Kohut Katalin: Az emberi szív*
A testünk védelmét, erejét és tulajdonságainkat adja az öröklött szív, melynek tizenkét fő kelleme adja a személyiséget: szeretet, ember-szerelem, kedvesség, szorgalom, bátorság, tehetség, őszinteség, igazság, boldogság, szerénység, jóság, bölcsesség. Szívünk erényeinek teljessége, ha megszületik, külső szépséggel is megajándékozza az embert, így a benső és külső között létrejön a harmónia, a természet emberével, aki maga is hasonul a mindenséghez.*
A szeretet az embernél soha el nem múlik. Nehéz utat adtak a tiszta szívű embereknek, akik utolsó leheletükig szerették és tisztelték az életet.
Ember-szerelem nagybetűs érzelmeit rejtegeti az emberi szív. Rácsodálkozik a nemesség képviselőire és csodálattal tekint rá.
A kedvesség különös ismertetőjele az embereknek, akiknek mindenkihez van jó szavuk, segítőkészségük minden téren megmutatkozik, amivel sokan visszaélnek, vagy nem értik ezt a viselkedést.
Az ember szorgalma belülről fakad, sokszor erején felül átvállalja önmagától a lusta munkatársak feladatait is. A munkahelyek sokszor visszaélnek e becsülettel és általában a legkevesebb fizetéssel jutalmazzák.
Bátorság jellemzi a hű szívet, akit még nem törtek össze az élet dolgai. Védelmezi azokat, akiket tisztel és szeret, rá mindig lehet számítani, kiáll a családjáért, mert neki az otthon szent és sérthetetlen.
A tehetségek szintén a szívben lakoznak, hiszen a szívből ered a szép hang, a zene és szépség szeretete. A tehetség már nagyon korán megnyilvánul, biztonságos környezet és gondoskodás szükséges, hogy az emberke örömére legyen majd az országnak.
Őszinteség kíséri az embereket egy életen át. Nem ismerik a hazugságot, ha mégis megtapasztalják mások részéről, azonnal szakítanak a képviselőjével. Nem értik és nem is akarnak belefolyni a sötét lelkűek gonoszságaiba. Az ember szavai törvények, szemei árulkodóak, mindig azt tükrözik, amit éreznek.
Az igazság a legfőbb hajtóerők egyike, amiért az emberek sokszor hátrányt szenvednek, hiszen ez olyan tulajdonság, ami száműzve lett a bürokratikus országokból. A másokat ért méltánytalanság, vagy saját magukat ért igazságtalanság kizökkentik az embereket nyugalmukból és dühösekké válnak a tehetetlenség miatt. Az egyetlen negatív tulajdonság, ami az embert ilyenkor jellemzi, a düh. Nem képes durvaságra, csúnya szavak kiejtésére, sajnos ezek az elszenvedett igazságtalanságok teste elleni merényletekké válnak.
Az ember születetten boldog, hiszen a természet képviselője. Magához öleli az állatokat, a világot, szereti a létezést, minden apró figyelem, szeretet-jel hatására szárnyal és örömét megosztja mindenkivel. A boldogság a testében is megnyilvánul, szeme csillogóvá válik, testi beszéde jellegzetes.
Minden tehetsége ellenére az ember szerénysége nyilvánvaló mindenki előtt. Mivel neki minden születetten adott, természetes neki a szépség megnyilvánulása, maga is szívesen gyönyörködik másokban.
A jóság a szívből ered. Senki sem mondhatja magáról, hogy jó, bár tanulni lehet, akár az önzetlenséget. A jóság nem ismeri a bűnt, összezavarodik, amikor a rosszal találkozik.
Bölcsesség is lakozik az emberi szívben. Megértő és jó tanácsokat adó, éppúgy bánik a jóságos öregekkel, mint a tehetséges gyermekekkel. A bölcsesség befolyással van a gondolkozásra, tapasztalata mások javára válik, amit szerényen ad át, úgy, mintha a tanácsok a segítségre szoruló fejében fogantak volna meg.*
Az emberi szív egyedi és jellegzetes, bármilyen támadás esetén visszavonul és bizalma az élőkben megrendül. Visszaélni a természettel nem lehet. Az emberség és becsület az emberrel együtt régóta veszélyben van, velük együtt megsemmisülnek a kellemek. Az emberi szív gyenge az erőszak és gonoszság elviseléséhez