Egy hüvelyknyi Görögország – kalandozás kelet-Peloponnészoszon
Van egy vicces mém a Balatonról – pirossal be van karikázva, hogy “itt nyaralunk mind”, majd egy újabb piros kör harátolja a hegyeket-völgyeket-tavakat-folyókat-városokat-falvakat-erdőket-mezőket, amelyek mind-mind ott vannak az országunk területén… de ott nem nyaralunk. Miért? Valószínűleg azért, mert mondjuk az Apci tengerszemnek kevésé jó a PR-ja, mint a Káli-medencének.
Így van ez Görögországgal is, ahová gyerekkorom óta járok, és ahol ötödik éve élek. Öreg autónkkal fedezgettük fel a Peloponnészoszi-félsziget csücskeit, random falvakban sátratverve – ma, harmincötévvel később pedig ugyanezt teszem. Tudom, hogy Mükonosz és Szantorini rajongott helyszínek, de – ahogy egy a szomszéd faluban élő barátnőnk szokta mondogatni: az afféle Disneyland-Görögország.
És van ez a hatalmas félsziget, amelyet Görögország jobbjának hívnak a helyiek – valóban kézfej formája van, a mutató, középső, és gyűrűsujj felé pedig legendás felfedeznivalók várnak, mint Spárta, Monemvaszia, nyugatabbra Olimpia, majd Zakintosz mindig trendi szigete. Ahol mi vagyunk, az a hüvelykujj – ahova valahogy soha senkise jár. A görögök közül is azok, akiknek felmenőik itt műveltek földet, és valahogy megmaradt régi kőház nyaralónak.
Epidavrosz, Návplio, Argosz, és a környező tengerparti falvak – Kiveri, Tolo, Vivari – mind mind-mind egy egyedi kis kincsek, de a mi kedvencünk Kantia, ahol végeláthatatlan homokos fövenyen lehet lazítani, akár ruhátlanul. Szeretem Kranidi kopottságát és életszagát, de nem sokan osztják e szenvedélyemet – már csak azért is, mert innen negyed óra Portohéli.
A tengerparti üdülőváros az elmúlt harminc évben afféle titkos-luxus-uticél lett: Görögország Hamptomsszjának becézik. A helyiek szerint egyszerűen csak érkezett egy gazdag ember, aki hozott mégtöbb gazdag embert, és bumm – egyszercsak azon kapták magukat, hogy Sean Conery és a Beckham házaspár jár ide nyaralni. És persze itt vannak a szigetek is:
Spécesz – Portohélivel szemben, Ídra – Ermioni mellett, és Pórosz, közvetlen Galatasszal szemben, ahonnan szó szerint egyperces hajóúttal érkezhetünk meg egy totálisan másik világba Ez a három sziget ugyanis sokkal felkapottabb, mint a szárazföld bármely szeglete. Innen negyed óra hajóút Ídra, “Leonard Cohen szigete”, ahonnan minden motorizált jármű ki van tiltva.
Meg aztán itt van Éjina – már megint egy másik világ. Athén kikötőjétől, Pireusztól mindössze egy óra hajóútra van, amelyet naponta napi több komp és szárnyashajó is megtesz, így aztán a fővárosi görögök, és rövid tengeri kiruccanást kereső, Athénba látogató turisták töltik meg. Legnagyobb nevezetessége az, hogy innen származik Európa pisztácia ellátásának jelentős része – az egész szigetet ültetvény borítják, és minden sarkon árulnak sós, sótlan, héjas, hámozott, likőrré, vajjá, fagylalttá varázsolt változatot.
Innen akár helyi hajóval, akár bérelt motoroshajóval negyed óra átugrani hozzánk. Methana nem volt mindig ilyen kietlen – 1920-as évek elején egész iparág épült ki a neoklasszikus stílusban épült termálfürdő vendégeinek fogadására, és néhány évtized alatt az ország legismertebb spa-holiday desztinációja lett. Volt ötcsillagos szálló, itt nyílt meg Görögország egyik első kaszinója, és bár már a második világháború is alaposan megtépázta – az embereknek nem luxusra, túlélésre volt szükségük.
Még a nyolcvanasévek elején is két tengerparti diszkóklub hívott táncra, aztán Methana… kiürült. Az idős közönség, aki a fürdőt látogatta, nem akart klubokat, a fiatalok elköltöztek, az üzletek elnéptelenedtek, az Athénból érkező hajók ritkulni kezdtek, majd maga a fürdő is bezárt. Sokak számára ez volt Methana hattyúdala – másoknak azonban ekkor vált pontosan azzá, ami ma is: egy világvégi, Csipkerózska-álmából ébredező meseországgá.
Várunk mindenkit – két kis tengerpart-közeli stúdiónkban vegán workshopokkal, 150 éves falusi kőházukban pedig csoportos, önismereti elvonulásokkal, no meg sok-sok titkos tippel, személyesen, vagy hat oldalon, Nimi fotóival, és az én szavaimal, az ELLE hasábjain. Kedvcsináló videó, kedvenc éttermeinkkel, bárjainkkal, kávézóinkkal, a legszebb tengerpartokkal és kirándulóhelyekkel, itt:
Kinek köszönheti a vegán szerencséjét, hogy beutazta Görögországot?x
MUZIK . . .