy Szegeden lehet, hogy az Ön édesapjának az évtizedekkel ezelőtti rendszerben betöltött szerepe is nyomot hagyott némely családokban?”
Janikovszky válaszát pszichológusoknak és történészeknek kellene elemeznie, én nem akarom. Persze azért megkaphatja a múlttagadóknak járó „Bauer Tamás-díjat”.
„Elborzadva fogadnám, ha így lenne – kezdte. – Erős véleményem van erről, amit most nem fogok elmondani. Egyébként elképesztő mennyiségű hazugság és rágalom érte a szüleimet az elmúlt 20 évben, de lehet, hogy már 30 is van. Ezek olyan hazugságok, amelyeket igazából bíróságon kellett volna megtámadni, de tudom, hogy semmi értelme, évekbe telne, és ezzel is csak habosítanánk, ezért kénytelen vagyok lenyelni úgy, ahogy van. Inkább megpróbálok azzal foglalkozni, ami számomra is öröm és az emlék őrzése. Ki foglalkozik azzal, hogy ki volt Juhász Gyula felesége, vagy József Attilának a valakije.”
Mi kérünk elnézést, ugyebár. Az egész interjú tipikus, a riporter csak félve kérdezheti meg a nagyhatalmú kiadó-vezetőt arról, hogy ugyan mit gondol az apjáról, a szegedi ÁVH hírhedt vezetőjéről, aki (nem feltételes módban, ahogyan János fogalmazott hanem a valóságban is) rettenetes dolgokat művelt a városban.
Cimborájával és beosztottjával, Komlós Jánossal ők voltak a koncepciós ügyek élharcosai. És ha már Komlós: mennyivel szimpatikusabb utóbbi fiának, ifjabb Komlós Jánosnak a hozzáállása, aki egészen tisztességes könyvet íratott az apjáról.
De Janikovszky János nemcsak történelmet hamisít, nem „csupán” az áldozatok, a kivégzettek emlékét sérti meg durván, konkrétan hazudik is. „Ezek olyan hazugságok, amelyeket igazából bíróságon kellett volna megtámadni, de tudom, hogy semmi értelme, évekbe telne” – meséli.
A valóságban beperelte a PestiSrácokat akkor, amikor ott publikáltam az édesapjáról. Janikovszky János a jóhírnév megsértéséért szállt csatamezőre – nem tudom, hogy a kommunista mozgalmárként indult Janikovszky Éva, az ÁVH-s Béla vagy az ő esetleges „jóhírnevéről” volt-e szó –, de nem nyert. Azaz: elbukott.
Gondolom, elment a kedve.
Filmünk kapcsán amúgy nem jelentkezett. Tudjátok miért? Mert nincs mit rajta perelni. Mert igaz. Még akkor is, ha ez az ember még 2023-ban sem képes felfogni. Tele van pénzzel, hatalma van, kapcsolatrendszere, szép fehér inge, és még mindig ő van felháborodva.
Nos, ez az iszonytató ebben az egészben.”
Még valami a mesemondótól? Mert akkor mondok én:
„Mező Gábor: Orbán Viktort azért gyűlölték a kommunisták, mert ő volt az első, aki átverte és megalázta őket”
Az ijfúkomcsi párttitkár leszármazott aki „megalázta és átverte a kommunistákat” és aki éppen ki sem látszik putyin valagából…:):)::))
ja, hogy Te /..:):)::)))/
hozzá_rágalmazol a Gyuri bá’ seggéből.
Ha. már a mesemondót emlegeted:
„Ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy „vad magyar”, mint „szelíd hazafi”. Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra.”
mondta Benedek Elek a nagy mesemondó
és
„Visszavásárolta ükapja, Benedek Elek könyvtárát, és ezt szánja gyerekeinek örökségül Benedek Márton, aki Göncz Kinga fia, Göncz Árpád unokája is. No meg a Momentum politikusa, aki csalódott az Együtt szövetségi politikában, ezért váltott pártot. Bár EU-s tisztviselő, felesége német, azt mondja, „érzelmi értelemben soha nem hagytam el az országot”. HVG
érzelmi értelemben
érzelmi értelemben
érzelmi értelemben
és akkor eszembe jut az egész család”
Tényleg, itt Miskolcon valami nincs rendben a Böszme s.ggétől a Králika s.ggéig nagy-nagy meneteléssel.
A mogyoródi pályán egy kör ettől sokkal rövidebb. Hogy bírjátok a Pásztor Albert magyar nyugállományú rendőr ezredes, jogász emléke mögüli kihátrálást, balosok?