Hedy Lamarr (/ ˈh ɛdi/; született Hedwig Eva Maria Kiesler; 1914. november 9. – 2000. január 19.) osztrák-magyar születésű amerikai színésznő. Filmsztár volt Hollywood aranykorában.
A csehszlovákiai rövid korai filmes karrier után, beleértve az ellentmondásos extasy-t (1933), első férjétől, egy gazdag osztrák lőszergyártótól menekült, és titokban Párizsba költözött. Londonba utazva találkozott a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiófőnökkel, Louis B-vel. Mayer, aki filmszerződést ajánlott neki Hollywoodban. Algírban (1938) előadásával lett filmsztár. MGM filmjei közé tartozik a trópusok asszonya (1939), Boom Town (1940), H.M. Pulham, Esq. (1941), és White Cargo (1942). A legnagyobb sikere Delilah volt a Cecil B-ben. DeMille Biblia ihlette Sámson és Delilah (1949). A televízióban is szerepelt utolsó filmje, A nőstény állat (1958). 1960-ban a Hollywoodi Hírességek sétányán sztárral tisztelték meg.
A második világháború kezdetén George Antheil avantgárd zeneszerzővel kifejlesztettek egy rádióvezérlő rendszert a szövetséges torpedók számára, amely szórásos spektrumot és frekvenciaugráló technológiát használt a tengelyhatalmak általi zavarás veszélyének legyőzésére.
Ismételniük kellett a sorsát, mint Colombonak, hogy repült a kisolló a szemembe, az összes nemi kilengésével és az avantgard műveivel az elmeosztályoknak, futurirsta, apokrif és különféle feketemágus áldozásaikkal.