– Állat nem marad ellátás nélkül, legfeljebb messzebbről kell az orvost hívni. Vitathatatlan, hogy problémák vannak a nagyállatgyógyászatban, de nem pusztán az orvoshiány miatt, hanem azért, mert elfogytak a „páciensek” – magyarázza a helyzet összetettségét Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora. Arról a jelenségről kérdezzük, amelyet nyugdíjhoz közel álló állatorvos és állattartó egymástól függetlenül is megerősített lapunknak: lassan ki­öregednek azok a vidéki szakemberek, akik a haszonállatok gyógyítására tették fel az életüket.

Utánpótlás nincs, a pályakezdők szívesebben teszik le a voksot városi rendelő és társállatgyógyítás mellett.

– Gondoljunk bele – folytatja Sótonyi Péter –, egy falusi porta valaha elképzelhetetlen volt állatok nélkül, és akár minden településen volt egy-egy orvos. Ha régen egy faluban volt ötezer disznó, ma talán ötven. Van olyan kollégám, aki egykor 1200 szarvasmarha egészségét felügyelte, ma tizenkettőét. Ebből egy állatorvos nem tud megélni. Ezzel párhuzamosan népszerűek lettek a társállatok, tehát a kényszerűség is hozta magával, hogy a kollégák elmozdultak a kedvtelésből tartott állatok gyógyításának irányba.– Megváltoztak a szokások, a társadalom, a klasszikus falusi háztáji állattartás jórészt megszűnt. A legnehezebb helyzetben talán Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye van, ott kezdenek leginkább kiöregedni a hivatásunk művelői. A nyugdíjaskorúak közül sokan azért sem hagyják abba az állatorvosi munkát, mert egyszerűen nem lenne a területükön állatorvos – támasztja alá a rektor szavait a Magyar Állatorvosi Kamara elnöke, Gönczi Gábor. – A kereslet-kínálat logikáját követve borítékolható volt, hogy jóval több szakmabeli kíván majd kedvtelésből tartott állatokkal foglalkozni.

– Ebben a megyében még nem tapasztalunk orvoshiányt – szögezi le üdítő kivételként Kondé Gábor, a Magyar Állatorvosi Kamara békési elnöke. – Az érem másik oldala, hogy véleményem szerint az igazi gazda megtalálja az állatorvosát. A korosabb kollégák mind vegyes praxist folytatnak, azaz kedvtelésből tartott állatokkal és gazdasági haszonállatokkal is foglalkoznak. A közelmúltban vált élesen ketté a pálya. Az idősebb orvosok szívesen dolgoznak addig, amíg bírják fizikailag. Egy nagy állat ellátása ugyanis fizikailag is megerőltető lehet, és sok a bizonytalansági tényező. Hogy mást ne mondjak, nem biztos, hogy találnak embert, aki segít rögzíteni egy „pácienst”. Ma már nagy luxus lenne alkalmazottat tartani, tehát a gazdának kell erről gondoskodni.

– Állatorvosnak lenni mindig trendi volt, az egyetemre hat-nyolcszoros volt a túljelentkezés. Ez nem változott, egyvalami viszont igen: a lányok aránya megtöbbszöröződött – mutat rá Gönczi Gábor a jelenség egy másik oldalára. – A 80-as évek végén végeztem, akkor az évfolyam létszámának 10 százaléka volt lány, mára a fiúk aránya lett ekkora. Emellett az új felvételi rendszer kizárja a szubjektumot, nincs szóbeli elbeszélgetés, csak a tesztvizsgán elért felvételi pontokat lehet figyelembe venni, és az ilyen vizsgákon a lányok hatékonyabbak. Ez is az oka annak, hogy elnőiesedik a hivatásunk. Ez nem pejoratív megjegyzés részemről, hanem ténymegállapítás. Személyesen ismerek olyan kolléganőket, akik az élelmiszer-termelő állatok gyógyítására tették fel az életüket, de nem ez a jellemző. Ezen a területen zömmel férfiak dolgoznak. Az okok teljesen kézenfekvők. A nők gyermeket szeretnének szülni, családanyaként ott lenni a kicsik mellett, érthető módon olyan állást szeretnének, ami kiszámítható, hatékonyan szervezhető, és kevés éjszakai ügyelettel jár.

A nemek közötti arányok eltolódása a vidéki, főleg a kelet-magyarországi régiókban okoz majd utánpótlási nehézséget. Hazánk Budapest irányába „fejnehéz”, fogalmaz Gönczi Gábor, és ez az ő szakmájukban is lecsapódik. Az állatok közvetlen kezelését végző kollégák száma – az oktatókat, kutatókat nem számolva – hozzávetőleg 2900, ebből a fővárosban és környékén, illetve Pest megyében mintegy 1350-en dolgoznak. Házaspár talán még könnyebben bevállal egy vidéki vegyes praxist, ami egyébként a kamara elnöke szerint egy csodálatos életmód, de egymagában egy frissen diplomázott nő százszor meggondolja. Lapunknak több szakmabeli is a pálya elnőiesedéséről számolt be, de Békést például – és ennek a jelek szerint a korösszetétel az oka – még nem érte el a változás. A nemek arányáról és az életkorról Kondé Gábor pontos számokat mond: a megyében 76 férfi praktizál, az átlagéletkoruk 61 év, a 18 nőé pedig 37,5. Akad a mai napig aktív, 83 éves állatorvos.

Pósa Roland állatorvos (fotóinkon) Somogyban él, Szennán, ahol maga is gazdálkodik. A szakma elnőiesedése globális jelenség, osztja meg véleményét. Vannak természetesen talpraesett hölgyek, akik bevállalják a haszonállat-orvoslást is, tapasztalatai szerint szívesebben foglalkoznak a ma már főként kedvtelésből tartott lóval, a szarvasmarhával, esetleg a baromfival. A sertéspraxist, emeli ki érdekességként, inkább a férfi kollégák vállalják. Az állatállomány is változott. – Amikor dolgozni kezdtem, még voltak tejtermelő kisgazdaságok, ezek szinte mind eltűntek, ötven kilométeres körzetben kettőről tudok – részletezi.